Hiába menekülnénk a Földről, lehetetlen vállalkozás a bolygóközi kolonizáció

Kezdjük néhány alapvető kérdés megválaszolásával. Az apropót egy tudományos igényességű kis esszé adta, amely finoman szólva nem áll az intergalaktikus migráció oldalán, és ezt remek érvekkel támasztja alá. 

A Föld bolygón ugyan már most is nagy a baj, de a költözés még egyáltalán nem időszerű. Még mindig van esély arra, hogy a globális felmelegedés mértékét 2 fok alatt tartsuk, ami még egy viszonylag élhető klímát eredményezne, és a jelenlegi, hatodik nagy kihalási hullám, amit mi idéztünk elő, szintén megfékezhető. Van még ivóvíz, van még tiszta levegő, és egyelőre a műanyagba sem fulladtunk bele. 

„Élet” a Marson

Ha viszont nem változtatunk életvitelünkön, ez nem marad mindig így. Az emberek egy csoportja úgy véli, járhatóbb út elköltözni innen, mint rendet tenni, és mivel ez valóban rengeteg fejlesztést, pénzt és időt igényel, mielőbb el kell kezdeni a tervezést. Ha valamennyire is a realitások talaján akarnak maradni, akkor a Marsot veszik célba, mert az még felfogható, a most élők számára is időben elérhető desztinációnak számít, ugyanakkor tény, hogy 

csillagász szemmel Föld-szerű bolygóból is rengeteg van a galaxisban, tehát ha lenne egy gyors járművünk, kedvünkre mazsolázhatnánk közülük. Vagy mégsem?

A Mars egyik beceneve a „Föld testvére”, mert Nap körüli pályája valóban hasonló a kék bolygóéhoz, mérete sem tér el jelentősen, és számos kutatás, megfigyelés azt sejteti, hogy egykor a mostaninál kedvezőbb feltételek uralkodtak ott az élet számára, például lehetett cseppfolyós víz a felszínén. Most azonban nem ez a helyzet. Csak egy vékony légkör árválkodik a kőbolygó körül, ami túl alacsony nyomású, ráadásul számunkra belélegezhetetlen, legalábbis ha életben akarunk maradni. A hőmérséklet is szélsőséges, jellemzően túl hideg ahhoz képest, amit mi szeretünk. Ha valamin, ezen könnyen tudunk segíteni, gondolták páran, hiszen a saját légkörünket is hatékonyan, sőt megállíthatatlanul fűtjük fel. Nem kell mást tenni, mint üvegházgázokat eregetni, és ezzel két légy üthető egy csapásra. Vastagabb lesz a légkör, egyben melegebb is. Papíron egyszerű, de ha belegondolunk, honnan teremtünk elő annyi tüzelőanyagot, amivel ezt megvalósítjuk, már nem tűnik olyan jó ötletnek. 

Arról nem is beszélve, hogy a metán és a szén-dioxid továbbra sem adja vissza az üde erdei levegő élményét, helyette kimondottan halálos elegyet alkot. Meleg tehát lehetne, de azt továbbra sem úsznánk meg, hogy egy ház méretű szigetelt buborékban éljük mindennapjainkat, ahol ha kinézünk, vörös kövek vannak, amíg a szem ellát. 

Ha pedig még ez sem zavaró, a folytonos tudat talán igen, hogy ha a legkisebb repedés is megjelenik a buborékon, mind megfulladunk. Márpedig egy ilyen vékony légkörű bolygón elég ehhez egy apró meteordarabka, egy hullócsillag, és vége mindennek. 

Igencsak rossz állapotba kellene hozni a Földet ahhoz, hogy ez legyen a vonzóbb alternatíva. Ne próbáljuk meg!

90 milliárd alternatíva

Már a Mars-utazás is rengeteg időt igényel, de összehasonlíthatatlanul közelebb van, mint bármely más csillag körül keringő kőzetbolygó. Filmekben már láttunk erre megoldást, és nem zárható ki, hogy a valóságban is lesz olyan technológia a kezünkben, amely ésszerű idő alatt elrepít minket a közeli csillagok vonzáskörzetébe. Most azonban a leggyorsabb űrjármű sebessége csak arra lenne elég, hogy a legközelebbi csillagot (ami nem a Nap) potom 79 ezer év múlva érjék el az asztronauták, ami alatt igencsak megőszülne a legénység. 

