Nem engedik szabadon Oscar Pistoriust, a bukott hőst, aki az egész világot sokkolta gyilkossági ügyével

Tizenegy évvel ezelőtt Oscar Pistorius élete csúcsán volt. A dél-afrikai parasportoló történelmet írt, amikor két művégtaggal ép testű sprinterek között indulhatott a londoni nyári olimpián, aminek ő volt az egyik legnagyobb sztárja. Világszerte milliók imádták, a fogyatékkal élők példaképként és hősként tekintettek rá.

Mindez egy pillanat alatt megváltozott 2013-ban, amikor Valentin-napon több lövéssel megölte barátnőjét. Reeva Steenkamp éppen a vécében volt, amikor Pistorius az ajtón keresztül lelőtte. A férfi állítása szerint betörőnek hitte, ezt azonban nem mindenki hitte el. Köztük a nő szülei sem, akik állítják, hogy szándékosan ölte meg lányukat.

Pistorius ügyében március 31-én meghallgatást tartott a feltételes szabadságra bocsátás ügyében eljáró bizottság abban a pretoriai börtönben, ahol büntetését tölti. A sportoló szeretett volna kedvezménnyel szabadulni, miután 13 éves börtönbüntetése több mint felét leülte. 

Bár sokan azt várták, hogy napokig elhúzódik a döntés, az gyorsan megszületett: 

nem szabadulhat. 

A kérelmére egy év múlva újra visszatérnek.

Az elhunyt Steenkamp szülei erősen ellenezték, hogy lányuk gyilkosa korábban szabaduljon. Ügyvédjük szerint Pistorius több verziót adott elő a történtekről, és sosem tisztázta, miért adta le az utolsó lövést, amellyel megölte barátnőjét. A meggyilkolt Reeva anyja, June Steenkamp a meghallgatás előtt azt mondta,

nem hiszem, hogy Oscar lelkiismeret-furdalástól szenvedne. 

A meghallgatás előestéjén megszólalt a parasportoló apja, Henke Pistorius is, aki azt mondta, nem akar előre inni a medve bőrére, de nagyon örülnének, ha hazavihetnék fiukat „ezután a zavaros és nehéz időszak után”. 

Hősként tisztelt sportsztár

A parasport legnagyobb sztárjának számító Pistorius mindössze 11 hónapos volt, amikor orvosi tanácsra mindkét lábát térd alatt amputálták, egy születési rendellenesség miatt ugyanis mindkét lábából hiányzott a szárkapocscsont. 13 hónaposan már meg is kapta első műlábát, 17 hónaposan már járt, és innentől nem volt megállás.

Családja, különösen anyja úgy nevelte, hogy ne fogyatékkal élőként gondoljon magára. A CNN-nek 2012-ben elmondta, családjában soha nem volt téma, hogy ő mozgássérült, de nem azért, mert tabunak tartották, hanem mert teljesen természetesen kezelték. Edzője, Jannie Brooks a New York Timesnak elmondta: amikor a középiskolás Pistorius barátaival együtt elkezdett hozzá járni, fél év után tűnt fel csak neki, hogy térdtől lefelé nincsenek lábai.

Gyerekkorától kezdve több sportágban jeleskedett, de eleinte nem tűnt úgy, hogy különösebben tehetséges lenne. Igazán a középiskolában kezdett el komolyabban foglalkozni a sporttal, miután édesanyja, aki válása után egyedül nevelte, meghalt. Pistorius elmondása szerint csak a sport tudta elvonni a figyelmét a veszteségről, ami érte. A sport volt a megmentője.

Bokszolt, vízilabdázott, terepmotorozott és rögbizett, de a hírnevét hozó futással csak azután kezdett el foglalkozni, hogy térde megsérült. Eleinte a terápia részeként kezdett el futni, egy különleges, kifejezetten futásra tervezett szénszálas műlábbal. Hamar kiderült, hogy elképesztően tehetséges.

Négy héttel azután, hogy elkezdte a sprintedzéseket, elindult élete első százméteres versenyén, ahol gyorsabb volt, mint az akkori paralimpiai rekord. Nyolc hónappal később, mindössze 17 évesen már aranyérmet szerzett az athéni paralimpián: világrekorddal nyert a kétszáz méteres síkfutásban. Négy évvel később Pekingben már három paralimpiai aranyérmet szerzett, száz, kétszáz és négyszáz méteren.

