Hajmeresztő történetek, amikor a karórák életeket mentettek

„Minek hordjak karórát, ha a telefonomon is meg tudom nézni az időt? Minek a 200 méteres vízállóság, ha csak medencébe viszik az órákat? Miért gyártanak még chronographokat, ha senki nem mér velük időt?” – ezeket a kellemetlen kérdéseket mindenki megkapja, aki órákat gyűjt vagy órákkal foglalkozik. 

Attól, hogy a felvetések kellemetlenek, még nagyon is jogosak. Az órabolondoknak be kell látniuk, hogy csak álltatják magukat, ha azt gondolják, hogy van bármilyen praktikus oka annak, ha megvesznek egy funkciókkal telepakolt, durva specifikációkkal combosított karórát. Ezek már nem használati tárgyak, hanem önkifejezési eszközök, stíluselemek, divatkiegészítők. Legalábbis az esetek nagyon nagy részében ez a helyzet, de akadnak kivételek. Előfordulnak ugyanis olyan esetek, amikor ezek a karórák, nemcsak praktikusak, hanem egyenesen életet is mentenek. Ezeket gyűjtöttük össze.

Jeladó a csuklón

15 évvel ezelőtt Quentin Smith és Steve Brooks egy három hónapon keresztül tartó expedíción vettek részt, ami alatt az Északi-sarktól próbáltak eljutni helikopterrel a Déli-sarkig. A páros hat hetet töltött Chilében, hogy megfelelőek legyen a körülmények a Drake-szoroson való átkeléshez. A szoros egy veszélyesen szeles, jégmezős közel 900 kilométeres vízterületet Dél-Amerika déli csücske és a Horn-fok között. A chilei hatóságok figyelmeztették Smithéket, hogy nem biztonságos az átkelés, de a kalandorok mégis nekivágtak.

725 kilométernél tartottunk, amikor egy hatalmas puffanást hallottunk. Technikai problémánk adódott a motorral, ami aztán le is állt a világ egyik legveszélyesebb és legelhagyatottabb vízterületeinek egyike fölött. Senki sem élt túl még itt hajótörést vagy zuhanást, a túlélési esélyeink egyenlőek voltak nullával

– emlékezett vissza Quentin Smith, aki tapasztalt pilótaként tudta, hogy minden bizonnyal a biztos halál vár rájuk.

A páros csodával határos módon azonban túlélte a vízen való landolást és a helikopteren egyensúlyozva megpróbáltak nem beleesni a jeges vízbe. Túlélési esélyeiket csak tovább növelte, hogy Smith csuklóján egy ilyen helyzetekre kifejlesztett Breitling Emergency-t viselt. Ebbe az órába egy kétfrekvenciás helymeghatározó vészjeladót építettek, ami megfelel a Cospas-Sarsat nemzetközi műholdas vészjelrendszer követelményeinek, így alkalmas arra, hogy megbízható, profi jelet küldjön a hivatásos kutatási és mentési missziók számára.

A Breitling az óra kifejlesztése közben együttműködött mentő- és keresőcsapatokkal, valamint kifejlesztett egy energiaellátásra szolgáló akkumulátorrendszert, ami szükség esetén hosszú órákon keresztül képes működtetni a jeladót. A tokba épített extra koronát el kell tekerni, ekkor válnak láthatóvá az antennák, amelyet ki kell feszíteni, hogy a jel a lehető legerősebb legyen. Pontosan ezt tették Smith-ék is, akikhez a jeladónak köszönhetően a zuhanást követően kilenc és fél óra múlva oda is ért egy mentőcsapat.

Megtaláltak bennünket köd, eső és hullámok között egy 600 négyzetmérföldes földterületen

– emlékezett vissza a pilóta.

Életmentő fény

A 61 éves Will Fransen Új-Zélandon a Whangamata és a Coromandel-félszigetek közelében esett vízbe a hajójáról horgászat közben, miután a hevesen csapkodó hullámok miatt elvesztette az egyensúlyát. A férfi elsodródott a hajójától, ezért több mint 24 órát volt kénytelen a nyílt tengeren tölteni élelem és víz nélkül, miközben cápák köröztek körülötte, a hőségtől pedig már hallucinációk gyötörték.

Fransen életmentő mellény nélkül, úszóhevederben próbált az Alderman-szigetek felé úszni, de végül, teljesen mindegy volt, hogy mit csinál, mert a víz csak sodorta. Éjszaka az életéről és családjáról elmélkedett, időnként felemelte az úszóhevederét, hogy lecsöpögjön róla a víz. A férfi nagyon kimerült, a víz felszínén lebegve lényegében várta a halált.

