„Akarsz egy jót szórakozni Brüsszelben?” – az EU központjában támad a NER kommunistából lett kultúrharcosa

„Megpróbálom bemutatni a mainstream európai kultúra alternatívájának értelmezését” – ezt mondta Frank Füredi a brüsszeli Politico című lapnak, amikor arról kérdezték, miért vállalta el a kormányközeli Matthias Corvinus Collegiumnál (MCC) tavaly novemberben megnyitott kirendeltségének vezetését az EU központjában.A szociológus nyíltan beszélt arról: kultúrharcos frontnak tekinti a várost. Az állást pedig azért fogadta el, mert szerinte azok a vádak, melyek Magyarország fasizálódásáról szólnak, illetve arról, hogy Orbán Viktor autoriter eszközökkel él, egész egyszerűen „szarságok”.

Az is érdekes, hogy milyen csapatot gyűjtött maga köré: a lap szerint Füredi brüsszeli stábja tele van olyan emberekkel, akiket még az Egyesült Királyságban ismert meg, ahol hosszú ideig aktivistáskodott. Ottani tevékenységét a Forradalmi Kommunista Párt fémjelezte, amelyet még ő alapított 1978-ban. A szervezet az ír paramilitáris lázadókat és Szaddám Huszeint is támogatta. 

Füredi mostani célja Brüsszelben az, hogy népszerűsítse és elfogadtassa Orbán és köre kultúrharcos álláspontjait, mivel szerinte „Orbán Viktor újraválasztása óta a Magyarországgal szembeni ellenségesség irracionális magyarofóbiává alakult át”.

„Úgy vélem, hogy sokan feltételezik, hogy van egy sztori a sztori mögött. Hogy van valami titkos oka, hogy azt mondjuk, amit mondunk, azon kívül, hogy hiszünk benne” – mondta az rtl.hu-nak a tevékenységét kritizálókról. „Hasonlóan ahhoz, ahogy a vakcinaellenesek azt feltételezik, hogy a big pharma finanszíroz, csak mert kiállok az oltások mellett.

Tragikus, hogy az emberek ahelyett, hogy azt mondanák, hogy nem értek egyet Frankkel ebben vagy abban, azt feltételezik, hogy titkos hátsó érdekek mozgatnak. Ez a fajta konspirációs gondolkodás mélyen áthatja a nyugati politikai kultúrát minden oldalon.

Frank Füredi a konspirációs gondolkodás mellett a politikai polarizációt, az oldalak közötti párbeszéd hiányát is fájlalja. Arra a felvetésre, hogy ehhez Magyarországon Orbán Viktor rendszere és propagandája (gondoljunk csak a Megafon lejárató anyagaira) is erősen hozzájárult, azt mondta: „Emlékezned kell rá, hogy két ember kell a tánchoz. Nem azt mondom, hogy az egyik oldalon angyalok, a másikon ördögök vannak, csak azt, hogy az emberek jóindulata kell ahhoz, hogy túllendüljünk ezen a problémán (…) A magyarországi politika jövője azon múlik, hogy képesek vagyunk-e beszélgetni, és nem csak sértéseket vágni egymás fejéhez.”

Balról előzni a Munkáspártot

Füredi családja az 1956-os forradalom után menekült Kanadába, ahonnan a férfi 1969-ben költözött az Egyesült Királyságba. A következő években a szélsőbaloldali Nemzetközi Szocialisták nevű párt tagja volt, ahonnan azonban pár éven belül kipenderítették, mert „jobbos ellenzéknek” tartották. Többek között azért, mert a baloldalon egyedül ő és társai nem támogatták a National Front nevű jobboldali, rasszista szervezet megszólalási lehetőségeinek betiltását a szólásszabadsághoz való jogra hivatkozva.

A Guardian cikke szerint az volt a gond Füredivel és társaival, hogy nem voltak hajlandóak részt venni a párton belüli párbeszédekben. Füredi azonban erre máshogy emlékszik: „Nagyon sok rólam írott cikk a Guardianben pontatlan. Nagy szám van. Aki ismer, tudja, hogy egyáltalán nem vagyok diplomatikus vagy titkolózó. Mások voltak azok, akik például titokban csatlakoztak a brit Munkáspárthoz. Én annak a híve vagyok, hogy felemeljem a hangomat az álláspontom védelmében”.

