2026. február 21. 10:00
Enyedi Ildikó "Csendes barát" című filmje különleges utazásra hívja a nézőt: egy ginkgo biloba fa szemszögéből mutatja be az elmúlt száz év emberi drámáit. A Velencében díjazott alkotás lírai, meditatív művészfilm, amely újraértelmezi a természet és az ember kapcsolatát.
Enyedi Ildikó Csendes barát című filmje azok közé az alkotások közé tartozik, amelyek után egészen máshogy tekint az ember a természetre. A Velencében díjazott film egyszerre merész gondolatkísérlet, lírai művészfilm és meditatív trip, amelynek főszereplője valójában nem is ember, hanem egy ginkgo biloba fa a magdeburgi egyetem botanikus kertjében. Összegyűjtöttük az öt legfontosabb okot, miért nem érdemes kihagyni a Csendes barátot a moziban.
1. Egy fa szemszögéből látjuk az elmúlt száz évet
A Csendes barát három idősíkon játszódik. A huszadik század elején Grete, az első női biológushallgató jár a fához, a hetvenes években Hannes egyetemista próbál a növényekkel csajozni, a jelenben pedig Tony Leung által játszott neurológus professzor reked a magányos kampuszon a Covid idején.
Mindhármukat ugyanaz a ginkgo köti össze. Enyedi folyamatosan azt sugallja, hogy ez a néma tanú sokkal tovább és többet látott, mint bármelyik emberi szereplő. A nézőnek ritka esélye van arra, hogy kilépjen a szokásos emberközpontú nézőpontból, és elképzelje, milyen lehet száz éven át figyelni ugyanarról a pontról az emberi drámákat.
2. Tony Leung és a magány filmes nagyvizsgája
A film egyik legnagyobb vonzereje Tony Leung Chiu-wai jelenléte. A hongkongi sztár jól ismert a magányos, visszafogott figurák megformálásáról, gondoljunk csak Wong Kar Wai filmjeire. A Csendes barátban is ilyesfajta férfit játszik, aki egyedül reked a lezárt egyetemi kampuszon, és lassan egy fához kezd beszélni, mintha az lenne az egyetlen elérhető társasága.
Leung játéka minimális eszközökkel dolgozik: apró rezdülésekkel, tekintetekkel, bizonytalan mozdulatokkal. Ezek a finom részletek nagyvásznon érvényesülnek igazán. Ritka alkalom, hogy egy ennyire nagy formátumú színész ennyire intim, szinte kamaraszerepben tűnik fel magyar rendező filmjében.
3. Három külön világ, mégis egy történet
A Csendes barát három idősíkja három különböző filmhangulatot ad.
Grete fekete fehérben forgatott története a leginkább hagyományos dráma, amelyben a korszellemet jellemző szexizmus szorítja sarokba a tehetséges fiatal nőt. A hetvenes évekbeli Hannes szála könnyedebb, néhol humorosabb, mégis a magányra fut ki. A jelenkori professzor története a leglassabb és a legmeditatívabb, ahogyan a magára maradt férfi elméjébe férkőzik a csend és az elszigeteltség.
Enyedi szándékosan nem szabályos szerkezetet választ. Nem mindig ott vág, ahol várnánk, a három szál közt asszociatív módon ugrál. Ez türelmet kér a nézőtől, ugyanakkor szabadabb, szinte álomszerű élményt ad, amely megfelel egy fa időtlen, emberi mércével nehezen felfogható nézőpontjának.
4. Szex, vágy és feszültség csókok nélkül
Bár a Csendes barátban alig látunk hagyományos értelemben vett romantikát, a film meglepően erotikus légkört teremt. Enyedi az emberi vágyat a csendekben, a félrecsúszó pillantásokban, a másik testét tapogató tekintetekben, illetve a növények szexualitásának mikroszkopikus képeiben mutatja meg.
A ginkgo fa magányosan áll a botanikus kertben, mégis folyamatosan érezzük, hogy valamilyen sajátos, nehezen megfogható érzékiség lengi körül. A karakterek és a fa viszonya néha nyugtalanítóan intim, máskor játékosan kétértelmű.
5. Lassú, pszichedelikus trip, ami nagyvásznon működik igazán
A Csendes barát nem klasszikus, feszes tempójú film. Enyedi tudatosan vállalja a lassúságot, a meditatív ritmust és a pszichedelikus betéteket. Mikroszkopikus növényfelvételek, színes hullámok az egyetemi műszereken, szinte absztrakt képsorok törik meg a három történetszálat.
A Csendes barát nem egyszerű szórakozás, hanem olyan filmélmény, amely utána még napokig dolgozik az emberben. Aki kíváncsi arra, merre tart a kortárs magyar szerzői film, és mit tud kezdeni a vásznon az ember és a természet viszonyával, annak érdemes most moziban megnéznie, amíg még műsoron van.
Borítókép: Mozinet