Kultúra

„Örülök, hogy Magyarországon terjeszthetem a deviáns humoromat” – interjú John Watersszel

Köves GáborKöves Gábor

2023. március 6. 15:24

Április 4-én végre Budapesten is fellép one-man show-jával a rossz ízlés pápája, akivel az ingyen pornó hátrányáról, a katolikusokkal való szexelés előnyéről, a liberálisok túltolt politikai korrektségéről, a konzervatívok ámokfutásáról, a homofóbok félelméről, a ki nem élt szexuális fantáziákról, a világ legocsmányabb szaváról és az Oscar-esélyekről is szót váltottunk.

Amikor tavaly beszélgettünk, azt reklamálta, hogy még sosem hívták meg Magyarországra. Utána pedig kijelentette, az sem tartja vissza a fellépéstől, ha olyan országba hívják, ahol homofób törvények vannak érvényben. A kívánsága azóta teljesült: hamarosan fellép Magyarországon…

Hasonló okokból mondtam igent akkor is, amikor a Fox News hívott. Nem vagyok híve a szeparatizmusnak. Elolvasom, mit írnak azok, akikkel nem értek egyet, elolvasom, hogy mit írnak az ellentábor legjobb elméi, hogy megtudjam, kivel, mivel és hogyan érdemes vitába szállni. Nincs más mód, meg kell nevettetni őket. Akkor legalább figyelnek rád. Ha megszégyeníted, kioktatod a másik oldalt, csak még jobban bedurvulnak. Ennyi a politikai üzenetem: nevettesd meg őket. A humor egyébként a legpolitikusabb dolog a világon. 

Viccet csinálok a saját világomban uralkodó szabályokból is. A meleg világ törvényeit ugyanúgy nem kímélem, mint a hetero világét. És persze elsősorban magamat figurázom ki. Nem is akart még soha senki engem eltörölni. 

Az egyetlen bűnöm, hogy kinevetem a képmutató, álszent alakokat. Mondott valaha is vicceset egy szélsőjobbos? Még ez sem kizárt. És a homofóbok? Könnyen lehet, hogy maguktól félnek a leginkább. Tiszta röhej, hogy az foglalkoztat bárkit is, hogy ki kit szeret, amikor már az is hatalmas mázlinak számít, ha találsz valakit, aki csak egy rövid ideig szeret. És jól szeret. Mondjuk, egy évig. Tök mindegy, milyen nemű az illető, már az is óriási szerencse, ha találsz egy ilyen embert. A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy soha nem éli ezt meg. Ha valamin, ezen kellene kiakadni.

Említette, hogy még a szélsőjobbosok is lehetnek viccesek. Mégis, kikre gondolt?

Nemrég Roseanne Barr show-jában vendégeskedtem. Ismerem korábbról is, akkoriban még tetőtől talpig liberális volt, nem tudom, mi történt vele (Barr tévésorozatát 2018-ban egy rasszista tweetje miatt törölték). Mindenesetre legalább két jó poént így is elsütött. Azt mondta, azért kapta el a covidot, mert abbahagyta a dohányzást. Ez vicces volt. Azt is mondta, hogy az abortuszellenes nőknek nem kell aggódniuk, mert ha megkapják a vakcinát, úgysem esnek teherbe. Igen, ez visszataszító poén volt, de vicces. Politikailag abszolút inkorrekt, nem kérdés, de engem megnevettetett, még ha a politikai tartalmát undorítónak is találom.

John Waters
Gabe Ginsberg/Getty Images

És a Fox News-os szereplések?

Nagy becsben tartanak mindig, ha vendég vagyok náluk. És segíti a könyveladásaimat. Show-biznisz az egész. A politikából élünk, fellépünk, beszélünk, írunk róla. 

Minden nap elolvasom a Wall Street Journalt, mert ez az a lap, amibe a legokosabb jobboldaliak írnak. És ugyanígy elolvasom a New York Postot, mert azt meg a leghülyébb jobboldaliak írják. 

Tudnom kell, hogyan szálljak vitába a legokosabb és a leghülyébb jobboldaliakkal is. De ha például a cenzúráról van szó, manapság inkább a liberálisoktól tartok, bár ilyesmi egyelőre még nem történt.

Miért a liberálisoktól?

A politikai korrektséget zászlajukra tűző csapat miatt. Annyira, de annyira képmutatók. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy én valóban politikailag korrekt vagyok. Ezért nem történt velem soha semmi rossz.

Nemrég arról szóltak a hírek, hogy Roald Dahl és Ian Fleming könyveiből a kiadók kiszerkesztik a ma már sértőnek számító kifejezéseket.

Ha jól tudom, Dahl könyveinél végül visszakoztak valamelyest. Én azt vallom, ha valami nem tetszik, ne vedd meg. Jól szórakozom rajta, hogy már azt se lehet mondani, hogy valaki kopasz. Aki régen kopasz volt, az ma hajtőkihívásokkal küzd.  A „halott” helyett pedig használjuk a végleg elérhetetlent!

Mi volt a legmocskosabb kifejezés, amit valaha is leírt?

A „gunt”, ami a gut és a cunt szavakból áll össze. Leírni soha nem írnám le, annyira visszataszító. Egy redneck szájából hallottam. Hirtelen megszólalni sem tudtam. Ez azért a rossznál is rosszabb ízlésre vall.

Politikusok sosem pécézték ki?

Dehogynem. A régi időkben. Az amerikai cenzúrabizottságok gyűlöltek. 

