Okos órák az okosórák előtt – csuklón hordható kütyük, amelyek megelőzték a korukat

Mégis ki ne álmodozott volna arról gyerekként a '80-as években, hogy egyszer a David Hasselhoff által megformált Michale Knight bőrébe bújik, és a csuklóján lévő órájába beszélve utasítgatja a kocsiját. Vagy éppen fordítva. 

Nos, a technika talán mára már eljutott idáig, de régebben viszont inkább az volt a jellemző, hogy divatos volt fura technológiai megoldásokkal kísérletezni. Pusztán azért, mert menő volt, és meg tudták csinálni. Ezeknek pedig olykor vagy semmi értelmük nem volt, vagy a használati értékük volt erősen megkérdőjelezhető. Összegyűjtöttük az elmúlt 40 év legambiciózusabb, legértelmetlenebb próbálkozásait.

Seiko TV karóra (T001-5019)

A Seiko 1982-ben dobta piacra a T001-5019 referenciájú tévéórás modelljét, ami annyira újszerű, menő és mindezek mellett totálisan értelmetlen volt, hogy egy évvel a megjelenés után saját jelenetet kapott a Polipka (Octopussy) című James Bond filmben.

A világ egyik legnagyobb, legpatinásabb óragyártójának igazi kihívás volt, hogy egy igazán miniatűr, de az adás továbbítására alkalmas elektronikát pakoljanak a karórába. A projekt sikeres volt a Seiko TV-s óráján tényleg lehetett filmet nézni, viszont kellett hozzá egy nagy, walkmanhez hasonlító szerkezet, amit kábellel kellett összekötni az órával.

Casio távirányítós óra (CMD-40B)

Ebben az időben a japán gyártók rengeteget kísérleteztek ilyen és ehhez hasonló technológiákkal, a Casio például egy univerzális távirányítót tartalmazó órát adott ki, amivel szinte minden tévét lehetett irányítani a lakásban

remek lehetőséget adva a gyerekeknek, hogy bosszantsák a szomszédokat.

Ez az óra annak a példája, hogy milyen nagyszerű lehet egy egyszerű ötlet, ráadásul ellentétben a tévéórával, ennek a fejlesztésébe nem kellett nagyságrendileg sem akkora pénzt ölni. Arról nem is beszélve, hogy az interneten fellelhető különböző beszámolók szerint az óra a mai modern tévék egy részével is működik. 

Casio kamerás óra (WQV-2)

A Casio 2000-ben gondolt egy merészet és összerakták a világ legelső csuklókameráját, amit mellesleg óraként is lehetett használni. A kép kicsi volt, mai szemmel meglehetősen rossz minőségű és fekete-fehér, de ez semmit nem von le a Casio érdemeiből, tekintve, hogy szintén ebben az évben, 2000-ben debütált a világ első kamerás mobilja, a Kyocera Visual Phone VP-210, ami helykialakítás szempontjából közel sem számított akkora bravúrnak, mint a kamerás karóra, igaz, utóbbival telefonálni nem lehetett.

CASIO GPS Navigator PRT-GP

A kétezres évek környéke elég erősre sikerült a Casiónál, a világ talán legnépszerűbb márkájának GPS-modulos órája számítógépbe dugható kábelekkel és szoftveres támogatással érkezett, valamint egy töltővel, merthogy az órát hálózati adapterrel kellett tölteni. Ez az óra egy korai példája annak, hogy másodlagos, mobil funkcióként egy készülékbe (jelesül egy órába) ágyaztak egy GPS-modult. Hogy ez mennyire volt fontos lépcsőfok technológiai szempontból? Eléggé, mivel később a mobiltelefonokat is hasonló módon szerelték fel GPS-szel. A rendkívül olcsó, viszonylag pontos kvarc folyadékkristályos kijelzős (LCD) kijelzőn számos információ (nap- és dátumkijelzés, stopper, ébresztő stb.) volt megjeleníthető, de az óra fő attrakciója annak idején a GPS volt.

A képen látható óra Casio Navi sorozatának második generációs modellje. Az óra „GPS módban” GPS-ként volt használható, ami ma már persze nem számít nagy számnak, de a kétezres évek elején hatalmas extrafunkciónak számított, ha egy hordozható eszköz pontos adatokat tudott rögzíteni és továbbítani a helyzetünkről.

Citizen rádiós óra (Soundwich D031)

A Citizen szintén egy japán márka, amely leginkább a búvárórákról és a  chrongraphokról lett ismert, de őket is magukkal ragadták a bolondos '80-as évek és sikerült is maradandót alkotniuk, a Citizen Soundwich rádiós órát, ami a maga nemében egyedülállóan szépre és viszonylag használhatóra sikerült. A listán szereplő órák közül talán ez a modell állt a legközelebb ahhoz (koncepcióját tekintve legalábbis), hogy sikeres tömegtermékké váljon. Az óra klasszikus óraként elég minimalista volt: az időt képes volt mutatni, a rádiós modul csatlakoztatásával viszont máris egy kicsi AM/FM rádiót kaptunk. A modul miatt az óra is nagyobb lett, de közel sem számított hordhatatlannak.

Működés közben itt lehet megnézni:

Mind a nyolcvanas, mind a kétezres évek technológiai szempontból a kísérletezés évtizedei voltak. A márkák egymással versenyeztek, hogy az új technológiákkal hogyan tudják felturbózni saját modelljeiket, hogy azok a vásárlóknak csábítóbbak legyenek. A végén – ha nem is úgy, ahogy azt ezeknek az óráknak a fejlesztői remélték – azért mégis szinte az összes megvalósult és kiforrott, hiszen ma már minden felsorolt extra velünk van a mindennapokban a mobiljainkon vagy éppen az okosóráinkon. 

Nyitókép: Images Press / Getty Images