Az önmagát „nem paralimpiai atlétaként vagy olimpiai atlétaként, hanem simán atlétaként és sprinterként” jellemző Pistorius azonban inkább az ép testű sportolók között szeretett volna versenyezni. Ezt a Nemzetközi Atlétikai Szövetség döntése egy ideig megakadályozta: úgy ítélték meg, hogy Pistorius híressé vált műprotézise, a „Gepárd” tisztességtelen előnyt jelent számára, és megtiltották az eszköz használatát az ép testű sportolóknak rendezett versenyeken. A tiltás ellen Pistorius fellebbezett, 

szupersztár ügyvédje és a világ legjobb tudósaiból álló szakértőcsapata pedig nemcsak simán győzött, hanem teljesen megsemmisítette az atlétikai szövetség állásfoglalását, így ott volt előtte a lehetőség, hogy ép testű sportolókkal versenyezhessen. 

Álma, hogy olimpián induljon, 2008-ban, Pekingben még nem valósult meg, de 2012-ben Londonban már történelmet írt: ő lett az első duplán amputált versenyző, aki ép testű sprinterek között vehetett részt az ötkarikás játékokon.

A hős bukása

Sportteljesítményével a faji megkülönböztetésre épülő apartheid rendszer hatásaival még mindig küzdő Dél-Afrikában egyesítő erejű hőssé vált, akit fehérek és feketék egyaránt imádtak. Követendő példaképként tekintettek rá, aki az egész világon inspiráció volt nem csak a mozgásukban korlátozott, hanem az ép testű emberek számára is.

A parasportnak nem volt hozzá fogható világsztárja. Arcképe ott volt a New York-i Times Square óriásplakátján, neves magazinok címlapján szerepelt, a Times magazin beválasztotta a világ száz legbefolyásosabb embere közé, olyan nagy cégek szponzorálták, mint a Nike vagy az Oakley, és évente egymillió dollárt keresett csak a szponzori pénzekből és fellépti díjakból. Közben a szülőhazájában „a legszexibb hírességnek” választott Pistorius látszólag az aranyifjúk gondtalan életét élte, méregdrága versenyautókkal és szebbnél szebb szőke barátnőkkel.

A róla kialakult kép azonban egy pillanat alatt semmisült meg 2013. február 14-én, Valentin-napon, amikor több lövéssel megölte barátnőjét, Reeva Steenkampot az otthonában.

Steenkamp alig három hónapja járt Pistoriusszal, miután közös ismerősük révén megismerkedtek. A 29 éves nő modellként és valóságshow-szereplőként vált országszerte ismertté Dél-Afrikában, de ahogy egyik barátnője fogalmazott a Reutres brit hírügynökségnek, „nem csak egy csinos arc volt”, és „ránézésre azt gondolnád, hogy egy újabb buta szőke, de minden volt, csak az nem”. Modellkarrierje mellett ugyanis jogi egyetemet végzett, jogi asszisztensként dolgozott, és a nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni küzdelem volt élete fő célja.

Pistorius azt állította, tragikus tévedésből lőtte agyon barátnőjét. Elmondása szerint az éjszaka közepén felébredt, és kiment az erkélyre egy ventilátorért. Amikor visszaért, hangokat hallott a fürdőszobából, és azt hitte, betörő jár a házban. Ekkor az ágy alól elővette 9 mm-es pisztolyát, és a csonkjain lépkedve odament a fürdőbe, aminek nyitva volt az ablaka.

Ekkor hallotta meg, hogy valaki van a zárt vécéfülkében, aminek ajtajába többször belelőtt. Vallomása szerint csak akkor vette észre, hogy Steenkamp nincsen az ágyban, amikor visszament a hálóba, és csak ezután tudatosult benne, hogy a fiatal nő lehetett a vécén. Felrakta műlábait, majd megpróbálta berúgni az vécéajtót, amit végül egy krikettütővel tudott csak annyira szétverni, hogy ki tudja azt nyitni.

