A világ legdrágább Klimt-portréja: titkok, botrány és budapesti szálak

De mi teszi ezt a festményt ennyire értékessé és különlegessé? A válasz nemcsak a mű esztétikájában, hanem egy tragikusan alakuló életútban és a 20. század legsötétebb fejezeteiben keresendő.

A portré, amely túlnő a „Golden Period” csillogásán

Első pillantásra a portré talán visszafogottabbnak tűnik, mint Klimt ikonikus aranykori alkotásai – mint Az arany Adele vagy A csók. Mégis, a hófehér selyembe burkolt, 20 éves örökösnőt ábrázoló festmény vibrálóan intenzív, bensőséges atmoszférát teremt.

A háttérben kavargó kelet-ázsiai motívumok, a Qing-dinasztia textileire hajazó sárkányok, a mitikus kék színek – mind egy másik világba repítik a nézőt, miközben a tekintet pszichológiai mélységet hordoz. A fényűzés itt rejtett, alkimikus: az arany nem tűnt el, csupán színekké változott.

Rekorddöntő árverés New Yorkban 
A Sotheby’s novemberi aukcióján művészettörténelmi pillanat született: Gustav Klimt Elisabeth Lederer portréja 236,4 millió dollárért kelt el, ezzel minden idők legdrágábban eladott modern műalkotása lett. A licitharc percek alatt az egekbe szökött, és messze túlszárnyalta Klimt korábbi rekordját, a Lady with a Fan 108 milliós árát. Az árverés szakértők szerint nemcsak a festmény művészi jelentőségét, hanem a hozzá kapcsolódó tragikus családtörténetet és a hosszú évtizedekig tartó rejtőzködését is tükrözi. A mostani eladás új korszakot nyithat a Klimt-művek értékelésében, és tovább növelheti a ritkán felbukkanó portréi iránti keresletet.

A festmény sorsa: eltűnés, fosztogatás, majd fél évszázadnyi hallgatás

A portrét 1938-ban, Ausztria náci annexiója után a hatóságok lefoglalták a Lederer család Klimt-gyűjteményével együtt. Érdekesség, hogy a családi portrékat „túl zsidósnak” minősítették, ezért nem vitték el – ezek között volt Elisabeth arcképe is.

A mű csak az 1980-as években bukkant fel újra, amikor Leonard A. Lauder, az Estée Lauder örököse megvásárolta. Innen került most árverésre, miután Lauder 2025 júniusában elhunyt.

A festmény addig szinte láthatatlan volt a nagyközönség számára – mintha maga is a történelmi traumát őrizte volna.

Elisabeth tragikus élettörténete: fényűzésből üldöztetésbe

A portré alanya, Elisabeth Lederer, kezdetben a Monarchia egyik leggazdagabb zsidó családjának kiváltságos tagja volt. Ám néhány év leforgása alatt élete összeomlott:

• 1936-ban meghalt az édesapja.
• 1938-ban a nácik elfoglalták Ausztriát, a családot kifosztották.
• Édesanyja Budapestre menekült.
• Férje elvált tőle, egyetlen gyermeke meghalt.
• 1944-ben, 49 évesen Elisabeth is elhunyt.

A túlélés érdekében kétségbeesetten próbált menekülni a náci fajüldözés elől. Bár 1921-ben protestáns lett férje kedvéért, a válás után ismét zsidónak számított a hatóságok szemében.

Az elképesztő „Klimt volt az apám” történet

A történelem egyik legkülönösebb identitásmentő kísérleteként Elisabeth azt a pletykát kezdte terjeszteni, hogy Gustav Klimt– aki nem volt zsidó – valójában az apja volt.

A legenda egyes részletei (Klimt nőcsábász híre, Elisabeth iránti művészi megszállottsága, és hogy a lány maga is művész lett) táplálták a történetet, de a kutatók ma úgy vélik: ez nem igaz.

Ám az édesanyja, Serena Lederer aláírta a hamis tanúvallomást, hogy ezzel mentse a lányát.

A náci vezetés végül kiállított egy dokumentumot, amely szerint Elisabeth „Klimt leszármazottja”, és – egy magas rangú náci rokoni közbenjárásával – ennek segítségével élhette túl a háborút bántalmazás nélkül, bár később tragikus körülmények között halt meg.

A festmény két arca: ragyogás és sötétség

A portré festése idején, az első világháború éveiben Klimt a bécsi modernitás egyik kulcsfigurája volt. A mű:

• a világ elől elzárt belső térbe – a „belső szobába” – hívja a nézőt;
• keleti mintáival a kozmopolitizmus iránti elköteleződését fejezi ki;
• és sokak szerint a régi Bécs utolsó fellobbanását reprezentálja.
• Emellett maga a kép és Elisabeth sorsa éles kérdéseket vet fel: mit tehet a művészet egy széthulló világban, amikor a műterem falain túl diktatúra és népirtás tombol?

Ahogy a művészettörténész Emily Braun fogalmaz: „A festmény belső világa önmagában üzenet: a sokk ellenére az emberi lélek kultúrába menekített tartalékairól.”

Miért fizettek érte 236 millió dollárt?

• Mert Klimt egyik utolsó nagy portréja.
• Mert évtizedekig rejtve volt.
• Mert gyűjtők számára a „elveszett mű visszatérése” óriási érték.
• Mert a festmény nem csupán kép: dráma, menekülés, identitás és túlélés története.
• Mert a Lederer család tragédiájával együtt maga a 20. századi történelem is rá van írva.

Fotók: National Gallery of Canada

Ez is érdekelhet: Eredeti az a Gustav Klimt festmény, amely 23 éven át rejtőzött egy múzeum falában