Ők várnak a foci-Eb-n Szoboszlaiékra – bemutatjuk a magyar válogatott csoportellenfeleit

Minél erősebb, annál jobb.

Sokáig így lehetett röviden körülírni a Marco Rossi irányította magyar labdarúgó-válogatott ideális ellenfelét. Éveken át megfigyelhető volt, hogy a (sokkal) jobb játékerőt képviselő csapatok ellen jönnek a jó eredmények, mert ilyenkor át lehet engedni az irányítást és a területet, aztán ellencsapásokból következhetnek a magyar helyzetek – és sok esetben gólok.

Erre volt jó példa a 2021-ben megrendezett Eb, amelynek halálcsoportjából (Franciaország, Portugália, Németország, Magyarország) kis híján továbbjutottak Szalaiék.

És persze ott van a Nemzetek Ligája, amelyben előbb feljutott a legmagasabb osztályba Magyarország, majd az A-ligában is sokáig a csoportelsőségért küzdött Anglia, Olaszország és Németország mellett.

Ezzel szemben a hasonló vagy alacsonyabb játékerőt képviselő válogatottak ellen jöttek a meglepő pofonok – amikor a mieinknek kellett volna irányítaniuk, az már nem működött annyira. Erre volt a leglátványosabb példa az Albánia elleni oda-vissza vereség.

Azóta ez a kétarcúság már kevésbé jellemző, a kisebbek ellen is jönnek a győzelmek, és egyre nehezebb legyőzni a Rossi-csapatot. A 14 meccses veretlenségi sorozat (amely épp a közelmúltban, az Írország elleni barátságos meccsen szakadt meg) világviszonylatban is kiemelkedő, innentől fogva 

lényegében senki sem mehet biztosra a magyar válogatott ellen. Az Eb-n sem.

A futballszeretők viszont biztosra mehetnek, ha abban bíznak, hogy az olasz szövetségi kapitány a stábjával megtalálja majd azokat a pontokat, ahol valamelyik magyar játékosnak van keresnivalója az Eb meccsein. Ugyanakkor szerencsére most már vannak olyan játékosaink, akik bármelyik meccsen képesek olyan váratlan megoldásra, amivel pozitív értelemben felülírják a korábbi, precíz munkával kidolgozott terveket. 

Szoboszlai Dominiken kívül Sallai Roland is ilyen, és bár sokan féltünk attól, hogy Szalai Ádámnak, a korábbi kezdőcenternek nem lesz méltó utódja, szerencsére nem így történt. Egy ideig Ádám Martin, illetve Németh András tűnt a legfajsúlyosabb utódesélyesnek, aztán feltűnt a színen Varga Barnabás, aki akár az egész Európa-bajnokság egyik legnagyobb felfedezettje lehet (képességeiről a múlt szombaton legyőzött izraeliek is tudnának mesélni).

Az első ellenfél: Svájc

Ha közös pontot keresünk a svájci és a magyar labdarúgó-válogatott között, akkor 2009-re kell visszamennünk az idővonalon.

Abban az évben Svájc és Magyarország is nagy eredményt ért el – utánpótlásszinten.

Egervári Sándor irányítása mellett a magyar U20-as csapat világbajnoki harmadik helyet ért el Egyiptomban. Sajnos az akkori húzóemberek jobbára nem lettek meghatározók a magyar felnőttválogatottban, sőt, voltak egészen fájdalmasan kisikló karrierek. Az egyiptomi remeklés után a korosztályos-Európa-válogatottban is gólt szerző Dudás Ádám például 28 évesen vonult vissza, az NB III-ból – a sok sérülés miatt.

A svájciak szintén 2009-ben megnyerték az U17-es világbajnokságot. Náluk igazából hárman csináltak nagy felnőttválogatott-karriert az akkori hősök közül: a védő Ricardo Rodríguez, a középpályás Granit Xhaka és a csatár Haris Seferovic.

