„Kezeljétek annyi méltósággal a holtat, mint az élőt” – egyre többen ajánlják fel holttestüket a tudománynak Magyarországon, de még több adományozóra lenne szükség

Testfarm: így nevezik azokat az intézményeket, amelyek tárolják és gondját viselik azoknak az embereknek a holttestét, akik még életükben felajánlották azt a tudomány számára. Évente több ezren döntenek úgy, hogy haláluk után így kívánnak segíteni az emberiségnek. Ausztráliában például minden évben átlagosan kétezer testet adnak valamilyen orvosi intézménynek, a szervdonorok számát pedig százezres nagyságrendben kell mérni. Magyarországon a Semmelweis Egyetem évente nagyjából száz felajánlott elhunytat vesz át, jelenleg pedig 4100 érvényes felajánló nyilatkozattal rendelkezik az intézet.

Az egyetem sajtóosztálya azt közölte: „Évek óta egyre nagyobb számban érkezik felajánlás, de a hallgatói létszámnövekedés miatt kétszer ennyire lenne szükség. Az intézet munkatársai és az orvoskollégák végtelenül hálásak azoknak, akik ilyen módon is segítik az orvosképzést.”

De mi történik pontosan azokkal a testekkel, amelyek egy testfarmra kerülnek?

Az orvosi etika nagyon komolyan megszabja, hogy milyen körülmények között, pontosan milyen célokra lehet felhasználni az adományozott holttesteket. A rendszert árgus szemekkel figyelik a hatóságok, és a doktorok mindent megtesznek, hogy a lehető legnagyobb kegyelettel használják fel az emberi szerveket. A donorok testét minden esetben anonim módon kezelik, és azt sem engedik, hogy az intézményeken kívül bárki fényképet készítsen, vagy adatokat szerezzen róluk. 

Nem számít, mikor halt meg, megérdemli a kegyeletet

„Kezeljétek annyi méltósággal a holtat, mint az élőt” – ez a filozófiája Adam Puche-nak, a Marylandi Egyetem anatómiaprofesszorának, aki nemrég a Technology Review-nak mesélt a testadományozás folyamatáról. Az általa vezetett laboratórium évente négyezer testet kezel, amelyeket szigorú rendszer szerint leltároznak.

Amikor egy holttest az egyetemhez kerül, először egy sorszámot kap, majd egy chipet ültetnek a vállába, hogy mindenképpen nyomon tudják követni. A testekről – legalábbis a látogatók számára – szigorúan tilos fotókat készíteni, ahogy egy élő beteg kezelése is megköveteli az orvosi titoktartást. Itthon a Semmelweis Egyetemen minden, az intézetbe érkező holttestet tartósítanak, így nyílik arra lehetőség, hogy akár évekig segítse az oktatási és kutatási célok megvalósulását.

Külön szabályok vonatkoznak arra, hogy kinek fogadják el, és kinek utasítják vissza a testadományát. Ezek a követelmények országról országra változnak. A legtöbb helyen például nem foglalkoznak olyan testekkel, amik fertőző betegségeket hordoznak – így az AIDS-es, vagy a hepatitiszben szenvedők sem élhetnek a lehetőséggel. 

2020 óta több olyan amerikai államról is tudni, ahol a halálukkor koronavírusos donorokat is visszamondták.

A Technology Review megemlít egy olyan nyugat-karolinai intézményt, ahol súlykorlát is van: a 250 fontnál, azaz nagyjából 113 kilónál nehezebb holttesteket itt szintén visszautasítják. A Semmelweisen csak igen ritkán, bizonyos fertőző betegség esetén utasítják el az adományt, például aktív Hepatitis B és C vírus, HIV, valamint TBC esetén. Itt további kizáró ok, ha erőszakos okból hunyt el, bűncselekmény áldozata lett, vagy a halált követő 12. nap után kerül be az intézménybe az illető.

