Alföldi Róbert: a civil, a színész, és az igazgató

rtl.hurtl.hu

2012. december 10. 7:03

Dunapatajról, Ordasról, Szentesről, barátokról, a vasárnapi húslevesről otthon, és azokról a dolgokról, ami Alföldi Robinak fontos az életében, a vasárnap esti Portréban beszélgetünk.

Alföldi munkásságát nemcsak az országban, de Európa-szerte elismerik, kimagasló művészetét rengeteg díjjal jutalmazták már. A műsorban édesanyja és nagyszülei előtt is tiszteleg, hiszen együtt, velük, több generációs házban, vidéken nevelkedett.

Habár nem szeretett ott élni, a kitartást és a becsületet onnan hozta magával. Még csak hasonló példa sem volt előtte, de tudta, hogy színész akar lenni. Nem volt más út, nem volt más gondolat. S, hogy nagyon is helyén van a világban, mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a Nemzeti Színház igazgatója.

Most azonban nagyon nagy dolog előtt áll, hiszen elérkezett az idő, hogy újra pályáznia kell a posztjáért. Ő azt mondja, habár a pályázat a személyéről szól, mégsem, hiszen 300 ember csinálja a színházat, estéről-estére. Csodálatos társulatról beszél, akik között kölcsönös a bizalom, az elismerés, akik mernek nagyot álmodni. Eddig csak „szájhagyomány” útján terjedt, de a Portréban bizonyosságot szereztünk róla, hogy ő bizony, ha kell, pénzbüntetést szab ki saját magára, ha a próbáról elkésik.