Bogdán Zsolt Golyó, Árpa Attila edzője: Engedje már meg mindenki nekünk, hogy megpróbáljunk nyerni

A negyeddöntő után, ahogy fogalmaztál, lecseszted Árpa Attilát, mert az első menetes KO-ja ellenére elégedetlen voltál a teljesítményével. Most mit mondtál neki az elődöntő után?

Gratuláltam neki, és küldtem egy sms-t, hogy büszke vagyok rá! Ez a bunyó most félkocsmai volt, de nem is várható el, hogy olimpiai bajnoki szinten bokszoljanak. Hét hónap bunyóval, 50 éven felül ez elképesztő teljesítmény, Attilától és a Tenyától is. Vasárnap este nagy nyomás alatt volt Attila. Teherként élte meg, hogy a nézők ilyen magas százalékkal őt tartották esélyesebbnek, úgy érezte, bizonyítania kell. Ott ült a nézőtéren az édesapja is, akinek születésnapja volt, és neki sem akart csalódást okozni.  

Arra számítottál, hogy végigmegy a négy menet?

Arra nem! Azt gondoltam, hogy valaki feküdni fog. Mindenki a kiütésre tippelt. Senki nem számított erre, annyira benne volt a levegőben a kiütés. Felhívtak egy csomóan, barátok, ismerősök, hogy állva nézték a tévét, annyira izgultak, és drukkoltak Attilának.

Volt holtpontja Attilának a meccs alatt?

Volt sok, persze. Tapasztalt fiúkkal bunyózik itt a BSK-ban, akikkel tízszer három percet is végigbokszolt, de mondtam neki, hogy ez még mindig nem a meccs. A meccsen olyan, mintha egy másik dimenzióba lépne az ember, olyan érzései vannak, mintha nem a valóságban lenne. Ezt meg kell szokni, kell hozzá a rutin. Mondtam neki tegnap is: ha lenne száz meccsed, nem lenne miről beszélni. 

Csak egy-két instrukciót adtam neki mindkét meccs előtt, mert ütnek párat és már el is felejti a taktikát. Most sokkal többet védekezett, mint múltkor, még mindig vannak hibák, de lesznek is, mert nem profi bokszoló. 

Maximalista vagyok, mindig a legjobbat akarom, hogy a legjobban szerepeljünk és a legjobban nézzen ki, amit csinálunk. Most úgy érzem, a maximumot kihoztuk Attilából.

Mire elég az a hét hónap, amennyi felkészülési ideje volt Attilának?

Pont arra, hogy négyszer két percet le tudjon bokszolni. Mindenkinek nehéz két percet stílusosan, tisztán bunyózni. Még ha volt valakinek pár meccse, utána is nagyon nehéz ezeket leküzdeni. Főleg 50 év fölött, én megemelem a kalapom, ha valaki ezt végigcsinálja. Tenya előtt is le a kalappal, sokat beszélgettem vele, nagyon szimpatikus, rendes csávó.

Attilának mi az erőssége a többiekkel szemben?

Az ütőereje, az elhivatottsága meg az elszántsága. A Nagy Ervint is azért győzte le, mert elszántabb volt, Attila nagyon akarja a sikert, maximalista és vérprofi.  

Múlt héten Árpa Attila azt mondta, te nem vagy elemző típus, nem szoktátok az ellenfél meccseit kiértékelni, mert a te hitvallásod az, hogy meg kell verni mindenkit és kész. Így álltok hozzá a Brasch Bence elleni mérkőzésnek is?

Természetesen nem. Tisztában vagyunk az esélyeinkkel, mindenki leír minket, és ez valahol érthető is, mivel Ati ötvenen felül van, hét hónapja kezdett bokszolni a nulláról. Úgy kezdtük, hogy hátulról ütötte a balegyenest. Brasch Bence régebb óta bokszol és húsz évvel fiatalabb, ez hatalmas előny. 

Láttam a meccseit, a taktikán is gondolkodom, de elmondani a taktikát valakinek, aki nem tapasztalt a ringben, az olyan, mintha én beállnék a kamera elé egy filmszerep miatt. 

Én a kamera előtt vagyok zavarban, mert nincsen rutinom. Ha ezerszer megcsinálom, utána már nagyon rutinos leszek és nagyon meg tudom csinálni. Ez mindenben így van, a bunyóban is. Minél több meccse van valakinek, minél jártasabb benne, minél többet van a ringben, annál jobb. Olvastam a kommenteket, amik arról szólnak, hogy a Brasch majd biztos megveri az Árpát, de azért engedje már meg mindenki nekünk, hogy megpróbáljunk nyerni!

Milyen tanítvány volt Attila a felkészülési időszakban?

Azt csinálja, amit mondok, alázatos, mindig akar jönni edzeni, pedig direkt nehéz helyzetekbe hozom, kemény srácokkal rakom össze bunyózni. Nincs szükség rá, hogy külön edzőpartnert szervezzek neki, mert rengeteg srác jár hozzám, mindegyik változatos bunyós, az ő segítségükkel jól fel tudom készíteni. A vasárnapi meccsből kihoztuk a maximumot, de még másnap is felhívott Ati és elmondta, szerinte mit kellett volna másképp csinálni, hiába mondtam neki, hogy az már a múlt, és a meccs hevében nem jut eszébe az ilyesmi egy tapasztalatlan versenyzőnek. Ilyenkor az ösztönök irányítanak.

Látszott Attilán a sportmúltja az edzések alatt?

Persze hogy látszott, ő egy nagyon tökös csávó. Mikor lementem az edzőterembe, mindenki nekem gratulált, Attila nagyot nőtt a szemükben. Azt mondták, hogy atyaúristen, mit csinált az Attila, mekkora töke van, mekkora harcos, gladiátor vér folyik az ereiben. És nem kezdők jönnek oda hozzám, hanem a kollégáim, komoly sportolók, igazi top versenyzők. Igaz, hogy Attila kevésbé képzett, de hét hónap edzéssel fel tud menni a ringbe harcolni. Ez nagyon kevés idő.  

Mennyire ijedtél meg a negyeddöntős meccs előtt, mikor megsérült a bokája?

Megijedtem, de abból is pikkpakk felépült. Pedig közben dolgozott, forgatták Az Árulókat, talpon volt 16 órákat. Csoda, hogy ilyen hamar regenerálódott, mire visszajött edzeni, semmi baja nem volt. Kicsit bicegett, de azt mondta, jól van. A Gyalog galoppból a Fekete lovagra emlékeztetett, akinek sorra vágják le a végtagjait és azt mondja: „És akkor mi van? Egyezzünk ki döntetlenben!” Mondtam is neki, hogy olyan vagy, mint a Fekete lovag, láttam, hogy alig áll a lábán, és azt mondja: jól vagyok, mehet! Nagyon akarta ezt az egészet, és nem a pénzért, hanem a dicsőségért. A ringbe nyerni megyünk, nyerni akarunk!