Az is változik, hogy mi lesz a végső sorsa a rendszerbe kerülő elhunytaknak – ez a rokonok, illetve az elhunytak akaratától is függ. Van, hogy a test egyes részeit – általában a csontvázat – évekig, sőt akár évszázadokig megőrzik a laboratóriumok. Ezeknek a testeknek ugyanúgy kijár a kegyeletteljes bánásmód, mint a frissen elhunytaknak. Emellett megesik az is, hogy a testet részben vagy egészben visszaadják a családnak, vagy eljuttatják nekik a hamvakat.

A tudomány sötét korszaka

Az emberi holttestek orvosi célra való felhasználása a modern orvostudomány fejlődésével vált kívánatossá, sőt szükségessé – mielőtt ugyanis az orvostanhallgatók diplomát szereznek fontos, hogy közvetlenül megismerjék az emberi anatómiát. Viszont a testek eljuttatása az orvosokhoz a múltban gyakran bizarr, törvénytelen módokon történt. Sőt, a mai napig hallani hátborzongató visszaélésekről.

Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is komoly történelme van a sírrablásoknak, valamint az úgynevezett „éjjeli doktoroknak”. A 19. században még nem alakult ki komoly hagyománya az orvosi etikának, így gyakran megesett, hogy egyetemek, vagy kórházak szépen fizettek bárkinek, aki beállított hozzájuk egy használható holttesttel. Nem igazán tettek fel olyan kérdéseket, hogy kinek a testéről van szó, vagy hogy honnan szerezték.

Az USA déli részén a rabszolgaság idején külön iparág is alakult a feketék testeinek elrablására és csempészésére. A rabszolgáknak ugyanis korlátozott lehetőségeik voltak halottaik eltemetésére: általában temetőkön kívül, rosszul őrzött helyeken, sekély sírhantot tudtak csak ásni az elhunytaknak.

A szemfüles sírrablók könnyen ki tudták figyelni, hogy éppen kit és mikor temetnek el: egyszerűen ki tudták ásni a testeket az ekkoriban „éjjeli doktoroknak” nevezett bűnözők. Sőt, az is megesett, hogy a jogokkal nem rendelkező feketéket még élve rabolták el, majd megölték őket, hogy orvosi célokra használják fel testüket.

Egy New England-i anatómiaprofesszor visszaemlékezése szerint az 1880-as és kilencvenes években egyetemi félévenként 12 afroamerikai testét szállították le neki „olyan hordókban, amikre azt írták, hogy terpentinolaj van bennük. A hordókat egy helyi üzletbe vitték, ami festőanyagokkal foglalkozott”. A feketéken kívül a szegények és a mentális betegek is különösen ki voltak téve a testrablóknak.

Ezek a praktikák manapság már visszaszorultak, de nem múltak el nyomtalanul: a Pennsylvania-i Egyetem múzeuma például 2020-ig szerepeltetett olyan csontvázakat kiállításaiban, amik elrabolt feketékhez tartoztak. Ugyanebben az államban idén letartóztattak egy embert, aki a vádak szerint a Facebook Messengeren keresztül kereskedett emberi testrészekkel. Az általa árult szervek egy része az Arkansas-i Egyetemre is elkerült: amikor viszont fény derült a bűncselekményre, azokat egy temetkezési vállalkozásra bízták. 

Itt viszont az egyik ravatalozó munkatárs meglépett a testrészekkel, amikről máig nem derült ki, hol vannak.

2017-ben pedig a Reuters foglalkozott hosszabb cikkben az úgynevezett „testbrókerek” szürkezónás tevékenységével. Ezek a magáncégek abban utaznak, hogy befurakodnak a donorok és az egyetemek közé, elfogadják az emberek felajánlásait, majd profitért eladják szerveiket, testrészeiket, vagy akár egész testüket. Az igazán hajmeresztő részlet az volt, amikor a Reuters újságírói úgy döntöttek, hogy tesztelik a rendszert: simán, legálisan hozzájutottak emberi testrészekhez, amiknek aztán felkutatták a gazdáját.

