Könyvben él tovább Scherer Péter emléke
2026. május 22. 13:15
A kedd délelőtt elhunyt Scherer Péter nemcsak a filmekben él tovább, hanem most már könyv formájában is. Az ismert írónő, Karsa Tímea ugyanis róla mintázta legújabb regénye főhősét.
Még mindig feldolgozhatatlan, hogy a Jászai Mari-díjas színművész méltósággal viselt, hosszú betegség után elhunyt Scherer Péter halála az egész országot megrázta, emberek ezrei osztják meg kedvenc képeiket, videóikat, emlékeiket a művészről.
Közéjük tartozik Karsa Tímea író, újságíró, aki a nagy sikerű 42 év-könyvek szerzőjeként lett ismert az utóbbi években. A szerző egy személyes poszttal búcsúzott a színésztől. A sors furcsa fintora, hogy a sorozat legújabb, harmadik darabja már javában a szerkesztési fázisban volt Scherer Péter halálhírekor, ugyanis Tímea a könyve egyik karaktrét a népszerű színészről mintázta.
Ezt a karaktert kifejezetten azért találtam ki, hogy valamilyen formában beleírhassam őt. Olyan karakterre volt szükségem, aki rögtön szerethető, aki imádja az életet, akinek a szeméből sugárzó derű rögtön átragad arra, akivel beszél.
- mondta az írónő.
A történetben feltűnő francia zöldséges, Pierre figurája egy ötvenes, bajuszos, göndör hajú férfi, aki kedvességével és emberközeli humorával hamar az olvasók kedvence lesz. A karakter megalkotásakor az írónő fejében végig Scherer Péter karakteres arca és különleges kisugárzása lebegett. Azt a fajta szerethető, melegszívű figurát jeleníti meg, aki néhány mondattal is képes melegséget teremteni maga körül. Karsa Tímeát ugyanakkor nem csak emiatt rázta meg a színész halála.
Az ősszel megjelenő kötet írásakor fel sem merült bennem, hogy Scherer Péter a regény megjelenésekor már nem lesz az élők sorában. Nem tudtam volna elképzelni olyan világot, amiben ő nincsen. Újságíróként voltam olyan szerencsés, hogy interjút készíthettem vele, de annyira elkanyarodtunk arról, hogy a filmjéről beszéljünk, hogy végül nem írtam meg az interjút. A szerepéről kellett volna szólnia, de ennél sokkal fontosabbról volt szó: az életről és róla. Arról, hogy mikor érezte azt, hogy ő valódi színész. Hogy az édesapja mikor ismerte el, hogy a fiából színész lett. Talán nem is tudta már, hogy mekkora. Lehet, hogy egyszer a szerzői oldalamra megírom a soha le nem adott interjút, még méltóbb emléket állítva egy ilyen nagybetűs ember előtt.