De még ebben az időben is, amikor a legpimaszabb filmjeimet, a Rózsaszín flamingókat és a Multiple Maniacs-t csináltam, Baltimore polgármestere, aki nagy lokálpatrióta volt, kijelentette: fogalmam sincs, miféle filmek ezek, de csináld csak tovább, itt, Baltimore-ban!

Mindig azt mondtam, a cenzoroknál nincs jobb sajtós: ha betiltanak egy könyvet Amerikában, az rögtön a könyvesboltok kirakatába kerül, a lehető legjobb helyre, amiért máskülönben a kiadóknak fizetniük kell. Amikor elfogadták Floridában a homofób „don’t say gay” (ne mondd, hogy meleg) törvényt, én erre egy „ne mondd, hogy hetero” poénnal válaszoltam. Na, az milyen lenne az ifjúságnak?  

John Waters
 George Pimentel/Getty Images

Ha az amerikai jobboldal a mértékletességet választaná, szerintem simán megnyernék a következő választást, de valószínűleg ismét egy ámokfutót választanak, amilyen Trump volt. Erről majd a műsoromban is beszélek, de nem sokat, mert miért is rugóznék az amerikai politikán Magyarországon. A magyar politikáról nem tudok eleget, hogy viccet csináljak belőle. A homofóbiáról persze tudok, de kívülálló vagyok, aki örül, hogy meghívták. Örülök, hogy Magyarországon terjeszthetem a deviáns humoromat, boldoggá tesz, hogy a beteges vicceimet nemzetközileg is megoszthatom.

„Köszönöm Istennek, hogy katolikusnak neveltek. Így a szex mindig valami mocskos dolog marad” – ez is egyike a polgárpukkasztó poénjainak.

A mai napig így gondolom. És azt is, hogy a szex akkor jó, ha egy kicsit mocskos. Ez a baj az ingyen pornóval, ami elárasztja az internetet.

 Ingyen pornó? Nincs ez így jól! Úgy az igazi, ha fizetni kell érte, attól mégis csak bűnösebbnek érzi magát az ember. Abban több a dráma, a színház.

És a katolicizmus?

A katolikusokkal a legjobb szexelni, ha engem kérdez. Egyébként azt vallom, nem jó úgy meghalni, hogy az embernek sok kielégítetlen fantáziája marad. Persze az én koromban már kicsit másképp fest a dolog. Azok a fantáziáim, amiket eddig nem éltem ki, jobb is, ha már így maradnak. A legtöbbjük legalábbis.

Mondana egy ilyet?

Na, persze! Ez már a show része, majd ott elmondom, de ingyen nem fogom. Ez az én „gay for pay” (pénzért meleg) filozófiám. De manapság mintha már senki nem is lenne kanos. Mi történt a világgal? A covid ezt is elintézte? És az ismerkedés is szörnyen nehézkessé vált. 

Három ügyvéd kell ma már ahhoz is, hogy randizni hívj valakit. A hatvanas években, amikor fiatal voltam, minden este mással szexeltél. Nem túlzok. Tudom, ez ma már őrültségnek hangzik, különösen az AIDS tükrében, ami utána jött. 

Nem hiszen, hogy az a szexuális őrület, amiben akkor éltünk, valaha is megismétlődhetne. Mindenesetre örülök, hogy tanúja lehettem ennek a ma már teljesen valószerűtlennek tűnő jelenségnek.

Mivel ön a trash pápája, érdekelne, látott-e valami jó kis trash filmet mostanában?

Nagy reményeket fűztem a Kokainmedve című filmhez, úgy is hirdették, hogy hosszú idő óta ez az első exploitation film a mozikban. 

Az én kedvenceim azonban azok az európai filmek, amelyekben alul-felül pucér embereket mutatnak; az olyan filmek, amiktől biztosan elmegy az ember életkedve. 

Imádom Gaspar Noét, Bruno Dumont-t, Francois Ozont. Remek volt Ozontól a Peter van Kant, ami Fassbinder Petra von Kantjából készült. Nagy rajongója vagyok az című filmnek is, aminek egy szamár a főhőse.

 

Jerzy Skolimowski szamaras filmjét a legjobb nemzetközi film kategóriában Oscarra jelölték. Ön tagja az Amerikai Filmakadémiának? Szavaz?

Hogyne! Tegnap el is küldtem a szavazólapomat. De azt nem mondhatom meg, kire, mire szavaztam. Oscar, Writers Guild, Directors Guild, Screen Actors Guild, Independent Spirit Awards, Razzies – ezekre mind szavazok. Az utóbbi az Arany Málnát jelenti. A legpocsékabb dolgokat díjazzák.

Kapott valaha is Arany Málnát?

Soha. Egyszer talán jelöltek, de szerencsére nem kaptam meg.

Mit tippel? Melyik film nyeri idén a legjobb film Oscarját?

A Minden, mindenhol, mindenkor szerintem.

Híres arról, hogy utálja a Forrest Gumpot. Miért pont szegény Gumpra pikkel?

Tom Hankset bírom, de ezt a filmjét nagyon nem. De kit érdekel, hogy nem szeretem? Az emberek imádták, milliárdokat hozott, minden Oscart megnyert. Senkit sem érdekel, hogy pont énnekem tetszett-e vagy sem.

Engem érdekelne…

Ha a közönségből kitör az „óóóó”, azokat a filmeket nem szeretem.

Milyen „óóó”-ra gondol?

A szentimentális „óóó”-ra. Az „óóó, mindjárt elsírom magam, olyan szép”-re.

Nyitókép: Kevork Djansezian/Getty Images

#Kultúra#trash#oscar#homofóbia#homoszexualitás#lmbtq#john waters#film#humor#ma

Címlapról ajánljuk