Svájc válogatottja ritkán kerül a középpontba (persze amikor az előző Eb-n szinte reménytelen helyzetből hosszabbításra mentette a meccset, majd tizenegyespárbajban ki is ejtette az aranyesélyes Franciaországot, azt nem lehetett nem észrevenni), éppen ezért kevesen ismerik a statisztikát, miszerint 

mindössze két válogatott van, amely az utolsó öt világversenyen mindig eljutott az egyenes kieséses szakaszba: Svájc és Franciaország.

A válogatottat most Murat Yakin irányítja (az idősebb olvasók biztos emlékeznek a Ferencváros Grasshoppers elleni 3-0-s győzelmére és id. Knézy Jenő közvetítésére: „Megfogja, megfogja, emberek!”; ott Yakin büntetőjét hárította Hajdu Attila), nem valami fényesen.

Egy kifejezetten gyenge selejtezőcsoportban (Belarusz, Izrael, Andorra, Románia, Koszovó) az első három meccs megnyerése után már csak és kizárólag Andorrát győzte le Svájc.

Yakint az eredmények miatt nemcsak a szurkolók, de maga Granit Xhaka csapatkapitány is bírálta nyilvánosan. 

Azóta valamennyire sikerült ráncba szedni a válogatottat, és ha a rutint, a múltat, illetve a sztárok számát nézzük, akkor bizony Svájc teljes joggal bízik ezúttal is a továbbjutásban. Sőt, nagyon-nagyon optimális esetben akár az elődöntőben is.

A svájci válogatott három sztárjátékosa mind duzzadhat az önbizalomtól. Xhaka veretlenül lett német bajnok a Leverkusennel, a világ egyik legjobb kapusának számító Yann Sommer az olasz Serie A-t nyerte meg az Interrel, míg Manuel Akanji csapata, a Manchester City „szokás szerint” nem talált legyőzőre az angol Premier League-ben.

Utóbbit mi is idéztük korábban, amikor arról beszélt, hogy a rossz selejtezősorozat miatt nem mondhatják, hogy biztosan bejutnak a negyeddöntőbe (a csoportkört túlélő válogatottakra előbb még a nyolcaddöntő vár), viszont mivel gólt sem kaptak a tavaszi felkészülési meccseken, Észtország ellen (4-0) pedig kifejezetten jól játszottak előrefelé is, optimisták.

És hogy Orbánéknak kire kell a leginkább figyelniük hátul?

Az első számú választás csatárposzton Breel Embolo lenne, ám ő egy régebbi súlyos, majd egy közelmúltbeli könnyebb sérülés miatt lehet, hogy kikerül a képből.

A legvalószínűbb, hogy az immár a Premier League-ből épp tavasszal kipottyanó Burnley-ben játszó Zeki Amdouniból kell készülnie Marco Rossi csapatának. Aki, ha neki és a csapatának is kijön a lépés, akár az Eb egyik felfedezettje is lehet.

A 2016-os kontinensviadal egyik legszebb gólját szerző Xherdan Shaqiri is a keret tagja, de mivel ő már két éve „csak” az amerikai MLS-ben futballozik, nehéz megjósolni, mekkora kihívást jelent a magyar hátvédek számára.

Ez viszonylag hamar kiderülhet, hiszen a második játéknapon, június 15-én 15 órakor máris jön a svájci–magyar csoportmérkőzés.

A második ellenfél: Németország

Egyik válogatott sem úgy akar bekerülni a hírekbe, mint nemrég a németek. Antonio Rüdiger (Real Madrid) és Niclas Füllkrug (Dortmund) a BL-döntőben még ellenfél volt, most viszont elvileg csapattársak. Elvileg. A beszámolók szerint az egyik edzésen ők ketten összekülönböztek, ennek pedig az lett a vége, hogy Rüdiger dühében a földre vitte a csatárt. A szövetségi kapitány, Julian Nagelsmann lépett közbe, ő választotta szét őket, Rüdigernek később külön kellett edzenie.

Azóta már kibékültek a felek, úgyhogy lehet a játékra koncentrálni.

Ez a kis intermezzo ugyan nem vet rá jó fényt, ettől függetlenül a német válogatott – már csak a hazai pálya előnye miatt is – esélyes a végső győzelemre. A csoportban pedig papírforma szerint az első helyen illene végeznie.

