2025. október 20. 11:30
Az Ökumenikus Egyház vezető lelkésze szerint a házasságokat nem az anyagi biztonság, hanem a kommunikációs készségek fejlesztése, az életközösség megértése és az erre való felkészülés tarthatják meg. Tapasztalata alapján a párok számára az első két év különösen kritikus. A gyermekvállalás vagy ennek kudarca, az elköteleződéstől való félelem és a konfliktuskezelés hiánya gyakran vezet szakításhoz.
A házasságról nehéz illúziók nélkül beszélni. Magyarországon minden harmadik frigy felbomlik a megkötésüktől számított tizenöt éven belül, a házasságkötések száma pedig az alábbiak szerint változott:
2024-ben kb. 46 600 házasságkötés történt. 2025 év első 10 hónapjában 41 826 házasságot kötöttek. 2025-ben így az előrejelzések szerint az éves összes házasságkötés 45 000–47 000 között várható. Mindeközben a válási arány ezer házasságkötésre vetítve 257,3-ról 342,5-re ugrott.
Rövidül a gyermekvállalás természetes ideje
A nők átlagosan 31, a férfiak 34 évesen házasodnak, vagyis rövidül a gyermekvállalás természetes ideje, a termékenységi ráta 2024-ben 1,38, a legalacsonyabb élveszületési szám 77500 volt.
2025-ben várhatóan tovább csökken a termékenységi ráta, akár 1,28-ra és évről évre nagyjából egy Szombathelynyi népességgel fogy az ország. A számok mögött nem csak gazdasági tényezők állnak: a szakemberek egyre gyakrabban beszélnek „társas magányról”, elköteleződési félelmekről és a konfliktuskezeléshez szükséges készségek hiányáról.
Tóth Mihály családos diakónus, az Ökumenikus Egyház vezető lelkésze huszonöt éve dolgozik párokkal. Tapasztalata szerint az első másfél–két év sokaknál kritikus. Hozzáteszi: a pénzügyi támogatások mozgósíthatnak, de önmagukban nem orvosolják a mélyebb, kapcsolati természetű gondokat.
A struktúrákat nem lehet pusztán pénzzel helyre rakni. Közösségi támogatás, készség és felkészülés kell. A kulcs az, hogy a pár érti-e egymást, és tud-e tanulni a hétköznapi súrlódásokból
– fogalmaz Tóth Mihály.
Új könyv segít eligazodni a házasságok mindennapi válságaiban
A lelkész most megjelent „Amíg a házasság el nem választ” című kötete ezt a kijózanodást segíti. Nem a menyegző előtti boldogságmámorról szól, sokkal inkább arról, mi történik az esküvő után.
A szerző merít Gary Chapman szeretetnyelveiből, a „pénznyelvek” kutatásaiból, és közérthetően idézi Ferenc pápa családról és szeretetről szóló gondolatait.
Mindezt nem elméleti okfejtésként, hanem gyakorlati kézikönyvként, amely a magyar hétköznapokra fordítja le a nagy elveket.
A könyv egyik legerősebb üzenete a konfliktusok újraértelmezése. „A megbocsátás totálisan félre van értve. Az nem azt jelenti, hogy valami nem történt meg. Azt jelenti, hogy elengedem. Tudom, hogy megtörtént, de nem hozom fel minden vitában, nem használom fegyverként. Megtanulom elengedni, különben lassan mindent megmérgez” – mondja Tóth Mihály. „Létfontosságú különbséget tenni a vita és a veszekedés között: előbbi az érvek ütköztetéséről szól, utóbbi gyakran segélykiáltás. A vajas kés a mosogató szélén nem a fő baj. Az csak a csepp, amitől kiborul a pohár. A dolgom ilyenkor az, hogy dekódoljam a segélykiáltást: a társamnak terhe van. Fel kell vennem ezt a terhet, az egómat ha kell, keresztre feszíteni, még ha én is megsérülök. Egy pár, aki sosem veszekszik, hazudik” – teszi hozzá a lelkész, Cirenei Simon példájával érzékeltetve az egymásért vállalt, kockázatos szeretetet.
E szemlélet nem moralizál, hanem működést tanít. Az „Amíg a házasság el nem választ” konkrét „üzemeltetési megállapodások” kialakítására bátorít: mikor állunk meg egy elmérgesedő helyzetben, hogyan kérünk bocsánatot, milyen szavakat nem dobunk be, hogyan rendezzük a pénzt úgy, hogy az ne konfliktusforrás, hanem közös célok motorja legyen. A szeretetnyelvek tudatos használata és a pénzügyi szokások összehangolása ritmust és keretet ad a kapcsolatnak, amelyben a nézeteltérés a közös növekedés terepe lesz.
Jogosítvány nélkül a házasságban?
Tóth Mihály egyik hangsúlyos példája a felkészülés hiányáról szól. „Ahhoz, hogy autót vezethess, minimum jogosítványt kell szerezned. Házasságban nincs kockázatod? Dehogynem: a gyereked, a társad, több család sorsát veszélyeztetheted. Nincs rendszerszintű felkészítés rá, ez a primer probléma” – mondja. Úgy látja, a klasszikus jegyesoktatás sok helyen kimerül a „kategórikusan elmondjuk a tudnivalót” típusú alkalomakban, miközben valódi, személyre szabott munkára lenne szükség lelkészek, coachok, pszichológusok bevonásával.
Az „Amíg a házasság el nem választ” című könyv kérdez, reflektáltat, és a szerző szavaival élve, nem tévedhetetlen tanítót, hanem útitársat kínál.
Nem tudom a jó válaszokat. Viszont elmesélem a könyvben, hogy én hogy szúrtam el, és hogy igyekeztem megjavítan
– mondja Tóth Mihály. A saját hibák őszinte feltárása adja a kötet különleges hitelét: a példák életszagúak, ötletei azonnal kipróbálhatók.
A lelkész korábbi munkái – „A házasság tervrajza” és „Úristen, házasodunk!” – főként a házasság értelmezéséről és a jegyesek felkészítéséről szóltak. Az új kötet kifejezetten a friss házassági évek töréspontjaira fókuszál, amikor a lagzi utáni valóságban kiderül, hogy minden megváltozik: a viszonyulások, az időkeretek, a prioritások, az intimitás ritmusa, a pénzhez való hozzáállás, és különösen minden, ami a gyermekek érkezésével vagy épp elmaradásával jár.
Aki a házasságot horrorfilmként éli meg, annak a könyv finoman átállítja a kamerát: hullámvasútként mutatja be, ahol együtt száguldunk, miközben mi építjük a síneket. Ebben az értelmezésben a kihívások nem katasztrófák, hanem lehetőségek a növekedésre, átalakulásra és egységre, feltéve, hogy van nyelvünk beszélni ezekről, és vannak közös szokásaink kezelni őket.
Fotók: Varga Lilla