A törpepártból kiválva egy még kisebb pártot, a Forradalmi Kommunista Pártot (RCP) alapította meg, amelynek folyamatosan publikált aLiving Marxism (Élő Marxizmus) című lapjába. Erről a pártról azt mondta: „Az én csoportom egy kicsit más volt, mint a hetvenes évekbeli balosok. Mindig úgy gondoltuk, hogy az állam képtelen megoldani az emberiség problémáit. Erős, klasszikus liberális maggal rendelkeztünk”. A lap és a párt később szétváltak: Füredi mostanában leginkább a Living Marxism online utódjában, a Spikedban publikál.

A párt az évszázad végéig bírta, ám addigra politikai fordulatot vettek. Ez Füredi egy 1990-as írásához kötődik, amelyben azt állította, hogy a munkásosztály „politikailag megszűnt létezni”. Így a brit Munkáspárt balos ellenzékéből szépen lassan az egyéni jogokat hangsúlyozó libertárius irányzatot kezdték el követni. Ezt a cikket Füredi máig az egyik legmeghatározóbb írásának tartja, mondanivalóját pedig így foglalta össze: 

A politika kiüresedett, zombivá vált. A baloldaliság és a konzervatizmus is elvesztette az értékrendszerét, a választást pedig különböző technokrata erők képviselik.

Nick Cohen újságíró az RCP-t egy „fura szektaként” jellemezte, amely több elvi változáson is keresztülment, de végig megtartotta „leninista fegyelmét, bomlasztó magatartását és önző figyelemvágyát.”

Erre a kritikára Füredi így reagált az rtl.hu-nak: „Ha egy fura szekta vagyunk, hogyan magyarázod, hogy a tagjaink ilyen befolyásosak? Azok az emberek, akik közénk tartoztak, nagyon publikusan vállalták nézeteiket és tetteiket. Nem lehet valaki egyszerre titkolózó és figyelemre vágyó”.

Az örök ellenző

Frank Fürediről korábban azt írtuk: habár sokféle politikai nézetet vallott, pályája egységes abban, hogy nagyon szeret dolgokat ellenezni: a burzsoáziát, a brit hegemóniát, az egypólusú világrendet, most pedig épp az EU-t, vagy a Black Lives Matter mozgalmat.

Füredi akadémikusként is nevet szerzett magának: kezdetben az imperializmusról és a rasszok közötti kapcsolatokról írt, később pedig többek között a szeptember 11-i terrortámadások hatásairól, valamint a szabadság és a hatóságok szociológiáiról is publikált. Egy 2005-ös kutatás szerint ő volt a leggyakrabban idézett egyesült királyságbéli szociológus a brit sajtóban. 

Számos alkalommal nyilatkozott arról, hogy a szerinte a társadalmat egyre inkább hatalmába keríti a félelem és paranoia, és egyre inkább a különböző kockázatok megszállottai leszünk.

Ezen nézeteiből nőtt ki szkepticizmusa a klímaváltozással szemben is. A globális felmelegedés veszélyeire figyelmeztető tudományos konszenzust már 2007-ben is „apokalipszispolitikának” hívta. Kritikusai emellett felróják neki azt is, hogy karrierje során több szélsőjobboldali politikai kampányba is besegített, amelyek ellenezték a fegyvertartási törvényeket, a dohányreklámok korlátozását és a gyerekpornó betiltását.

Támogatói – többek között a NER és az MCC által szintén kedvelt Roger Scruton – viszont méltatják azért, mert szerintük erélyesen veszi fel a harcot a „társadalmi befogadás csőcselékével” és a „posztmodern sarlatánokkal”, akik elsilányítják az objektív igazságot és a tudományokat. Közben Füredi a magyar kormány, illetve annak vonzáskörzetében lévő szervezetek eseményein is gyakran fellépett: már a 2015-ös menekültválságról is okfejtett Budapesten.

Arra kértük Frank Füredit, hogy mondja el saját szavaival, mik azok az értékek, amelyek anno kommunistaként is fontosak voltak számára, és most is azok. Azt válaszolta: „Nagyon örültem a hatvanas évekbeli radikalizációs folyamatnak, Kanadában még egyetemfoglalásokon is részt vettem. Mindig is humanista voltam, és erős igazságérzetem volt – ez az évek során különböző formákat öltött.

