Van, aki inkább abbahagyta, annyira siralmas Magyarországon az e-sport helyzete, pedig néhány éve még milliárdokat tolt bele a kormány

2017 novemberében jelent meg a hír, miszerint a kormány nem kevesebb, mint kétmilliárd forinttal támogatja a magyar e-sportot. Kétmilliárd forint 5 évvel ezelőtt is rengeteg pénz volt, és még ma is annak számít. A jelentőségét azonban akkor érthetjük meg igazán, ha megnézzük az ágazatot, ami kapta. 

A hazai e-sport mindig is amatőr, alulról szerveződő közösségekre épült. A játékosok iskola vagy munka mellett készültek fel a versenyekre, nem volt edzőjük vagy szponzoruk, a felszereléseiket maguknak vásárolták, a játékhoz szükséges technikai feltételeket maguknak teremtették elő.

A magyar közösség a körülmények ellenére képes volt kitermelni jó pár nemzetközi szinten is jegyzett játékost (rájuk később még visszatérünk), így sokan üdvözölték, hogy a magyar kormány felkarolja a hazai, lelkes, tehetséges játékosokból álló e-sport szcénát. Csakhogy a már említett kétmilliárd forint nem kis része egy V4 Future Sports Festival nevű rendezvény megszervezésére ment el.

A Budapesten megrendezett versenyen a visegrádi országok e-sportolói, így magyarok is részt vettek. A közösség szerint a V4 Future Sports esete tökéletesen megmutatja, hogy az állam mennyire nem érti vagy nem akarja érteni, hogyan lehetne segíteni a magyar e-sporton.

Az e-sport mára elképesztő, milliárdos üzletté nőtte ki magát, külföldön a magyar viszonyokhoz képest tényleg kolbászból van a kerítés. A kisebb profi egyesületek is olyan honoráriumot adnak a játékosoknak, amiből már kényelmesen meg lehet élni, a sztárcsapatok legjobbjai pedig rendes, profi sportolói fizetést kapnak. Külföldön mind az állam, mind a szponzorok hamar felismerték az e-sportban rejlő lehetőségeket. Jelzésképp, hogy mennyi pénz van a külföldi e-sportban, íme az az 5 magyar játékos, aki az Esportsearnings.com szerint a legsikeresebben szerepelt a határon túli bajnokságokban, az első sorban a név, a másodikban a játék címe, a harmadikban pedig a pályafutása során megkeresett összeg olvasható:

• Bereznay Dániel, Formula 1, 142 500 dollár – több mint 57 millió forint
• Böröcz Bence (DeadFox), CS:GO, 114 374 dollár – több mint 46 millió forint
• Birgány Adrián (Raisy), Quake, 103 005 dollár – több mint 41 millió forint
• Kiss Tamás (Vizicsacsi), League of Legends, 86 886 dollár – több mint 31 millió forint
• Szirtesi Gábor (Gabinho), FIFA, 51 929 dollár – több mint 20 millió forint

Ahhoz, hogy egyszer Magyarországon is legyenek olyan csapatok, amelyekben ilyen vagy akárcsak ehhez hasonló pénzeket lehessen keresni, nagyon sok dologra van szükség. Az általános vélemény az, hogy a magyar e-sport ügyét nem igazán vitte előre az említett V4-es versenysorozat, az csupán arra volt jó, hogy sok külföldi csapatot hozzanak el Magyarországra.

A V4-es versenyeken végül a térség legjobb csapatai a magyar adófizetők pénzéből életre hívott rendezvény díjainak nagy részét elvitték a magyarok elől. 

Persze magyar játékosok is nyertek ezekből a pénzekből, a 2018-as V4-en CS:GO-ban Böröcz Bence (DeadFox) és a csapata a 3-4. helyen végzett, Szirtesi Gábor (Gabinho) pedig FIFA-ban szerezte meg a győzelmet. Az említett játékosok pont jól jártak a V4-es versenysorozattal, de összességében elmondható, hogy az nem emelt sokat a e-sport minőségén Magyarországon.

Szervezeti struktúra, állami támogatás, szponzorok

Más iparágakhoz hasonlóan általánosságban kétféle támogatási forma is létezik: egyrészt közvetlen forrásbiztosítás által, például eseményszervezési célra – ilyen volt a V4-es torna is –, másrészt közvetett formában, például állami tulajdonú vállalatok szponzorációjával vagy jogkönnyítéssel – mondja Balázs Sebestyén, az Ace Advisory e-sport-szakértője.

