2026. január 6. 16:30
Január 6-a, vagyis vízkereszt, a keresztény világ egyik legrégebbi ünnepe, amely három jelentős eseményt idéz fel, ekkor érkezik el a karácsonyfa lebontásának ideje is. Időjárásjóslás is kapcsolódik a vízkereszthez: cikkünkből kiderül, mi az.
Vízkereszt napja, január 6-a, a keresztény hagyományok egyik legősibb és leggazdagabb jelentéstartalmú ünnepe. Ez a nap három különleges csodára emlékeztet: a napkeleti bölcsek látogatására, Jézus megkeresztelkedésére, valamint a kánai menyegző csodájára. A magyar néphagyományban számos szokás kapcsolódik ehhez az alkalomhoz, például a háromkirályok nevének felírása az ajtókra a házszenteléskor vagy a vízszentelés szertartása.
Mit jelent a vízkereszt?
A vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából ered, amely az ünnep egyik központi eleme. A görög Epiphania Domini, vagyis „Urunk megjelenése” név arra utal, hogy ezen a napon Jézus Krisztusban Isten megmutatta magát az embereknek mint Megváltó. Az epifánia szó a görög vallásban isten váratlan és jótékony megjelenését jelölte, a római császárkultusz idején pedig az uralkodó ünnepélyes látogatására használták.
Az ünnep eredete a 3. század végére nyúlik vissza a keleti kereszténységben, majd a 4. században terjedt el nyugaton. Bár a karácsony és az epifánia ünnepe már a 4. századtól különvált, a vízkereszt továbbra is három fontos esemény megemlékezése maradt: a napkeleti bölcsek érkezése, Jézus megkeresztelése és a kánai csoda.
Mikor kell leszedni a karácsonyfát?
A vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, így ezen a napon vagy közvetlenül utána szokás lebontani a karácsonyfát. Ez a hagyomány nemcsak praktikus, hanem szimbolikus jelentőséggel is bír: ezzel zárul le a karácsonyi időszak, és kezdődik a farsangi időszak. Érdekesség, hogy a keleti keresztények, akik a Julián-naptárt követik, január 7-én ünneplik a karácsonyt, és tizenhárom nappal később a vízkeresztet.
Vízkereszthez kapcsolódó népszokások
A vízkereszt napja a keresztelésre is emlékeztet, ezért a katolikus egyházon belül ekkor szentelnek tömjént és vizet. A magyar néphagyományban a csillagozás vagy háromkirályjárás volt jellemző, amikor gyerekek háromkirályokat megszemélyesítve jártak házról házra.
A szenteltvíznek gyógyító erőt tulajdonítottak, ezért ezt a napot követően hazavitték, és különféle betegségek kezelésére használták. A házakat vízzel és sóval szentelték meg, a pap pedig krétával felírta a szemöldökfára a három király nevének kezdőbetűit (G. M. B. – Gáspár, Menyhért, Boldizsár), hogy megvédje a házat a villámcsapástól és a boszorkányok rontásától.
Az ortodox hagyományokban a betlehemi jászolra emlékezve szalmát szórtak a tiszta szobák padlójára, és azon aludtak. Egyes görögkeleti közösségekben a papok fából készült keresztet dobnak a vízbe, amely után a hívők ugranak a jeges vízbe, hogy egészséget nyerjenek.
Időjárásjóslás is kapcsolódott a vízkereszthez: ha ezen a napon esett az eső, hosszú télre lehetett számítani. A hideg idő korai tavaszt ígért, míg más előrejelzések a nyári csapadék mennyiségét próbálták megjósolni.
Vízkereszt napja ma
Magyarországon január 6-a nem munkaszüneti nap, ám Ausztriában, német szövetségi tartományokban, Svájc egyes kantonjaiban, Finnországban, Lengyelországban és Svédországban is hivatalos ünnep.
Lengyelországban csak 2011-ben vált munkaszüneti nappá, míg Máltán az év első vasárnapján tartják a vízkeresztet.
A vízkereszt egyben a farsangi időszak kezdetét is jelenti, amely a nagyböjtig tart. Magyarországon a farsang szokásai a középkorra nyúlnak vissza, és a télbúcsúztató, tavaszváró mulatságokat foglalják magukba. A farsang idején tartott bálok és karneválok – mint a mohácsi busójárás – a párválasztás és az esküvők időszakát is jelentették, hiszen a nagyböjt alatt már nem volt szabad esküvőt tartani.
Végül vízkereszt napjával hivatalosan is lezárul a karácsonyi ünnepkör, és ezzel elkezdődik a farsangi, vidámabb időszak, amely a télbúcsúztatásról és a tavaszvárásról szól.