Nem én változtam meg, hanem a világ. Ugyanaz az ember vagyok, mint régebben voltam, hasonlóan is gondolkozom.

Úgy látom, hogy kisebb a különbség az én régi forradalmi kommunista álláspontom és a thatcheri kormány álláspontja között, mint a mostani álláspontom és a kultúrharc másik oldalának álláspontja között. Ez azért van, mert a mostani kultúrharc civilizációs ügy, nem csak politikai”.

Szórakozni egy jót Brüsszelben

A Politico szerint Füredi szinte összes brüsszeli kollégája az RCP-ből és az a körüli, gyakran nagy cégek és jobboldali politikai érdekek képviseletével vádolt szervezeti hálóból érkezett. Ezt a szociológus így magyarázza: „Akár amerikai elnök vagy, akár alacsonyabb szinten mozogsz a közéletben, mindig a saját embereidre számítasz. Ez természetes”. A lap Füredi szerint a következő kérdéssel toborozta össze jelenlegi csapatát: 

Akarsz szórakozni egy jót, felkavarni pár dolgot Brüsszelben, és hatást gyakorolni ott?

Az MCC és a Fidesz kultúrpolitikája egyre inkább a nyugati újjobboldali, altrightos irányzatokra támaszkodik a tradicionálisan magyar konzervatív témák helyett: elég csak Németh Szilárdra gondolni, ahogy az USA-ból importált CPAC-konferencián (ahol korábban Füredi is felszólalt) pózol a „No woke zone” feliratú táblával. Ezt a vonulatot viszi tovább az MCC brüsszeli irodája, amely Füredi által tele van olyanokkal, akik a lap szerint „karakteresen angolszász módon” közelítenek a kulturális ügyekhez.

A szociológus úgy véli, hogy igenis van relevanciája nyugatos kultúrharcos állásponttal képviselni Magyarországot. „Sokféle alfaja van a konzervativizmusnak. A konzervatív hagyományban is van egy olyan álláspont, hogy a kultúrharc csak figyelemelterelés az igazán fontos dolgokról, például a gazdasági ügyekről. Én úgy vélem, hogy ez a múltban igaz is volt, manapság azonban a kultúrharc az életünk minden területére betör”. Példának azt hozza fel, hogy szerinte „statisztikailag lehetetlen” az, hogy hirtelen ilyen sokan vallják magukat az LMBTQ-közösség tagjainak az USA-ban és szerte a világon.

Arra a felvetésre, mely szerint nem az LMBTQ-emberek száma ugrott meg hirtelen, csak manapság egyre többen merik felvállalni önmagukat, azt mondta: „Abszolúte. Nyitottnak kell lenni arra az eshetőségre, hogy a múltban sokan féltek ettől, és ma már szabadabbnak érzik magukat. De ez szerintem a történelem visszafelé olvasása”. Felidézte, hogy az angol faluban, ahol élt, egyszer „egy gimnazista lány bejelentette, hogy ő fiú. Egy héttel később tizenkét lány monda azt az osztályában, hogy ők is fiúk. Nem kell ahhoz pszichológusnak lenned, hogy tudd, nem arról van szó, hogy a többi lány titokban mindig is transznemű volt, hanem az, hogy divatos lett”.

Számomra a kultúrharc fontos Magyarországon és mindenhol máshol is, mert a gyermekeink jövőjéről szól. Arról, hogy mit tanulnak az iskolában, mit kapnak a Netflixtől és a médiától. Az egyéni választás jogával kapcsolatban teljesen liberális vagyok, azt viszont ellenzem, amikor belopakodnak bizonyos kulturális értékek úgy, hogy azokról nem lehet vitázni, és megváltoztatják a kulturális teret, amelyben élünk.

Orbán Balázs kérte fel, Orbán Viktorral nem beszélt

A brüsszeli kirendeltség története visszaemlékezése szerint tavaly kezdődött: ekkor kérte fel Orbán Balázs, a miniszterelnök stratégiai igazgatója ennek vezetésére. „Addig is sokat szólaltam fel az MCC eseményein. Gyakran érveltem azzal, hogy mivel Magyarország ilyen sok szidalmat kap Brüsszelben, fontos lenne egy robusztusabb médiastratégiát kialakítani. Angliában bevett módszer az, hogy rebuttal unitokat, azaz cáfolóegységeket hoznak létre a politikai támadások ellen – a Munkáspárt nagyon jó ebben”. 

