Rost Andrea beragyogta a stúdiót

Magyarország egyik legkiválóbb operaénekesnője, minden jelentősebb operaszínpadon énekelt már. Imád utazni, Japán pedig örök szerelem. Gyermekkorát Szolnokon töltötte, a nagymamája megtanította arra is, hogyan kovácsoljon erényt a szegénységből. A nagyszülők halála után, Csepelen nevelkedett a szüleinél, és tudatosan készült a színpadra. Habár színésznőnek készült, ma már nem bánja, hogy akkor nem vették fel a Színművészeti Főiskolára. Tanulás mellett a csepeli SZTK-ban dolgozott, olykor vasalást és bedolgozást is vállalt, hogy fenn tudja tartani magát.

Fiatalon lett édesanya, mert mindig teljes életet akart élni, családdal, gyerekekkel, hivatással együtt. Tulajdonképpen a gyermekeivel közösen építette a karrierjét. 29 évesen már Bécsbe szerződtették, azóta pedig minden jelentős színpadon énekelt már. Szabadabbnak érzi magát, mint fiatal korában, és már nem akar mindenáron megfelelni. Félelmei nincsenek, habár a nehezebb időszakokban félt attól, hogy szikár, kemény, küzdő nő válik majd belőle. Küzdeni küzdött, de sikerült megóvnia a belső békéjét, a báját, a szépségét, amitől ragyog a színpadon. A vasárnapi Portréban Rost Andrea ragyogja be a stúdiót. Tartsanak velünk.

Nézze meg itt a Portré adását!