A Nap, ahogy még soha nem láttuk: erőteljes kitörések, fortyogó déli pólus és egy különös sün

Elképesztően látványos felvételeket tett közzé az Európai Űrügynökség (ESA) szerdán a Solar Orbiter küldetés első előzetes eredményeiről beszámolva. A Solar Orbiter napszonda az ESA és a NASA nemzetközi együttműködésében valósult meg, 2020. február 10-én indították útnak, és idén március 26-án haladt el pályáján a Naphoz legközelebb.

A Nap és a Föld közötti távolság egyharmadánál, a perihéliumnak nevezett közelpontban járva a Solar Orbiter műszerei és kamerái rengeteg adatot, képet és videót rögzítettek. Az űrszonda a Merkúr pályáján belül haladt ekkor, a műszereket védő hőpajzsa körülbelül 500 °C-os hőmérsékletet ért el. Az európai és amerikai űrügynökségek szakemberei még az adatelemzés elején járnak, de az már most világos, hogy az ESA által vezetett küldetés a lehető legkülönlegesebb betekintést nyújtja a Nap mágneses viselkedésébe és abba, hogy ez hogyan alakítja a Füldünkre is kihatással lévő űridőjárást.

Leesett a kutatók álla

A Solar Orbiter fedélzetén tíz tudományos műszer dolgozik – kilencet az ESA, egyet pedig a NASA fejlesztett. Egyes távérzékelő műszerek a Napot vizsgálják, míg mások a szondát közvetlenül körülvevő űrt figyelik, ezzek segítségével a kutatók képesek összekapcsolni a Nap felszínén megfigyelt eseményeket a Solar Orbiter által a napszélben, a Naptól több millió kilométerre érzékelt jelenségekkel.

A március végi perihélium során az űrszonda kamerái rendkívül finom részleteket voltak képesek rögzíteni a Napról. Több napkitörést, sőt egy Föld felé irányuló koronakidobódást is rögzítettek, ami valós idejű űridőjárás-előrejelzésnek is felfogható volt. 

Az erőteljes napkitörések mellett, lélegzetelállító felvétel készült a Nap déli pólusáról, ahogy azt még korábban sosem láthattuk:

„A képek valóban lélegzetelállítóak” – mondta David Berghmans, a Belga Királyi Obszervatórium munkatársa, az Extrém Ultraibolya Képalkotó (Extreme Ultraviolet Imager, EUI) műszer vezető kutatója. Az EUI nagy felbontású képeket készít a Nap légkörének alsó rétegeiről, az úgynevezett napkoronáról. Ebben a régióban zajlik a legtöbb naptevékenység, amely az űridőjárást irányítja, megfigyelése tehát kulcsfontosságú a Földünket elérő napviharok előrejelzésében.

Az EUI-csapat kutatóinak feladata most az, hogy megértsék, mit látnak. Ez nem könnyű feladat, mivel a Solar Orbiter működése eddigi, rendkívül rövid szakasza alatt is már nagyon sok új jelenséget észlelt. „Ha a Solar Obiter holnap leállítaná az adatgyűjtést, akkor is évekig lefoglalna, hogy mindent megértsünk” – mondta David Berghmans.

Süss fel, sün

Az egyik korábban sosem látott jelenség egy különösen szemet gyönyörködtető jellegzetesség, egyelőre a „sün” becenevet kapta. 25 000 kilométer hosszan elnyúlik, és minden irányba forró és hidegebb gázból álló tüskék sokasága nyúlik ki belőle. Valóban olyan mint egy sün, mint az alábbi videón is jól látható:

„Nagyon izgatottak vagyunk az első perihéliumunkból származó adatok minőségétől” – mondta Daniel Müller, az ESA Solar Orbiter projekt kutatója. „Alig lehet elhinni elhinni, hogy ez még csak a küldetés kezdete. Valóban nagyon sok dolgunk lesz.”

Az űrszonda legközelebb október 13-án száguld el ismét a Naphoz közel, a mostaninál is jobban megközelítve központi csillagunkat. Szeptember 4-én a Vénusz mellett halad el, immár harmadjára, majd a tervek szerint 2025. február 18-án negyedszer, majd 2026. december 24-én ötödjére is találkozik a Vénusszal. Ezek során fokozatosan megnő a szonda pályájának dőlésszöge, aminek köszönhetően a Nap pólusaira nyílik majd minden eddiginél jobb rálátás. A kutatók ettől a pólusok összetett mágneses környezetének megismerését várják, reményeik szerint új tudást szerezve a Nap 11 éves ciklusáról, növekvő és csökkenő aktivitásáról.

Nyitókép: ESA & NASA/Solar Orbiter/EUI Team