20 éven belül világjárvánnyá válik a prosztatarák – hogyan készüljünk a krízisre?

2040-re már 2,9 millió prosztatarákos férfi lehet a világon, csaknem duplája a jelenlegi esetszámnak – mutatta ki az eddigi legátfogóbb kutatás a témában, amelyet a Guardian szemlézett. Az is kiderült: az ezzel a ráktípussal összefüggő halálozás ugyanezen az időtávon 85 százalékkal nőhet. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a jövőben még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre.

Ez ráadásul csak a jéghegy csúcsa: a prosztatarák a közepes és az alacsony átlagkeresetű országokban súlyosan aluldiagnosztizált egészégügyi problémának számít, tehát rengeteg esetben el sem jutnak az orvoshoz a férfiak ezzel a betegséggel – még akkor sem, ha már haldokolnak benne. A hiányzó adatok és a foghíjas diagnózisok miatt pedig az egészégügyi válság a valóságban még az előre jelzettnél is súlyosabb lehet.

Mit jelent pontosan ez számokban? 2020-ban 1,4 millió diagnosztizált prosztatarákos eset volt, ez nőhet évi 2,9 millióra – azaz óránként átlagosan 330 férfi tudhatja meg, hogy prosztataráktól szenved. Ugyanebben az évben 375 ezren vesztették életüket a prosztatarák következményei miatt, a 2040-es halálozási szám viszont már 700 ezer lehet. A tanulmány először a Lancet nevű tudományos folyóiratban jelent meg, nemrég pedig az Európai Urológiai Szövetség párizsi kongresszusán ismertették.

Reviczky Gábor is a prosztatarákkal, illetve annak áttéteivel küzd, amivel nemrég a Fókusz foglalkozott. A Kossuth-díjas színész korábban több kemoterápián is átesett, az viszont egyszer sem fordult meg a fejében, hogy abbahagyja a munkát. Sőt inkább terápiaként tekint rá.

Mi okozza az esetszám drasztikus növekedését?

Nyugaton az öregedő társadalmak a jellemzők: ez azt jelenti, hogy a férfiak, ahogy a nők is, születésükkor hosszabb élettartammal számolhatnak, mint elődeik. Így pedig elkerülhetetlen, hogy egyre többen éljenek abban az ötven év feletti korosztályban, amelyben a legnagyobb a prosztatarák kockázata.

A tudomány jelenlegi álláspontja szerint emiatt lesz lehetetlen megakadályozni a jelentős esetszám-robbanást. Ugyanis 

egy ilyen óriási változást a demográfiában nem lehetne még azzal sem egyensúlyozni, ha az összes élő férfi hirtelen egyszerre váltana egészségesebb életmódra,

vagy ha minden ország egészségügyi hatósága kiemelten, súlyán felül kezdené kezelni a betegséget. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne jobban felkészülni azokra az időkre – például több szakemberre és elérhető kezelési módszerre lesz szükség. Nick James professzor, a tanulmány vezető szerzője szerint „fontos a bizonyítékalapú megelőzési módszerek, például a korai diagnosztikai módszerek fejlesztése, az oktatás. Ezek segíthetnek életeket menteni, és a rákbetegek életminőségét is javíthatják.”

James úgy látja, világszerte szükség van új, fejlettebb vizsgálati módszerekre. Ez a betegség túldiagnosztizálását és túlkezelését is megelőzheti, ami értékes erőforrásokat von el a valóban súlyos esetek kezelésétől. Ha a férfiak és szeretteik is jobban odafigyelnek a korai tünetekre, akkor nagyobb eséllyel születik időben pontos diagnózis.

Cikkajánló: Károly király daganatos betegségét időben felismerték, alattvalóinak azonban nincs ilyen szerencséjük. Az Egyesült Királyságban a közbeszéd egyik fő témája, hogy az alattvalóknak gyakran hónapokat kell várniuk onkológiai vizsgálatokra.

Melyek a kezdeti tünetek?

A prosztatarák korai tünetei között lehet a gyakori vizelési inger – főleg éjszakánként – a vécére rohanások, a nehézség a vizelés megkezdésekor vagy az, hogy nem ürül ki teljesen a húgyhólyag, esetleg hogy vér kerül a vizeletbe vagy az ondóba. 

Nem kell megijedni, a prosztatarákról szóló diagnózis még annál sem biztos, aki a felsorolt tünetekből akár többet is érzékel, de akinél jellemzőek, fordítson rájuk figyelmet. Természetes, hogy a férfiak prosztatája megnagyobbodik, ez önmagában ártalmatlan jele is lehet az idősödésnek. A prosztatarákot azonban nemcsak a prosztatában érezhetjük:

együtt járhat a herék, a hát vagy a csontok fájdalmával, étvágytalansággal, illetve hirtelen, nem tervezett fogyással.

James a rendszeres vizsgálat fontosságát hangsúlyozta, még akkor is, ha tünetmentes az ember. „A prosztataráknál nem várhatunk addig, hogy az emberek rosszul érezzék magukat, és csak azután folyamodjanak segítségért. Sulykolnunk kell, hogy a veszélyeztetett csoportokba tartozók akkor is elmenjenek tesztelni bizonyos időnként, ha teljesen jól érzik magukat” – fogalmazott.

Mik derülnek még ki a mostani kutatásból?

• A közepes és alacsony átlagjövedelmű országokban a prosztatarák veszélye nemcsak nagyobb, de általában későbbi stádiumban is fedezik fel azt.
• Ezekben az országokban jelentős gazdasági vonzata is van a betegségnek, hiszen többször esik meg, hogy a férfi a család egyetlen keresője, és ha egy súlyos rákos megbetegedés miatt nem tud dolgozni, akkor az egész családja szegénységbe csúszhat.
• Úgy tűnik, hogy a genetika is sokat számít abban, mekkora a rizikó a prosztatarákos megbetegedésre: akinél a családban több eset is előfordult, maga is nagyobb veszélynek van kitéve.
• A prosztatarákos esetszámrobbanására való felkészüléssel az egészségügyi szolgáltatók világszerte értékes tapasztalatokat szerezhetnek arról, hogyan kell „felfegyverkezni” a hasonló népegészségügyi válságot okozó betegségek ellen.

Nyitókép: Getty Images