Megfejtették az Eger közelében kitört vulkán titkát

A mai Eger közelében, 17,2 millió éve tört ki az a vulkán, amelynek tufája beterítette és máig megőrizte az ősmaradványokat Ipolytarnócon. Ezt állapította meg a kitöréssel foglalkozó, magyar vezetésű nemzetközi kutatócsoport, aminek legújabb tanulmánya a Nature Scientific Reports című folyóiratban jelent meg kedden.

A németországi, franciaországi, új-zélandi szakemberekkel együttműködésben végzett, Karátson Dávid vulkanológus, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára által vezetett magyarországi kutatási projekt rekonstruálta a kitörés részleteit, terepi vulkanológia, geokémia, mikroszkópos kőzetszövet-vizsgálatok és radiometrikus kormeghatározás segítségével.

A hatalmas, robbanásos kitörés négy fázisban zajlott le mintegy 17,2 millió évvel ezelőtt. Forrása Egertől délre volt, és az első, rendkívül energikus torlóár, több mint 80 kilométert megtéve hamar elérte Ipolytarnócot, közölte a kutatás vezetője kedden az MTI-vel.

A magma külső vízforrással (például tó, rétegvíz) érintkezett, ami miatt viszonylag „hideg” volt. Ipolytarnócon a kutatók már csak körülbelül 150 Celsius-fokot rekonstruáltak, ez tette lehetővé az ottani vízparti környezet vegetációjának, a fatörzseknek, a leveleknek a megőrzését, és ez a nedves hamu takarta be százszámra a híres lábnyomokat is. A kitörés záró fázisát az összeomló kitörési oszlopból lezúduló piroklaszt-ár jelentette; ez is kis hőmérsékletű volt, a lerakódott tufa mindenütt tele van faszén-maradványokkal.

A nagy energiájú, heves robbanásos kitörés felszínen csak hézagosan megőrződött anyagtömege a Bükkaljától a Mátra lábáig, illetve északnyugati irányba Ipolytarnócig nyomozható (összesen mintegy 100 köbkilométernyi tufaanyag). Ez vetekszik Szantorini késő bronzkori, „minószi” kitörésének térfogatával, sőt az utólagos eróziót figyelembe véve a tényleges térfogat ennek akár többszöröse is lehetett.

Nyitókép: Az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület tanösvény középső szakaszán bukkantak felszínre a lábnyomos homokkövek, melyekben ősállatok nyomai (ősorszarvú, rinocérosz, őz, szarvasfélék, ragadozók) láthatók – Fotó: Nagy Zoltán / MTVA bizományosi