Vereséggel melegített a negyeddöntőre a magyar női kézilabda-válogatott

„Tudom, hogy kilenc óra van” – kezdte első félidei időkérését Golovin Vlagyimir, a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya.

Hát igen, a reggel 9 órás kezdés és persze az a tény, hogy már megvan a továbbjutás, alapjaiban nyomta rá bélyegét a mérkőzésre. Nemcsak a csapatok nem tudtak úgy pörögni, ahogy „emberibb” időben szoktak, de a szurkolás is meglehetősen halk volt. Nagyon jól lehetett hallani a magyar kispadról Pigniczki Krisztina utasításait.

Hollandia az első félidőben jobban védekezett, az ellenfélnél kevesebb volt a labdaeladás.

A második félidőben leginkább háromgólos holland előnyt láthattunk. Szépen csordogált a mérkőzés, lehetőséget kaptak a mieinknél olyanok is, akik eddig nem (nagyon), közülük Albek Anna sajnálatos módon egy rövid időre főszereplővé vált. A 48. perc elején ugyanis helyzetbe került, és a hatoson belül ütközött a holland kapussal, ezek után mindketten lennmaradtak és ápolásra szorultak. A képsorok alapján valószínűleg Albek állcsúcsa ütközött nek Duijndam arccsontjának.

A magyar kapus, Böde-Bíró Blanka azért a végére már több mint tíz védést bemutatott, a második játékrészre a mieink védekezése is feljavult.

Ettől függetlenül itt most az volt a fontos, hogy nehogy valami „túlcsorduljon”, mert a legfontosabb meccs majd a következő lesz. A negyeddöntő. Ott kell mindenkitől csúcsforma.

Ez azt jelenti, hogy valószínűleg a harmadik, nagyon rossz esetben negyedik helyen megy tovább a Golovin-csapat.

A nyitóképen Kuczora Csenge (középen). Fotó: MTI/Illyés Tibor