Balázs szerint az állami e-sport-szerepvállalást illetően Európában érdemes kiemelni Máltát, ahol inkább a közvetett támogatás jellemző, ott úgy döntöttek, hogy olyan jogi és szervezeti környezetet teremtenek, hogy minél több eseményt a szigetre tudjanak hozni, mert azon túl, hogy a fiatalok jó játékosokat láthatnak élőben játszani, a rendezvényeknek még turisztikai és gazdasági értéke is van.

A szakértő elmondása alapján itthon többek között arra lenne szükség, hogy kialakuljon egy letisztult iparági szervezeti struktúra, mert egyelőre ott tartunk, hogy az iparágon kívüli szereplők számára nem egyértelmű a becsatlakozás, nincsenek meg a stabil alapok.

Jó példa erre, hogy itthon két e-sportolókat tömörítő szervezet is létezik. A Magyar E-Sport Szövetség (HUNESZ) és a Nemzeti Gaming és Esport Sportági Szövetség (NGES) is lényegében hasonló feladatokat lát el jelen pillanatban.

Továbbá szükség lenne még több professzionális módon működő klubra/csapatra, szakemberre, valamint olyan közösségekre, ahol a tehetséges fiatalokból akár profi játékosok is lehetnek. Már most is léteznek itthon ilyen műhelyek, érdemes például megemlíteni a Budapest Honvéd akadémiáját vagy az MTK e-sport-szakosztályát. Balázs szerint az ilyen és ehhez hasonló egyesületek koordinált támogatása potenciális fejlődési út lehet a jövőben – akár közvetlen, akár közvetett (pl. jogi könnyítések, adókedvezmények) módon, de véleménye szerint attól önmagában nem fejlődne nagyobb ütemben a hazai e-sport, ha a versenyek díjazását egyik napról a másikra megtripláznák, komplexebb stratégiára van szükség.

Ez a komplexebb stratégia egyébként létezik is az e-sport szövetségeknél, szerencsére mind a HUNESZ, mind pedig az NGES a hosszú távú, fenntartható fejlesztési lépéseket részesíti előnyben. A versenyek és a támogatások is kétfelé szakadnak, a szponzorokról már nem is beszélve. Balázs Sebestyén szerint ugyanakkor bizakodásra adhat okot, hogy a hazai, részben állami szponzorok elkezdték komolyan venni az e-sportot. Az említett szervezetek versenyeit például támogatja az MVM, a TV2 Csoport, a HELL Energiaital és a K&H Bank is.

Az egyik legnagyobb előrelépési lehetőség a hazai e-sport szegmens számára az lehetne, ha létrejönne egy jogi értelemben vett sportági szakszövetség, amelyen keresztül akár az egyébkén nagynak mondható sporttámogatási rendszerből is részesülhetne a magyar e-sport piac.

Megélni itthon? Teljesen esélytelen.

Pásztor Norbert (Tigene) már 5 éve játszik versenyszerűen, először CS:Source-szal kezdte, majd CS:GO-zni kezdett, de az igazi áttörést a Valorant jelentette. Tigene az azóta feloszlott Need More DM nevű csapattal 2020-ban Európa legjobbjaival mérte össze a tudását a First Strike nevű tornán, amelynek a rájátszása 100 ezer dollár, vagyis mintegy 40 millió forint összdíjazású volt (itt érdemes megjegyezni, hogy a Valorant nevű játék 2020 tavaszán jött ki és még annak az évnek a végén már ilyen összdíjazású tornákat rendeztek külföldön - a szerk).

A magyar játékos szerint Magyarországon jelenleg lehetetlen megélni az e-sportból, kivéve, ha sikerül egy külföldi csapathoz szerződni. A magyar állam 2017-ben bejelentett támogatása kapcsán elmondta, hogy amikor megtudta, mennyi pénzt kap az ágazat, azt gondolta, hogy végre elkezdődhet a magyar e-sport felemelkedése, de csalódnia kellett. 

