2025. november 20. 11:00
Yorgos Lanthimos ma már fogalom: a rendező, aki képes arra, hogy egyetlen jelenet alatt felülírja mindazt, amit a hétköznapi emberi viselkedésről gondolunk. Filmjeiben nincs kapaszkodó, nincs megszokott dramaturgia – csak a nyugtalanító kérdés: mitől vagyunk emberek, és meddig tűrünk? De hogyan jutott el idáig az athéni fiú, aki tinédzserként még csak nem is volt különösebben nagy filmrajongó?
Nehezített indulás: tragédia, önállóság és új irány
Yorgos Lanthimos 1973. szeptember 23-án született Athénban. Apja profi kosárlabdázó volt a görög válogatottban, anyja egy műszaki boltban dolgozott. Szülei hamar elváltak, és édesanyja egyedül nevelte. Yorgos 17 éves volt, amikor édesanyja meghalt. Innentől magára maradt: tanulmányai mellett dolgoznia kellett, hogy fenn tudja tartani magát.
A filmekhez ekkor még nem kötődött különösebben. John Hughes vígjátékai, Spielberg világa és Bruce Lee akciói vonzották ugyan, de nem tekintette magát igazi filmrajongónak. Először üzleti adminisztrációt kezdett tanulni, ám 19 évesen irányt váltott: beiratkozott az athéni Hellenic Cinema and Television School Stavrakos filmrendező szakára.
A filmiskolában formálódott igazán. Tarkovsky, Cassavetes és Bresson munkáit fedezte fel, miközben olyan alkotók hatottak rá, mint Franz Kafka, Samuel Beckett vagy Diane Arbus. Inspirációt merített Sarah Kane radikális, sokszor erőszakos színházi világából, és Pina Bausch táncművészetéből is. Nem véletlen, hogy később maga is rendezett táncfilmeket és performanszokat, valamint reklámokat, videoklipeket és színházi előadásokat is. Két fotóskötete is megjelent.
A görög csodabogárból kultikus rendező
Első nagyjátékfilmje, a Kinetta, már a Torontói és Berlini Filmfesztiválon is feltűnést keltett. De az igazi áttörést a 2009-es Kutyafog hozta, amely Cannes-ban megnyerte az Un Certain Regard díjat, majd Oscar-jelölést is kapott. A groteszk családtörténet sokak számára volt egyszerre sokkoló és lenyűgöző – és ez a kettősség azóta is jellemzi Lanthimos filmjeit.
A Kutyafog után az Alpok következett, amely a Velencei Filmfesztiválon legjobb forgatókönyv díjat kapott. Ekkorra már egyértelművé vált, hogy Lanthimos nem csupán a görög „weird wave” zászlóvivője, hanem egy egyedülálló filmes nyelv megteremtője.
Nemzetközi áttörés: abszurd világok, világsztárokkal
A 2015-ben bemutatott A homár volt az első angol nyelvű filmje, Colin Farrell és Rachel Weisz főszereplésével. Cannes-ban zsűridíjat nyert, a történet pedig, amelyben a szingliket állattá változtatják, ha nem találnak párt végképp bebetonozta Lanthimos hírnevét mint az abszurd és az érzelmi kegyetlenség mesterét.
A következő film, az Egy szent szarvas meggyilkosása, szintén Cannes-ban debütált, és elnyerte a legjobb forgatókönyv díját. Farrell és Nicole Kidman egy modern görög tragédiába illő, hátborzongató történet részesei lettek, újabb példaként arra, hogy Lanthimos miként tud tökéletesen hideg, precíz és mégis elementárisan ható világokat építeni.
2018-ban jött A kedvenc, amely talán a legközérthetőbb, mégis mélyen lanthimosi filmi. Olivia Colman alakítása Oscar-díjat ért, a film pedig 10 jelölést kapott.
2023-ban a Magyarországon forgatott Szegény párák ismét mindent vitt: Arany Oroszlán Velencében, majd Emma Stone győzelme a Golden Globe-on, BAFTA-n és az Oscaron. A különös viktoriánus groteszk nemcsak Lanthimos legszínesebb, de egyik legmerészebb filmje is lett. Ráadásul Mihalek Zsuzsa, a Szegény párák berendezője szintén Oscar-díjat kapott a legjobb produkciós tervezés kategóriában.
A 2024-es A kegyelem fajtái háromrészes, egymásba fonódó története újabb fesztiválsikert hozott: Jesse Plemons Cannes-ban elnyerte a legjobb színész díjat.
Legújabb filmje, a Bugonia a 2025-ös Velencei Filmfesztivál versenyében mutatkozott be, és már a mozikban látható.
Miért érezzük úgy, hogy Lanthimos filmjei túllépik a jóérzés határait?
Lanthimos világában az emberek gyakran gépiesek, érzelmeik torzak, kommunikációjuk szándékosan mesterkélt. Éppen ez a hűvös, abszurd elidegenítés teszi lehetővé, hogy a rendező olyan tabukat boncolgasson filmjeiben, mint:
- hatalom és alávetettség
- családon belüli kontroll
- emberi viselkedés mint társadalmi szerepjáték
- szerelem és szexualitás újradefiniálása
- a szabad akarat látszólagossága
A néző pedig kénytelen szembesülni azzal, milyen törékeny és esetleges az, amit „normálisnak” gondolunk.
Egy ikon, aki a kényelmetlenséget művészetté emelte
Yorgos Lanthimos ma már a világ filmművészetének egyik legmeghatározóbb alakja. Nem azért, mert sokkolni akar, hanem mert kíméletlen pontossággal mutat rá a társadalmi és érzelmi játszmáink abszurditására. Művészete időnként fáj, kényelmetlen, sőt provokatív, de mindig végtelenül tudatos.
A kérdés így valójában nem az, hogy miért lépi át a jóérzés határait. Hanem az, hogy miért volt szükség ekkora bátorságra ahhoz, hogy valaki végre megmutassa, hol húzódnak ezek a határok.
Nyitókép forrása: Getty Images