Dübörög a Tankcsapda a vasárnapi Portréban!

Elcsépelt igazság, de a kemény rocker külső, tényleg érző szívet takar. Olyan valakit, akinek a zene, a Tankcsapda együttes jelenti az egész életet, akinek a nőt, a barátnője testesíti meg, aki nehezen dolgozta fel az édesapja, édesanyja halálát, s aki egy korsó sörben is gasztronómiai íz világot vél felfedezni.

A zene mellett a repülés a szenvedélye, akár vadászrepülő pilóta is lehetett volna, de a hivatásos katonaság ettől elriasztotta, s ez végül megmaradt hobbinak. Szülei mindenben támogatták, édesapja, aki kétkezi munkás volt, a zenekar felszerelésének egy részét, saját kézzel készítette nekik.

Kapcsolata a szüleivel nagyon kiegyensúlyozott volt, éppen ezért dolgozta fel nehezen az elveszítésüket, s ha nem is csak ezért, de csatlakozott a Hospice alapítvány támogatóihoz is.
Az énekes karácsonyhoz közeledve ünnepi hangulatban készül az együttesével az év végi nagykoncertre, a bevásárlóközpontok hömpölygő tömegét azonban nagyon nehezen viseli.

Lukács Laci dalszövegírónak tartja magát, az irodalmat illetően nem is néz az orránál tovább. S, hogy hitt –e a karácsony csodájában, a Jézuskában, azt mondja, ha a fa alá nem is a Jézuska teszi az ajándékot, a hittel kapcsolatban semmiképp nem beszélne múlt időben.