És ez csak a legközelebbi, miközben a megfigyelések szerint joggal feltételezhetjük, hogy ha felnézünk az éjszakai égboltra, legalább minden tizedik csillag körül kering egynéhány Föld-szerű bolygó. Nem érdemes számolgatásokba kezdeni, nagyon sokról van szó. Mértéktartó becslések szerint 90 milliárd ilyen planéta közül válogathatnánk, de könnyen lehet, hogy ennél is nagyobb a valós szám. Ha ezek valóban hasonlítanak a mienkre, nem reális elvárás, hogy legalább egy eleget tegyen azoknak a kritériumoknak, amire nekünk szükségünk van? A kutya ott van elásva, hogy a Föld-szerűség még nem egyenlő azzal, hogy az ember számára is azonnal lakható. 

A definíció szerint szükséges egy megfelelő bolygóméret, egy megfelelő távolság az anyacsillagtól, nem árt, ha van egy nagyjából kedvező légköre, neadjisten még folyékony víz is, ami jelen tudásunk szerint nélkülözhetetlen ahhoz a fajta élethez, amit élünk. 

Ezek közül az első két kritérium teljesülését képesek vizsgálni a modern távcsövek, a többiről pedig reméljük, hogy következnek azokból. Rendben, legyünk megengedők. Egy hiper-szuper távcsővel azonosítunk egy bolygót, ami pont jó méretű, pont elég messze van a csillagtól, és még légkörrel is rendelkezik. Gyorsan építünk egy fénysebességgel közlekedő űrhajót. Indulhatunk?

Nem érdemes. Elfelejtjük, hogy még a Föld is épp hogy csak alkalmas arra, hogy megéljünk rajta, és ez egyaránt igaz térben és időben. Technológia nélkül a bolygó csak viszonylag kis része nyújt kimondottan kedvező feltételeket, de a másik dimenzió, az idő ennél is problémásabb. 

4,6 milliárd évvel ezelőtt született a Föld, és az idő nagyobb részében nemcsak az ember, de még az élet számára is kedvezőtlen viszonyok jellemezték. Több milliárd év telt el úgy, hogy mérgező volt a légkör, gyilkos erősségű az UV-sugárzás, rengeteg vulkán perzselte a felszínt, és még meteorzáporok is pusztítottak. 

Az élet kialakulása rengeteg időt vett igénybe, és együtt formálódott a bolygóval, annak légkörével, részt vett a folyékony vízburok, az óceánok kialakulásában, a környezeti feltételek pedig befolyásolták az evolúciót. A Föld tehát azért olyan, amilyen, mert éppen azok az élőlények formálták, amelyek a mi őseink is. Ha egy időutazó kiválasztana egy véletlenszerű céldátumot, jó eséllyel olyan földtörténeti korban találná magát, ahol esélye sem lenne a túlélésre. 

Mi a valószínűsége annak, hogy ha kiválasztunk egy másik bolygót, ott éppen jobb feltételeket találnánk, mint a saját otthonunkban? Máshol, ha ki is alakult élet, valószínűleg más paraméterek váltak jellemzővé, más gázösszetétel állandósult, más kémiai folyamatok váltak meghatározóvá. A ma ismert ember a Föld történetében csak egy pillanatra tűnik fel, azon belül pedig a modern ember csak egy képkocka a teljes filmben. A modern ember egészsége pedig elképzelhetetlen a rengeteg baktérium nélkül, amelyek körbevesznek minket a világban, amelyek velünk együtt fejlődtek az évmilliók során, és amelyekre mi is hatással voltunk. 

A Föld tehát azért olyan, amilyen, az élet azért olyan stabil, amilyennek látjuk, mert hosszú idő volt az összekovácsolódásra, a fejlődésre. Már attól betegek leszünk, ha a bélrendszerünkben található trilliárd baktérium közül néhány eltűnik vagy megváltozik. Mi történne velünk egy olyan környezetben, ahol egyetlen idegen életformával sem állunk ilyen evolúciós kapcsolatban? Hogyan szeretnénk megteremteni az életfeltételeket egy másik bolygón, ha még a sajátunkon sem vagyunk képesek fenntartani azokat?

Nyitókép: Északi fény a Nemzetközi Űrállomásról – Fotó: NASA