Kiderült, hogy egy alacsony jövedelmű család tagja volt az elhunyt, akit életében komolyan győzködtek a cég munkatársai, hogy ajánlja fel nekik a holttestét. Családtagjainak pedig fogalmuk sem volt arról, hogy szeretett elhunytjukból árucikk lett. Az USA számos államában ezután szigorították meg az adományozásra vonatkozó törvényeket.

A Semmelweis Egyetem sajtóosztálya megkérte szerkesztőségünket, hogy a témában adott válaszukat teljes egészében, változtatás nélkül közöljük:

Évente hány ember adományozza szerveit, vagy egész testét a Semmelweis Egyetemen keresztül?

A Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézete évente körülbelül 100 felajánlott elhunytat vesz át. Jellemzően még életük során ajánlják fel a tudomány és az orvosképzés számára földi maradványukat az emberek, jelenleg 4100 érvényes felajánló nyilatkozattal rendelkezik az intézet.
A másik, kevésbé ismert módja a holttestek felajánlásának, ha a halál után a temetést intéző hozzátartozó tesz beleegyező nyilatkozatot. Évek óta egyre nagyobb számban érkezik felajánlás, de a hallgatói létszámnövekedés miatt kétszer ennyire lenne szükség. Az intézet munkatársai és az orvoskollégák végtelenül hálásak azoknak, akik ilyen módon is segítik az orvosképzést.

Milyen gyakorlatok léteznek önöknél a tudomány számára adományozott testek „felhasználására”, illetve tanulmányozására?

Az anatómiai intézet kizárólag oktatási és kutatási feladatokat lát el, tehát a patológiai osztályok által végzett, a halál okát megállapító kórboncolás nem itt történik. Minden az intézetbe érkező holttestet tartósítanak, így nyílik arra lehetőség, hogy akár évekig segítse az oktatási és kutatási célok megvalósulását. A szövetek állapota, az elhunyt korábbi betegségei, vagy a halál óta eltelt idő alapján mérlegeli a halottkezelési részleget vezető orvos, hogy az oktatási, vagy a kutatási célokat szolgálhatja leginkább az adott tetem. Az elmúlt egy év során a Semmelweis Egyetem küldetését tükröző beruházásként a halottkezelési részleg teljes rekonstrukciója megtörtént. Létrejött egy orvosi szak- és továbbképzési célokra alkalmas műtő helyiség és megújult a holttestek tartósítására alkalmas infrastruktúra is, mely az orvostanhallgatók oktatásának alapjait képezi. Ezzel a helyiséggel most már nem csak a klasszikus anatómiát, az emberi szervezet részletekbe menő felépítését tanulhatják meg a hallgatók, hanem végzett orvosok is gyakorlati tudásra tehetnek szert, a saját kezükkel végzett beavatkozások során, műtéti továbbképzések formájában.  

Létezik-e kompenzációs séma az adományozók, vagy családtagjaik kifizetésére?

Az intézet átvállalja a temettetéssel összefüggő valamennyi költséget (halottkezelés, szállítás, hűtés, hamvasztás), azonban a felajánlásért további anyagi ellenszolgáltatást nem nyújt. Az intézet dolgozói és hallgatói évente egyszer az Új Köztemetőben levő emlékhelyen tartanak megemlékezést, emlékezve ezzel azokra, akik porhüvelyük felajánlásával is szolgálják az orvosképzést.    

Milyen betegségek/kondíciók esetén utasítja vissza az egyetem a test vagy szerv adományozását?

A holttest átvételét érvényes felajánlás mellett csak igen ritkán, bizonyos fertőző betegségek esetén pl: aktív Hepatitis B és C vírus, HIV, TBC utasítja el az intézet. További kizáró ok, ha erőszakos okból hunyt el, pl. bűncselekmény áldozata lett, vagy a halált követő 12. nap után kerül be az intézménybe.
Kiemelkedően fontos szempont a szövetek minősége a beérkezéskor, így optimális esetben 2-3 napon belül kell átvenni az elhunytat. A holttest felajánlásról az intézet honlapján bárki tájékozódhat, illetve megtalálhatja a felajánló nyilatkozatokat is.

Nyitókép: Getty Images