Szerencsére egy fiatalokból álló csoport, akik éppen a Mayor Island közelében horgásztak, észrevették őt. Fransen ugyanis az óráját használta, hogy visszaverje a napfényt, ami csodával határos módon működött is, mert a hajón tartózkodók észrevették, hogy valami csillog a vízben. James McDonnell, Max White és Tyler Taffs kihúzták a vízből a férfit, inni adtak neki és rögtön elindultak vele a partra. Fransent csúnyán megégette a nap, a végtagjai pedig pokolian fájtak a kimerültségtől, de életben maradt. A kálvária után abban reménykedik, hogy a hajója, amitől elsodródott, vissza fog kerülni hozzá.

Bár a híradások sajnos nem említik, de a New Zealand Herald által közölt fotó alapján valószínűsíthető, hogy Fransen egy Casio G-Shockot viselt, egészen pontosan egy GA-800-at, ami azért nem pont a legtökéletesebb óra a fény visszaverésére, de a lényeg, hogy sikerült és a férfi életben maradt.

Houston, volt egy kis gondunk

Az Apollo-13 az Egyesült Államok holdprogramjának a hetedik küldetése volt. Ez volt a program történetének harmadik leszállási kísérlete, ami azonban kudarcba fulladt. Egy a vezérlőegységben történt kisebb robbanás után a legénységnek fontos műszereket és automatizált folyamatokat nélkülözve kellett visszatérniük a Föld légkörébe. Elengedhetetlen ekkor az időzítés, amire nem szolgáltak más eszközök csak a NASA által rendszeresített Omega Speedmasterek.

Az üzemanyagok kritikus égési idejét az Omega chronographjaival mérték, az órák pedig remekül szolgáltak, amikor minden kötél szakadt, akkor rájuk lehetett számítani.

Az Omegának azért, mert az óráik megmentették az űrhajósok életét, a NASA úgynevezett Silver Snoopy kitüntetést adományozott. A Silver Snoopy-díj egy különleges kitüntetés, amit a NASA alkalmazottainak és egyéb együttműködő vállalatoknak, szakembereknek ítélnek oda a kiváló teljesítményükért. Az Omega a NASA-tól kapott kitűzőt a svájci Bielben őrzi, az Omega Múzeumban.

Apple Watch, az életmentő órák királya

Nagyon úgy néz ki, hogy a temérdek életfunkciót mérő, mára már a gyanús értékek alapján figyelmeztetést küldő Apple Watch lehet az életmentő órák királya. Ha az interneten terjedő, infarktust előrejelző Apple Watchokról szóló híreknek csak a fele igaz, már akkor is elképesztően nagy számokról beszélünk. Csak az Egyesült Államokban több ezer olyan esetet jelentenek évente, amikor azért kap egy-egy beteg időben orvosi segítséget, mert az órája jelezte, hogy az életfunkcióiban kritikus változások álltak be.

Az Apple Watchok véroxigént mérnek, EKG-t csinálnak, mérik a pulzusszámot és hamarosan minden bizonnyal már vérnyomásra vonatkozó adatokat is rögzíteni tudnak majd.

Fontos megjegyezni, hogy az okosórák által készített adatok közel sincsenek olyan pontosak, hogy helyettesítsék a teljesen kórházi kivizsgálásokat, viszont arra jók lehetnek, hogy az egészségügyi szakembereknek támpontot nyújtson egy-egy beteg által rögzített adatsor. 

Nemcsak adatok gyűjtésére és elemzésére jók ezek az órák, hanem akkor is lehet rájuk számítani, amikor baj van. A BGR cikke szerint egy Apple Watch folyamatosan riasztotta a felhasználóját, hogy szokatlanul magas a pulzusa, végül kiderült, hogy nem az óra hibázott, a férfi tényleg életveszélyben volt.

A beteg saját bevallása szerint ebéd után nagyon elfáradt, az óra ekkor kezdte figyelmeztetni, hogy valami nincs rendben. Az okosóra viselője videóhívásban konzultált egy orvos ismerősével, aki arra kérte, ellenőrizze a pulzusszámát az órával, és csináljanak egy EKG-t is, majd megmérték a véroxigénszintjét is. Az eredmények láttán az orvos rögtön arra kérte, hogy hívja a mentőket, mert nagyon nincsenek rendben az értékei.

Több mint 3 g/dl hemoglobinom volt, a normális értékem pedig 15 körül van. A mentősök azt mondták, hogy szívrohamom lehet, de gasztrointesztinális vérzésem volt. Kiderült, hogy ha nem jutottam volna be időben a kórházba, akkor elvéreztem volna otthon

– írta a felhasználó a Redditen.

Nyitókép: Breitling / Facebook