Vajon milyen lehet Magyarország Leonardo DiCapriójának lenni? – Interjú Hevér Gáborral

A szinkronszakmában legtöbben Leonardo DiCaprio hangjaként ismerhetnek téged. Mennyiben más a szinkronszínészet, mint egy filmes forgatás?

Ez két külön szakma. Vannak remek színészek, akik nem szeretnek és talán nem is tudnak annyira jól szinkronizálni, és vannak olyan kiváló szinkronszínészek, akik nem gyakorolják a színpadi vagy filmszínészetet. És persze vannak olyan színészek, akik a színpadon, a filmekben és a szinkronban is otthonosan mozognak – itt vagyok például én (nevet). Ahogy a színészetnél, úgy itt is elengedhetetlen a jó ritmusérzék és egy olyan beleérző készség, ami segít, hogy azonosulni tudj azzal az emberrel, azzal a figurával, akit megformálsz. 

A legfontosabb dolog, hogy ne legyél több, de ne legyél kevesebb sem, mint akinek a hangodat kölcsönzöd. Ha minden rezdülésére ráérzel, akkor a nézőnek az az érzése, hogy ez milyen jó, mintha tényleg magyarul beszélne.

Amikor nagy filmeket csinálunk, a rendezővel közösen figyelünk rá, hogy csak akkor fejezzünk be egy tekercset, ha ő is meg én is azt mondjuk, hogy az rendben van. A legkisebb rezdüléseken múlik, hogy egy kész szinkronról ne lehessen megmondani, hogy egyébként egy külföldi ember beszél.

Szerinted milyenek a magyar szinkronok? Általánosságban kijelenthetjük, hogy minőségi munka folyik nálunk?

A magyar szinkron alapjaiban véve nagyon erős, de azért ne legyünk álszentek, vannak rossz szinkronok is Magyarországon. De sok kolléga – beszéljünk akár a rendezőkről, a háttérben dolgozó emberekről vagy magukról a színészekről – egyfajta belső igényességgel nyúl hozzá az anyaghoz, ami kiváló munkát szül.

Miben más felkészülni egy ilyen munkára?  

Régen a szinkronszínészek megnézték a filmeket, mielőtt dolgozni kezdtek volna velük. Volt egy vetítés, ahol a rendezővel átbeszélték a film részleteit. Mire én elkezdtem a szakmát, ez már teljesen átalakult. Az igényesebb szinkronrendezők most már elmondják, hogy miről szól a film és a karaktered. De amikor nagy filmeket szinkronizálunk, akkor persze beleásom magam a dologba. Nincs olyan, hogy egy próba után már fel is vesszük a jelenetet, mielőtt munkához látok, nagyon sokszor megnézem azokat a tekercseket. Ha pedig olyan embert játszok, akit már sokszor szinkronizáltam – mint például DiCaprio vagy James McAvoy –, akkor a stúdióba menet készülök rá. Ha már ismerem a gesztusaikat, akkor könnyebben rájuk hangolódok. Bár DiCaprio mindig meg tud lepni.

Sokan felismernek a hangod alapján. Kerültél már érdekes szituációkba emiatt?

Van egy aranyos történetem. A várban volt valami kirakodó vásár és észrevettem, hogy egy srác hosszú ideje figyel engem, ráadásul mindig ahhoz a standhoz jött, ahol én voltam. Negyedóra elteltével végül odalépett hozzám és azt mondta: 

Ne haragudj, de hallgattam, ahogy beszéltél, te vagy a DiCaprio magyar hangja, ugye? A barátnőmnek nagyon nagy szerelme vagy, megtennéd, hogy beszélsz vele?

Persze egyből igent mondtam, de a párja először elbújt a tömegben, mert nem mert odajönni. Végül beszélgettünk kicsit és autogramot is adtam. Nagyon kedves gesztus volt, hogy a fiú nem magának akarta ezt a találkozót, hanem a barátnőjének.

Ha neked is megjött a kedved, hogy megnézz egy mozifilmet a magyar Leonardo DiCaprióval, akkor itt a jó hír: Nagypénteken 18:15-kor érkezik az RTLII képernyőjére A nagy Gatsby!