Végül felesége, a legnagyobb brit abortuszszolgáltatót korábban vezető Ann Füredi győzte meg, hogy fogadja el a felkérést, mert „fontos, hogy Brüsszelben foglalkozz az ügyekkel, amikben szenvedélyes vagy, és ne csak Angliából kommentálj”. Azt is elmondta, hogy Orbán Viktorral egyáltalán nem beszélt a brüsszeli központ létrehozásáról.

Füredi a szervezetében szerte Európából szeretne látni hasonló hozzáállású konzervatív gondolkodókat: „Szükségünk van olyanokra, akik spanyolok, olaszok, franciák és németek” – mondja. Az iroda célja pedig nem kevesebb, mint az, hogy „aláássa a Magyarország körüli politikai karantént”. Ezen munkájába pedig állítólag az MCC vezetősége nem szól bele, „Frank a saját ötleteit valósítja meg” a kirendeltség vezetőjeként – mondták a Polticiónak. Orbán Balázs korábban tagadta, hogy a szervezetnek az lenne a célja, hogy megkönnyítse a Magyarországtól visszatartott EU-s források folyósítását.

A szervezet honlapja így foglalja össze céljait: „Hisz abban, hogy az MCC Brüsszel otthont fog adni azoknak az európai értelmiségieknek és politikai döntéshozóknak, akik elkötelezettek a számos európai kultúra alapját képező értékek fenntartása és továbbfejlesztése iránt.” 

Füredi számára a kultúrharc „nem egy konzervatív, liberális, jobboldali, baloldali ügy. A régi vágású baloldali ismerőseim – akiket régen szocialistának hívtak – is máshogy gondolkodnak, mint az identitáspolitikát imádó balosok. Ők is úgy látják a dolgokat, mint én.

Ez az egyik ambícióm Brüsszelben: összehozni a két oldalt, akik jobboldalinak vallják magukat, illetve a régi vágású baloldaliakat. Szeretném, hogy együttműködjünk ezekben a kérdésekben.

A kirendeltséget novemberi indulása óta már sokan kritizálták. Végh Zsuzsanna, az uniós külpolitikával foglalkozó ECFR think tank kutatója például azt állította, hogy „ez nem egy jóhiszemű próbálkozás arra, hogy az európai körökben megszokott konstruktív, kollaboratív párbeszédet indítsanak. Ez a kormány nem így működik”.

A momentumos Cseh Katalin azt állította, hogy a brüsszeli MCC Vlagyimir Putyin európai vízióját népszerűsíti. Füredi erre azt reagálta, hogy a politikus „tipikus mcarthyista módszernek megfelelően célozgatásokra és hamis állításokra támaszkodik, hogy lejárassa munkánkat”. Hozzátette: „A mi megközelítésünkkel ellentétben Cseh uralkodó szemlélettel rendelkezik, és azt vallja, hogy Európáról nem lehetnek egymással versengő nézetek. Különösen azt a magyarországi kísérletet kívánja lejáratni, hogy nemzeti, kulturális és szellemi erőforrásainak fejlesztésével egy alternatív elképzelést vázoljon fel arról, hogy mit jelent európainak lenni. 

Ezt a projektet putyinizmusként karikírozni szánalmas módja annak, hogy megpróbálja elérni célját.

Eddigi eredményeiről és mostani céljairól azt mondta: „Az egyik fő célunk az, hogy oktassuk a Magyarországról idelátogató fiatalokat, akikkel együtt dolgozik az MCC. A kutatásunk is fontos: páran az energiaválságról is komoly tudományos munkát végeznek, valamint az uniós családpolitikáról is. Akarunk készíteni egy félelembarométert is, amely azt méri, hogy egyes európai országokban mitől félnek legjobban az emberek”. Frank Füredi úgy véli, hogy eddigi munkájuk sikeres, és a brüsszeli vitakultúrát is előremozdították eseményeikkel.

Nyitókép: Frank Füredi brit író, szociológus, kommentátor A célkeresztben: Magyarország címmel vezető előadást tart az Európa jövője című kétnapos nemzetközi konferencia első napján a Várkert Bazárban 2018. május 23-án. A tanácskozást a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és a Századvég Alapítvány szervezte. MTI Fotó: Soós Lajos