Verzióját azonban nem mindenki hitte el, köztük az ügyészek sem, akik előre kitervelt gyilkossággal vádolták meg. Szerintük Pistorius nagyon is jól tudta, hogy Steenkamp van a vécén, és egy veszekedés után szándékosan ölte meg a nőt, akivel három hónapja járt.

Pistorius gyilkossági pere hatalmas médiaérdeklődés mellett zajlott. A bíróságot ellepte a nemzetközi sajtó, a tudósítók minden egyes apró részletről beszámoltak, és egyre-másra születtek a portrécikkek, amikből egészen új emberként lehetett megismerni Pistoriust. A cikkek rendre felvetették, hogy a dél-afrikai sajtó és közvélemény nem akar a hősként tisztelt sportoló jellemének sötétebb oldalával foglalkozni.

A gyilkosság után már dühkitörésekre hajlamos, hirtelen haragú emberként mutatták be, akinek viharos, heves veszekedésekkel tarkított kapcsolata volt korábbi barátnőivel.

Egészen más megvilágításba kerültek a korábban is ismert történetek arról, mennyire imádta a sebességet, és hogyan száguldozott 250 kilométer per órás sebességgel a „fehér szörnyként” is jellemzett Nissan GT-R sportautójával, vagy amikor 2009-ben majdnem meghalt, miután motorcsónakázás közben egy víz alá merült mólónak ütközött.

Emellett előtérbe került, hogy már szinte paranoiásan félt a betörőktől, és gyanúsan imádta a fegyvereket, több lőfegyvert is tartott az otthonában. Csak ekkor derült ki, hogy korábban dühében autója napfénytetőjén keresztül adott le lövéseket, vagy az, hogy egy zsúfolt étteremben lőtt bele – véletlenül – a padlóba, és egyik barátja vitte el helyette a balhét.

Felmentették és elítélték

A bíróság végül első fokon felmentette az előre kitervelt emberölés vádja alól, és csak gondatlanságból elkövetett emberölésben találták bűnösnek, amiért 2014 októberében öt évig tartó börtönbüntetést kapott. Egy évvel később kiengedték a börtönből, hogy házi őrizetben töltse le a büntetését, de az ügyészség közben fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen, a legfelsőbb fellebbviteli bíróság pedig végül emberölésre súlyosbította az ítéletet.

Ugyanakkor nem állapították meg, hogy Pistorius szándékosan a barátnőjét akarta-e megölni. Csak azt, tudnia kellett: „bárki is legyen” a vécében, meg fog halni, ha négy golyót lő be a kis helyiségbe az ajtón keresztül.

Ekkor első fokon hat évig tartó börtönbüntetéssel sújtották emberölés miatt, majd azt a legfelsőbb bíróság 2017 novemberében 15 évre módosította, és a már börtönben töltött idejét is beleszámítva 13 évig és öt hónapig tartó szabadságvesztésre ítélte.

Steenkamp családja örömmel fogadta a büntetésről szóló híreket, közölték, hogy „megerősítették az igazságszolgáltatásba vetett bizalmukat”.

Amikor februárban kiderült, hogy a vártnál hamarabb, már március végén feltételesen szabadlábra helyezhetik Pistoriust, miután letöltötte büntetése felét, Steenkamp apja egy interjúban kijelentette, nem ellenzik a feltételes szabadlábra helyezés folyamatát, „ha törvényesen csinálják”. Barry Steenkamp a folyamat részeként tavaly júniusban találkozott a börtönben Pistoriusszal.

A család akkor nem nyilatkozott arról, hogy miről beszélgettek, de lányuk megölésének tizedik évfordulóján a szülők interjút adtak, amiben közölték, nem hisznek Pistorius verziójában, és biztosak benne, hogy dühében ölte meg a lányukat. Barry Steenkamp elmondta, amikor találkozott a börtönben lánya gyilkosával, ezt akarta tőle hallani, de ez nem történt meg. Az apa hozzátette:

Csak Oscar tudja, hogy valójában mi történt.

Nyitókép: Oscar Pistorius egy pretoriai bíróságon 2013. augusztus 19-én. Fotó: MTI/EPA