Hogy kik vihetik a prímet? Stefan Effenberg szerint például a Real Madriddal összefüggésbe hozott Florian Wirtz és Jamal Musiala fiatal kora ellenére egyaránt fontos játékosa lehet a német válogatottnak, bár szereplésük nem kockázatmentes.

„Attól tartok, hogy egy ennyire hosszú és intenzív szezon után kiülhet rájuk a mentális fáradtság” – írta a sport1.de-n vezetett rovatában a korábbi sokszoros német válogatott kiválóság.

Hozzátette azt is, óriási pozitívum, hogy támadóposztokon sokkal nagyobb a választék (Deniz Undav, Niclas Füllkrug, Leroy Sané, Chris Führich), mint az előző tornákon.

Effenberg kitért az első számú kapus, Manuel Neuer Görögország elleni hibájára (egy fogható lövés pattant ki Neuerről, és ebből szerzett gólt az ellenfél) is:

Egyértelmű, hogy hibázott a Hoffenheim ellen a Bundesligában, a Real Madrid ellen a Bajnokok Ligájában és most is. De voltak abszolút világklasszis védései.

Rüdiger és az őt Eb-n egyszer már helyettesítő Tah belsővédő-kettősét nem lesz könnyű legyőznie a magyar válogatottnak, bár a már említett Varga Barna kiemelkedő fejjátéka nekik is feladhatja a leckét.

Meg persze nem árt, ha az Eb után visszavonuló Toni Kroos nem irányítgathat kedvére... 

A német–magyar meccset június 19-én 18 órakor rendezik.

A harmadik ellenfél: Skócia

Ha a csapatkapitány, Andy Robertson nem lehetett volna ott az Eb-n, az jelentősen megkönnyítette volna a mieink dolgát, ám a Liverpool húzóemberének hétfői sérülése után a segédedző, John Carver azt nyilatkozta: rendbe fog jönni.

Ha a játékoskeretet néznék, nagyjából ugyanannyira bízhat a második hely elérésében a magyar és a skót válogatott – a selejtezőbeli teljesítményben viszont nagy a különbség, a mieink javára.

A skót válogatottnál két olyan kulcsembert is találunk, aki korábban José Mourinhótól leshetett el egyet s mást. A szövetségi kapitány, Steve Clarke volt a portugál segédje a Chelsea-nél – Scott McTominayt pedig a Manchester Unitednél Mourinho fedezte fel.

McTominay középpályás létére a selejtezők során elképesztően gólerősnek bizonyult, csak néhány csatár (Romelu Lukaku, Cristiano Ronaldo, Kylian Mbappé és Harry Kane) talált nála többször a kapuba.

Kiemelendő még a középpálya szíve-lelke, az Aston Villát csapatkapitányként Bajnokok Ligája-induláshoz segítő John McGinn. Ráadásul McTominayhez hasonlóan ő is képes váratlan gólokra. Eb-selejtezős összmérlegét (18 meccs/10 gól) csatárok is megirigyelnék, reméljük, nem pont a magyar válogatott ellen fog Európa-bajnokságon is a kapuba találni.

A magyar és a skót válogatottat látványosan összeköti valami. Pontosabban valakik. A szurkolók.

Juhász Roland mondta egyszer a 2016-os Magyarország–Izland Eb-csoportmeccsről, hogy annál többet, mint amit ott, a marseille-i stadionban kapott, a foci nem adhatott volna neki – minden érménél többet ér számára az a 30 ezer magyar szurkoló.

Mindez mozgókép formájában:

A skótok Tartan Armyja legalább ennyire híres. Itt éppen az Eiffel-toronynál vonulnak:

A sokszorosan bizonyító skót és a magyar szurkolótábor egymás elleni hangpárbaja igazi csemegének ígérkezik.

Márpedig jó esély van arra, hogy a továbbjutás szempontjából sorsdöntő lesz az utolsó csoportmeccs, amit a két válogatott egymás ellen vív – június 23-án, vasárnap, 21 órától.

A nyitóképen Manuel Neuer, a német válogatott kapusa (Fotó: Boris Streubel - UEFA/Getty Images)