Ember-állat kimérák márpedig léteznek

A biológiában kimérának neveznek mindent és mindenkit, aki legalább kétféle génkészlettel rendelkezik, és a sejtek közti különbségek végig meg is maradnak. Növényeknél ennek mesterségesen létrehozott változatát is jól ismerjük: a beoltott gyümölcsfák is kimérák.

Embereknél az elsődleges kimérizmus esetén még a megtermékenyüléskor létrejön ez az állapot, míg a másodlagos kimérizmus később, például szervátültetés vagy terhesség révén alakul ki. Az anya, akinek testében egy másik génkészletű, gyakran más nemű magzat fejlődik, egyfajta kimérának számít, hiszen magzati eredetű sejtek, DNS-ek keverednek az övével a méhlepényen keresztül. 

Minden terhességnek, de még a vetéléseknek is évtizedekre megmaradó genetikai nyomai maradnak.

A tudósokat is meglepte az anya, aki nem volt rokona a gyermekének

Kimérák jönnek létre akkor is, amikor egy petesejtet több spermium termékenyít meg, vagy két, kialakulóban lévő embrió összeolvad eggyé, és kétféle génkészlet fér meg egymás mellett egy testben. Ha ez a korai embrionális szakaszban történik meg, a vizsgálatok nem mutatják ki, hogy egykor ikrek fejlődtek a méhben, így maga az illető sem tud különleges állapotáról.

2002-ben nagy port kavart Karen Keegan esete: a nő veseátültetésre várva vett részt genetikai vizsgálaton, fiától kapott volna vesét, ám ez nem volt lehetséges, ugyanis az eredmények szerint nem állt vele rokonságban. A meghökkent orvosok utánanéztek a családi génkészletnek, míg ki nem derült, hogy a nő egy egypetéjű ikrek korai összeolvadásából származó kiméra.

Ennél is érdekesebb, ami az 1976-os születésű Lydia Fairchilddal történt: harmadik gyermekével volt terhes, amikor egy apasági vizsgálat miatt feltárták a genomját, és a vizsgálat egyértelműen azt mutatta, hogy nem ő az anyja saját leszármazottainak. A harmadik gyermekét tanúk és orvosok előtt világra hozó nőnél akkor kezdtek végre genetikai variációra és nem emberrablásra vagy csalásra gondolni, amikor a frissen született baba génkészlete sem egyezett az anyáéval.

A kimérizmus ennél jóval gyakoribb azoknak a körében, akik vérátömlesztésen, csontvelő-transzplantáción vagy szervátültetésen estek át. A leukémia egyik kezelési módja a beteg csontvelőjének elpusztítása, majd donorcsontvelővel való pótlása. A csontvelő őssejteket tartalmaz, amelyek vörösvérsejtekké fejlődnek. Ez azzal jár, hogy a páciensnek élete végéig olyan vérsejtjei lesznek, amelyek genetikailag a donoréival azonosak. Ez pedig a szervezete egészére hatással lehet.

A kimérizmus félrevezetheti a hatóságokat

A korábban így kezelt Chris Long például szinte minden testrészében, még az ejakulátumában is a donor DNS-készletét hordozta a sajátja helyett. Vérmintáiból szinte alig lehetett kimutatni az ő génjeit. Ez a kettősség nemcsak az orvosi vizsgálatoknál okozhat problémákat, de akár a rendőrséget is hamis nyomra vezetheti.

A helyszínről DNS-bizonyítékot gyűjtő nyomozók alapvetően azt feltételezik, hogy minden áldozat és minden elkövető egyetlen azonosító kódot hagy maga után, nem kettőt. A DNS-mintát tartalmazó szövetmaradványok a legerősebb bizonyítékok között szerepelnek a bíróságon. Ugyanakkor korábban is előfordult olyan eset, hogy a DNS-teszt nemhogy az illető személyét, de a nemét sem helyesen fedte fel (kétnemű kimérák két embrió összeolvadása, de bármilyen szervátültetés során létrejöhetnek). Chris Long ugyan egynemű kiméra, ám esetében 

a csontvelődonor DNS-e négy évvel az átültetés után is kimutatható volt az arcáról, ajkairól, testnedveiből. 

Ha bármilyen bűncselekményt követett volna el, az utána maradt nyomok nem rá terelik a gyanút.

2004-ben az alaszkai nyomozókat vezette félre egy olyan, spermából kinyert DNS-profil, ami egy a támadás idején börtönben ülő férfihoz tartozott. Szökésnek nem volt nyoma, így a végül azt a férfit – a testvérét – ítélték el, akitől évekkel korábban csontvelőt kapott. Az igazságügyi szakértőként dolgozó Abirami Chidambaram a New York Timesnak beszámolt egy szexuális erőszak áldozatáról is, akinek vallomását a nyomozók amiatt kérdőjelezték meg, mert kétféle DNS-t mutattak ki hüvelyében a támadás után – egy kiméra bántalmazta.

A legfurcsább eset mégis 2008-ban történt, amikor egy dél-koreai közlekedési baleset áldozatát próbálták azonosítani. A vérminta azt mutatta, hogy az áldozat nőnemű, miközben egy idősebb férfi feküdt a betonon. Genetikai vizsgálatok mutatták csak ki, hogy az illető egykor vesét kapott a lányától, így vérében kétféle DNS-t hordozott.

Tényleg léteznek ember-állat kimérák?

A tudományos kutatókat azonban nem csak az ember-ember kimérák tartják lázban. Már 2007-ben létrehoztak emberi és állati sejtekből embriót Nagy-Britanniában az Alzheimer- és a Parkinson-kór kutatásának céljából. Kínában nyúl és ember, másutt egér és ember sejtjeiből alkottak kimérákat.

A spanyol Juan Carlos Izpisúa Belmonte disznók és emberek genetikai keverése után 2021-ben életképes majom-ember kimérákat volt képes létrehozni. Elmondása szerint az emberi embrió korai fejlődését szerette volna tanulmányozni, más tudósok azonban attól tartottak, hogy valójában emberi, átültetésre alkalmas szerveket akar kifejleszteni a makákók testében. A kimérák létrehozását övező morális vita ismét fellángolt, hiszen nagyon nehéz egy olyan lény hovatartozását meghatározni és az őt érintő etikai döntéseket meghozni, amely (vagy aki) részben ember, részben állat. A vitát egy időre lezárta a Salk Intézet és a Stanford szakértői véleménye, amely nem minősítette etikátlannak a kísérletet. 

Nyitókép: részlet Louis Jean Desprez 18. századi francia festő A kiméra című rézkarcából. – Metropolitan Museum of Art