Nincs feleségjavító tablettánk, nem élünk 150 évig, és nem halt meg az internet 1996-ban – jóslatok a kétezres évekről, amik nagyon nem jöttek be

Az emberiséget mindig is foglalkoztatta, milyen irányba tarthat a civilizáció, milyen lesz a világunk tíz-húsz, száz év múlva. Földönkívüliek, robotok és mesterséges intelligencia, klónok, űrutazás, civilizációk harca – megannyi sci-fi-alkotás témája.

A jövőn gondolkodó kutatók, orvosok és írók nem féltek szabadjára engedni fantáziájukat. Vannak, akik igazán elvetemült jóslatokat tettek, de olyan előrejelzések is születtek, amelyek majdnem bejöttek. Most ezekből szemlézünk.

Ugyan, milyen internet, milyen tévé?

A mából nézve szinte elképzelhetetlen, de voltak idők, amikor nem látták előre, hogy a digitális világ mennyire átformálja majd az egész társadalmat, mennyire a munkánk, a magánéletünk, a szórakozásunk részévé válik.

Robert Metcalfe, az Ethernet feltalálója és a 3Com cég alapítója 1995-ben az internet összeomlását vizionálta 1996-ra. Később egyértelmű lett számára is, hogy ezt benézte, ezért egy 1999-es konferencián állítólag kinyomtatta az akkori elmélkedését, a lapot felöntötte egy kis folyadékkal, és szó szerint megette, amit főzött.

A tévének sem jósoltak hosszú életet. Igaz, a streamingplatformok megjelenésével valóban sokat változott a szerepe az elmúlt években, de azért annál sokkal fontosabb az embereknek, mint azt gondolták néhány évtizede.

A 20th Century Foxtól Darryl Zanuck hollywoodi filmproducer beszélt arról 1946-ban, hogy a televízió nem fog tudni piacképes maradni, és „az embereknek elegük lesz abból, hogy egy dobozt bámuljanak minden este”. Hát nem lett.

Az online vásárlásról vagy legalábbis a távvásárlásról is elmélkedtek a múltban, igaz, meglehetősen merev elképzeléssel a nemi szerepekről. Bár életszerűnek gondolták a nappali kényelméből való vásárlást, hosszú távon szkeptikusak voltak.

A nők szeretnek elmenni otthonról, kezükbe venni a termékeket, és szeretik, ha lehetőségük van meggondolni magukat

– olvasható a Time magazin 1966-ban megjelent cikkében, ami a kétezres évekről spekulál amerikai jövőkutatók prognózisai alapján.

A robotok elveszik a munkánkat

A technológiai fejlődés esetleges veszélyeiről az 1982-ben publikált Omni Future Almanac szerzői írtak. Rossz hírük volt a mosodákban, a farmokon és a boltok pénztáránál dolgozók számára, mert azt gondolták, hogy ezeket a munkákat a következő évtizedekben robotok fogják elvégezni.

Bár a jóslat még nem igazolódott be száz százalékban, az automatizáció már régen velünk van, és megállíthatatlannak tűnik. Az ipar és a mezőgazdaság mellett egyre inkább teret hódít a szolgáltatásokban: gondoljunk csak az önkiszolgáló pénztárakra, az önvezető autókra vagy arra, hogy liftkezelőkre sincs már hosszú ideje szükség.

A Time magazin azonban nem pont ilyennek képzelte a robotok térhódítását csaknem hatvan éve, amikor az „okosotthonról” fantáziált. „A háziasszonynak nem lesz más dolga, minthogy megtervezze a heti menüt, a hozzávalókat behelyezze a megfelelő tárolókba, és egy mechanikus kar majd mindent megfőz és feltálal” – írták.  

Emellett háztartási robotok fognak mosogatni, szőnyeget porszívózni, ablakot mosni, füvet nyírni – sorolták.

Egészen odáig elmentek, hogy a számítógépek várhatóan annyira átveszik majd az irányítást, hogy alig marad munka, amit az emberek elvégezzenek. Úgy gondolták, a világ lakosságának csak 10 százaléka fog dolgozni. De a maradék 90 százalékot sem kell félteni, mert úgy képzelték el, hogy majd pénzt kapnak a tétlenségükért. Egy munkanélküli család simán megkeresheti így is a 30-40 ezer dollárt – jövendölték.

Sose halunk meg

Hosszú életet is vizionáltak a jövő emberének. Bernard Strehler biológus 1974-ben kongatta meg a vészharangot, hogy az emberek hamarosan 150 évig fognak élni, a társadalomnak pedig erre fel kell készülni. (A leghosszabb élete a világon eddig Jeanne Louise Calmentnek volt, aki 122 évesen hunyt el 1997-ben, Franciaországban.)

Egy koronavírus-járvánnyal a hátunk mögött és a legújabb tridémia fényében azt is furcsa olvasni, hogy 

1955-ben Dr. Lowry McDaniel amerikai orvos úgy gondolta, hogy a kétezres évekre a megfázás már a múlté lesz.

Reményteljes jóslatokról írt a Time magazin is. A szakértők a hatvanas években azt gondolták, hogy a kétezres évekre a vírusos és bakteriális fertőzések gyakorlatilag meg fognak szűnni, és nagy valószínűséggel érelmeszesedésben szenvedő betegek sem lesznek már.

Magabiztosan nyilatkoztak arról is, hogy a tudomány még 2000 előtt meg fogja találni a rákos megbetegedések okát. A szenilitást kísérő memóriazavar is teljesen meg fog szűnni, a vakok és a siketek számára pedig új világ nyílhat egy zsebben hordozható jeladó segítségével, ami segíti őket a mindennapokban való tájékozódásban.

Nem megyünk a Holdra, és még mindig normális ételeket eszünk

Továbbá úgy gondolták – és nem is olyan régen –, hogy a 2020-as években csak úgy elugrunk majd a Holdra. Erről 2010-ben beszélt a space.com-nak Eric Anderson vállalkozó.

1966-ban egy kaliforniai lapban továbbá arról írtak: az éléskamrák a jövőben fagyasztva szárított hússal, tojással, szeletelt almákkal lesznek tele, amikből egy pillanat alatt lehet majd ételt varázsolni. A tejet, levest is fagyasztott kockákban lehet majd beszerezni. Bár túrázók és asztronauták számára nem ismeretlenek a szárított ételek, azért az átlagember nem így táplálkozik, szóval ez sem jött be.

A végére pedig két személyes kedvenc

Nem igazán értjük, hogy miért, de 1900-ban John Elfreth Wtkins mérnök aThe Ladies’ Home Journal lapban arról írt, hogy száz év múlva három betűtől fog megszabadulni a világ azért, mert „fölöslegesek”. A kipécézettek sorába a C, az X és a Q került. Ez sem így lett.

Végezetül pedig a már sokat emlegetett Time-cikkben arról is írtak, hogy a személyiségünket befolyásoló gyógyszereket lehet majd kapni a patikákban. 

Ha a feleség vagy a férj szokatlanul morcos egyik este, a házastársa leugorhat a sarki gyógyszertárba egy nyűgösség elleni piluláért, amit belekavar a kávéjába.

Ha személyiségformáló gyógyszerek nem is, hangulatjavító pirulák léteznek, igaz, nem lehet csak úgy, orvosi ellenőrzés nélkül kapkodni őket. Arról pedig pláne nincs szó, hogy a párunk a tudtunk nélkül keverje azokat az italunkba.

Nyitókép: Illusztráció/Getty Images