A V4-es rendezvényen eszméletlen mennyiségű pénz folyt a külföldi csapatok zsebébe, több százezer eurós összdíjazású versenyekről beszélünk, amiken mellesleg kvalifikálhatták magukat magyar csapatok is. Úgy gondolom, hogy ennek a pénznek a töredékéből is lehetett volna fejleszteni az itthoni e-sportot, hogy erősebb és kompetensebb csapatokat tudjunk kinevelni

– mondta Tigene, aki szerint a V4-es versenyeken kívül nagyjából minden maradt a régi kerékvágásban: évi 3-4 versenyt rendeznek nekik, mindössze pár százezres összdíjazással.

A finanszírozás kapcsán elmondta, hogy a hazai félprofi csapatok egyáltalán nem tudják komolyan venni a magyar versenyeket, mert egyszerűen nem éri meg ennyi időt és energiát beléjük fektetni.

Egy versenyre való felkészülés elég összetett, tekintve, hogy meg kell tudnunk, milyen csapatokkal fogunk majd találkozni, mik az erősségeik, miben gyengébbek, erre nagyon sok időt kell szánni. Sokan azt gondolják, hogy a játék abból áll, hogy leülünk lövöldözni, de a profi e-sport már nem ez a szint.

– magyarázza a játékos.

Arra a kérdésre, hogy mi működik máshogy külföldön, azt feleli, hogy kint szervezeti szinten teljesen máshogyan gondolkodnak, mint itthon.

Sok magyar csapatnál még mindig annyit látnak bele az e-sportba, hogy minek adjanak nekünk pénzt, ha mi csak leülünk játszani egyet. Külföldön ez már nem kérdés, kint a játékosokra úgy tekintenek, mint munkavállalókra, akiktől nem várják el, hogy fillérekért dolgozzanak napi 8-10 órát, mert tudják, hogy senkinek nincs ingyen az ideje.

– mondta Tigene, aki jelenleg az e-sport mellett Twitch-streamerként tartja fenn magát.

László Dániel (dnKK) három éve kezdett versenyszerűen a PlayerUnknown's Battlegrounds (PUBG) nevű játékkal játszani. A korábban igazolt játékosként nemzetközi versenyeken induló László nemrég döntött úgy, hogy abbahagyja a profi e-sprortot, és munkát keres, mert Magyarországon jelenleg a játékból nem lehet megélni.

Bizonyára sokat fejlődött pozitív irányba az e-sport Magyarországon, de még közel sem annyit, mint például más országokban. Szervezetek már vannak, illetve próbálnak a lehető legtöbb versenyt szervezni, de sajnos a PUBG-nél még annyira sem érződik a támogatás mint más játékoknál.

– mondja László Dániel, aki megjegyzi, hogy a legutóbb megrendezett MNEB-s (a HUNSESZ által szervezett versenysorozat) összdíjazás 500.000 forint volt, egy évvel ezelőtt még hatszor ennyi pénz forgott a tornán. Szerinte csak egy versenyre nem igazán lehet készülni, a PUBG egy olyan játék, amiben folyamatosan formában kell lenni. Rengeteg időt és energiát kell abba fektetni, hogy a csapat sikeresen szerepeljen egy adott tornán.

Napi 5-6 óra gyakorlás, beszélgetés, más csapatok elemzése, saját teljesítmény visszanézése és kiértékelése. Ez a minimum, ha jól szeretnél szerepelni.

– véli a játékos, aki szerint a profi PUBG-játékosok nagy része csak a versenyek miatt játszik és mivel abból egyre kevesebb van, így egyre kevesebben is játszanak itthon profi szinten a játékkal. Úgy gondolja, már az is nagy segítség lenne, ha minden hónapban lenne legalább egy verseny, de erre egyelőre nem látszik, hogy volna szándék a szervezők részéről.

A legfőbb oka annak, hogy nem tart ott a magyar e-sport mint a külföldi, mert nincs lehetőségük arra a játékosoknak, hogy ezzel profi szinten foglalkozzanak. Napi 8-10 óra munka után senki nem fog tudni belerakni annyi időt a játékba, hogy az meghozza a gyümölcsét.

– mondta László Dániel, aki ezentúl már csak hobbiból, munka mellett fog játszani.

Nyitókép: Szijjártó Péter a V4 Future Classic Festival rendezvényen 2018-ban. Mónus Márton /  MTI