Az autóba ülő ultramaratoni futó és a csodacsatár, aki egy percet sem játszott – ezek a sporttörténelem legpofátlanabb csalásai

12 hónapra eltiltották azt a skót ultramaratoni atlétát, aki autót használt egy 80 kilométeres futóversenyen, írja a The Guardian a UK Athletics (UKA) bejelentésére hivatkozva.

Joasia Zakrzewski április 7-én a GB Ultras Manchester–Liverpool versenyen versenyzett Északnyugat-Angliában, amikor a verseny egy szakaszát úgy teljesítette, hogy beült egy barátja autójába. A sportoló végül a harmadik helyen végzett, és csak két hét múlva diszkvalifikálták.

Az UKA fegyelmi testülete megállapította, hogy Zakrzewski eltitkolta a versenybírók előtt az autóhasználatot, aminek köszönhetően bronzérmes lett. A futónő közösségi oldalain még el is büszkélkedett az érmet érő helyezéssel. 

A skót sportoló az ellene indult eljárás elején beismerte, hogy megsértette a verseny szabályzatát, és hogy ennek ellenére nem adta vissza a harmadik helyért járó díjat. Amikor a sportoló GPS adatai alapján a csalásra fény derült, Joasia Zakrzewski azt nyilatkozta, hogy nem szándékosan csalt. A verseny felénél eltévedt, a lába megfájdult, és fel akarta adni a versenyt. Elfogadta, hogy egy barátja autójával utazzon a következő ellenőrzőpontig, ahol barátja unszolására úgy döntött, hogy mégis folytatja a futást. A rossz döntést arra fogta, hogy előző este érkezett meg Ausztráliából és jetlag kínozta.

A testület úgy döntött, hogy skót futónőt 12 hónapra eltiltják minden olyan versenyen, amely az Egyesült Királyság atlétikai joghatósága alá tartozik, illetve eltiltják az ország képviseletétől. A tapasztalt és sikeres futónak számító Zakrzewski ezen kívül nem kaphat sem edzői, sem bírói munkát, nem láthat el szervezői-rendezői feladatokat semmilyen atlétikai versenyen. Ezek azért különösen súlyos szankciók, mert Zakrzewski csapatmenedzserként is tevékenykedett, az ő felelőssége volt a szabályok betartatása, amiket ő maga megszegett.

 A friss fegyelmi apropóján az alábbiakban összeszedtük a sporttörténelem legpofátlanabb csalásai közül hét igazán arcpirítót.

Ökölvívónők kifogásolható kromoszómákkal

Nem is kell messzire visszautazni az időben: idén márciusban az Új-Delhiben megrendezett 2023-as női ökölvívó világbajnokság kellemetlen meglepetéssel szolgált a végén. A nemzetközi szövetség (IBA) bejelentése szerint több olyan bokszoló is lebukott, aki valójában férfi volt. A DNS-vizsgálatok alapján kizárták azokat, akik XY kromoszómával születtek, de nőnek adták ki magukat.

A legendás csatár, aki egy percet sem játszott

A profi futball világa tele van apró-cseprőbb csalással, elég ha csak a mérkőzéseken elkövetett látványos színészkedésekre gondolunk. Ezekkel külön nem is foglalkozunk, mert meg lehetne tölteni velük egy egész estés dokumentumfilmet. Inkább koncentráljunk a hivatásos futballisták közül leginkább kiemelkedő szélhámosra, az 1963-ban született Carlos Henrique Raposóra, vagy ahogy csapattársai és edzői ismerték: Carlos Kaiserre. Kaiser, a nevéhez hűen a pofátlan csalók igazi császára volt: a brazil focista csaknem két évtizedig tudott csatárként több csapathoz is elszerződni, úgy, hogy igazából semmiféle futballtehetsége nem volt. Karrierje során egy percet sem játszott tétmeccsen, folyamatosan sérülésekre és más okokra hivatkozva maradt távol a mérkőzésektől, ha pedig szorult a hurok körülötte, akkor csapatot váltott. Egy meccsen majdnem pályára küldték, de melegítés közben sikerült összebalhéznia a szurkolókkal, amivel már a partvonalon kívül piros lapot kapott és az öltözőbe küldték.

A spanyol paraválogatottnak nem csak a csaláshoz volt esze

A 2000-es év egyik legnagyobb sportbotránya a Sydney-ben rendezett paralimpia kosárlabdadöntőjéhez fűződik. A spanyol paralimpiai csapat férfi kosárválogatottja 87-63-ra simán legyőzte az oroszokat az értelmi fogyatékosoknak rendezett versenyszámban. Ezzel a spanyolok a legsikeresebb paralimpiai szereplésüket könyvelhették el, 107 éremmel a harmadikok lettek az éremtáblán. A paralimpia után azonban kiderült, hogy a 12 tagú válogatottból 10 férfinak semmiféle szellemi fogyatékossága nem volt. A botrány nyomán az aranyérmeket természetesen vissza kellett szolgáltatnia az utólag diszkvalifikált győzteseknek.

