Meghalt Öcsi bácsi, a mester, aki generációkat nevelt a ringben és azon túl
2026. július 15. 14:00
Gyászol a magyar sport: elhunyt Szántó Imre, akit a bokszvilág minden szereplője csak Öcsi bácsiként ismert. A legendás mesteredző nemcsak bajnokokat nevelt, hanem generációk számára jelentett iránytűt a ringben és azon kívül is. Nevéhez fűződik a magyar ökölvívás több meghatározó sikere, köztük Kovács Kokó István olimpiai aranyhoz vezető útja is. Halálával nemcsak egy kivételes szakembert, hanem egy tisztelt mentort is elveszített a sportág.
Gyászol a magyar sport és az ökölvívó-társadalom: elhunyt Szántó Imre, akit mindenki csak Öcsi bácsiként ismert és tisztelt a ring világában. A mesteredző távozása pótolhatatlan űrt hagy maga után, hiszen nemcsak egy technikai értelemben vett edzőt, hanem egy igazi mentort és apafigurát veszítettek el tanítványai.
Szántó Imre neve elválaszthatatlan a magyar ökölvívás újkori sikereitől. Pályafutása során évtizedeken át dolgozott a legmagasabb szinten, de a szélesebb közvélemény számára az 1996-os atlantai olimpia idején vált országszerte ismertté. Ő volt az a szakember, aki a sarokból irányította Kovács Kokó Istvánt az olimpiai aranyéremig vezető úton. Kettejük kapcsolata messze túlmutatott a sporton, a bizalom és a szakmai alázat mintapéldái voltak.
Nem Kokó volt az egyetlen világklasszis, aki Szántó Imre kezei alatt vált érett versenyzővé. Erdei Zsolt, azaz Madár is az ő irányítása mellett tette meg azokat a meghatározó lépéseket, amelyek később a világbajnoki övekig repítették. Öcsi bácsi híres volt arról, hogy nemcsak a pofonok kiosztására és elkerülésére tanította meg a fiúkat, hanem az életre is nevelte őket. Szigora mögött mindig ott rejlett a szeretet és a féltés, ami miatt generációk tekintettek rá példaképként.
Szakmai pályafutása jelentős részét a Vasas szakosztályánál töltötte, ahol bázist teremtett a hazai bokszéletnek. Később szövetségi kapitányként is bizonyított, vezetése alatt a magyar válogatott számos nemzetközi sikert aratott. Munkásságát több rangos kitüntetéssel, köztük a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével is elismerték.
A mesteredző az utolsó éveiben sem szakadt el a sporttól, tanácsaival és jelenlétével folyamatosan segítette a fiatalabb generációkat. Halála nemcsak a családja és barátai számára hatalmas veszteség, hanem minden magyar sportbarátnak, aki valaha is szurkolt a magyar bokszolók sikereiért a televízió előtt vagy a szorító mellett.