2017. január 28. 0:40
Első hallásra ismerős történet: adott egy gyerek, akit fura hangzású olaszos neve miatt sokan csúfolnak egy chicagói iskolában. Kirekesztettnek érzi magát, nincsenek barátai, gyökértelenné válik. Tizennégy évesen találkozik két felnőttel, akik emberszámba veszik. Tanácsokat kap tőlük. Egyre többet. Utóbb rasszista, kirekesztő, neonáci nézeteket. A gyerek úgy érezheti, egy közösséghez tartozik. Mindenki fél tőlük. Tőle is. Hatalma van. Nézetei miatt felesége és gyerekei is elhagyják. Innen a történet nem szokványos. Az időközben fiatal felnőtté váló gyerek nem omlik össze, hanem múltját vállalva arra szánja életét, hogy tegyen az általa is sokáig terjesztett gyűlölet ellen. Hogyan? Erről beszélgetünk Christian Picciolinivel, aki a Hősök Tere kezdeményezés rendezvényén járt Budapesten, hogy ő is tegyen azért, hogy az együttérzés társadalmi norma legyen.