De vajon vett jegyet is?

Az 1980-as bostoni maratont Rosie Ruiz nyerte. A kubai származású New York-i futónő 27 évesen lett első a nők között a patinás maraton 84. versenyén, 2 óra 31 perc 56 másodperccel. Ez az idő a bostoni maraton női rekordja lett volna (egyben minden idők harmadik legjobb női maratonideje), azonban Ruiz kiemelkedő eredményét rögtön meg is kérdőjelezték, amikor feltűnt, hogy az atléta húsz perccel megjavította korábbi személyes rekordját. Az emiatt indult vizsgálat nyolc nappal később megfosztotta bajnoki címétől, és bár ezt ő mindvégig tagadta, arra a megállapításra jutottak, hogy a futónő a maratoni táv egy szakaszát metróval teljesítette, és a cél előtt pár száz méterrel tért csak vissza a bostoni utcára.

Fogadjunk, hogy tudom, melyik csapat nyer!

Az FBI 2007-ben indított nyomozást Tim Donaghy ellen, aki az NBA amerikai profi kosárlabdabajnokság egyik neves bírója volt. A tapasztalt, 13 éve játékvezetőként tevékenykedő Donaghy-val szemben ugyanis felmerült a gyanú, hogy az általa vezetett mérkőzéseken igyekezett úgy befolyásolni a játékot, hogy a meccs eredménye az ő szája íze szerint alakuljon. Na, vajon miért? Mert Donaghy és társai sportfogadásokban utaztak, azaz évek óta rendszeresen fogadtak a kosárbíró meccseire. A 40 éves férfi amikor megtudta, hogy az FBI nyomoz ellene, beadta lemondását. A bíróság bűnösnek találta és 15 hónap börtönt kapott.

Brutális támadás a jégcsarnokban

Nem hagyható ki egy ilyen válogatásból Tonya Harding és Nancy Kerrigan, a két rivális amerikai műkorcsolyázónő esete, amit pár évvel ezelőtt az Én, Tonya című filmben is feldolgoztak. Az 1992-es téli olimpia ezüstérmes bajnokát, Kerrigant 1994. január 6-án edzés után egy férfi megtámadta a detroiti jégcsarnokban, és egy rendőrségi viperával ütést mért a jobb combjára, közvetlenül a térde fölé. Mindez egy nappal a nemzeti bajnokság kezdete előtt történt, Kerrigan sérülése miatt kénytelen volt visszalépni a versenytől, amit Tonya Harding megnyert. A nyomozás során kiderült, hogy Nancy Kerrigan támadóját Harding volt férje bérelte fel, hogy ne tudja megvédeni 1993-as bajnoki címét, és hogy az 1994-es téli olimpián se tudjon elindulni. Kerrigan térde szerencsére nem tört el, sérüléséből felépült, és ezüstérmet szerzett a lillehammeri játékokon. Bár a támadást nem ő tervelte ki, Tonya Hardingot megfosztották korábbi címeitől és az amerikai korcsolyázószövetség egy életre eltiltotta a versenyzéstől.

Tesztoszterontól duzzadó kelet-német úszógépek 

A II. világháború után, a hidegháború éveiben az olimpiák és a nagy világversenyek a rivális nagyhatalmi blokkok közti versengés terepeivé váltak. Az USA és a Szovjetunió, valamint szövetséges államaik közt állandó kiélezett rivalizálás folyt. Ebben a közegben is kiemelkedett a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) sportszövetségeinek gátlástalansága, főként az úszók esetében. A kelet-német női úszóválogatott 1976 és 1988 között 32 olimpiai aranyérmet gyűjtött be, amihez hasonló szériára azóta sem volt példa. Bár soha nem buktak le, az NDK-s versenyzőnők ebben az időszakban mindig kiemelkedtek fizikai adottságaikkal a mezőnyből. A német újraegyesítés után derült ki, hogy mindez a rendszerszintű doppingnak volt köszönhető. A kelet-német úszónők a tudtukon kívül kaptak sportorvosaiktól kúraszerűen anabolikus szteroidokat a nemzetközi versenyek előtt, ahol aztán mindig nagy feltűnést keltettek a mély hangú, férfias testalkatú és arcvonású kommunista sportolók. 

Nyitókép: Tonya Harding és Nancy Kerrigan – Fotó: Andreas Altwein/picture alliance via Getty Images