Rehabilitálta Johnny Deppet, visszautasította Brad Pittet, és megbotránkoztatta a nézőket – exkluzív interjú John Watersszel

76 évesen írta meg az első regényét, amiben egy beszélő pénisz is fontos szerepet kap. Hollywood ma adna pénzt egy olyan John Waters-filmre, amiben egy beszélő pénisz szerepel?

Ha a regényem film lenne, a legdurvább korhatárt kapná, a „csak felnőtteknek” besorolást. Ami a halál csókja egy film számára. Pedig nem hiszem, hogy az én filmjeimre maszturbálnának az emberek. A Szégyen és gyalázat című filmemben elsütöttem egy péniszpoént, a nevezett testrész kígyóként bukkant elő egy nadrágból. A regényirodalomban előfordultak már beszélő péniszek, de olyan, mint az én regényemben, aligha.

A könyvek, az olvasás népszerűsítése mindig is fontos volt a számára. Öntől ered a híres mondás: „Ha felmész valakihez, de az illetőnek nincsenek könyvei, ne szexelj vele!” Nem túl szigorú azokhoz, akik nem a barátai a könyveknek?

Ne gondolja, hogy nem szegtem meg a saját szabályomat. Előfordult, hogy felmentem valakihez, akinek ugyan egy darab könyve sem volt, de annyira vonzó volt az illető, hogy maradtam. De ami ennél is rosszabb, ha felmész valakihez, és a vécéjében viccgyűjtemények sorakoznak. Na, akkor ideje kereket oldani.

Idén ünnepli az ötvenedik születésnapját a Rózsaszín flamingók. A film hírhedt befejezése még ma is megfekszi a gyomrot. Már kezdettől szerepelt a jelenet a forgatókönyvben?

Mindvégig tudtam, hogy ez lesz az utolsó jelenet. Fura, de most, hogy a politika korrektség korszakát éljük, a Rózsaszín flamingók még radikálisabbnak hat, mint valaha. Erre mit tesz a Kongresszusi Könyvtár? Nemzeti örökségnek nyilvánítja a Rózsaszín flamingókat. Mennyire bizarr már! És mennyire nagyszerű! A film obszcén, de örömtelien obszcén. Ha megnézed, jobban fogod érezni magad. Úgyhogy szerintem ez egy segítő és nem bántó film. 

Megfordult a fejében, hogy az említett jelenetben nem igazi, hanem mű kutyaszart használ?

Pasolini a Salò, avagy Szodoma 120 napja című filmjében mű kutyaszart használt, de ezért nem ítélem el. Mi igazit használtunk. Nincs vágás a jelenetben, mindenki láthatja, hogy igazi. A hetvenes évek elején, amikor a Rózsaszín flamingókat csináltam, már túl voltunk az olyan sokkdokumentumfilmeken, mint a Kutyavilág, és épp olyan időket éltünk, amikor a Mély torok és általában a pornófilmek szinte már legálisnak számítottak Amerikában. Azzal viccelődtünk, hogy mit csinálhatnánk, ami ellen még nem hoztak törvényt. A Rózsaszín flamingók zárójelenete egy polgárpukkasztó mutatvány, olyasmi, amiket Johnny Knoxville csinál a Jackass-filmekben. Nem kellett attól tartanunk, hogy divatot csinálunk a dolognak, nem is lett belőle trend. 

A Hajlakk című filmjéből hollywoodi remake készült. Lesz valaha bátorságuk a Rózsaszín flamingókhoz is hozzányúlni?

Megírtam a folytatását, Flamingos Forever a címe, könyvalakban jelent meg. Nem akartak filmet csinálni belőle. Különben meg azokat a filmeket érdemes remake-elni, amelyek nem működnek. Ami működik, azt hagyják békén!

A Hajlakkban John Travolta játszotta Divine (énekes, színész, drag queen, Waters korai filmjeinek sztárja) egykori szerepét: elégedett volt a kövér matrónát játszó, műhájjal kitömött Travoltával? 

Teljes mértékben. Habár a műhájról azt gondolom, hogy az van annyira sértő a kövéreknek, mint a black face (amikor fehér színészeket maszkíroznak feketére) a feketéknek. John Travolta miatt készülhetett el a film. Egy nagy hollywoodi musicalt csináltak belőle, sikeres is volt. Még a rasszisták is szerették a Hajlakkot, fel se fogták, hogy ez egy rasszizmusellenes film. 

A filmkritikusok nem mindig értették a filmjei humorát. „Ha Waters nevét látod kiírva a mozi bejárata felett, jobban teszed, ha átmész a túloldalra és befogod az orrod” – idézi egy korábbi könyvében az egyik gonoszkodó kritikusát. Ez adta az ötletet, hogy a Poliészter szagos film legyen?

Először is, a rajongók imádták az ilyen ledorongoló kritikákat. A többségüket  olyan begyepesedett kritikusok írták, akiket ki nem állhattak. A mai kritikusok jóval fifikásabbak ennél, tőlük ma már nem kaphatnék efféle muníciót. Kezdetben karriert építettem az utálkozó kritikákból. Ha azt írták, ilyen förtelmes filmet még nem láttak, máris megvolt a reklámkampányom. És igen, a fenti idézet ötletadónak bizonyult: na jó, akkor csinálok egy filmet, ami tényleg bűzlik. És így is lett. 

A nézők illatkártyákat kaptak. Milyen szagok szerepeltek a kártyán?

Olyan volt, mint a kaparós sorsjegy, megkapartad a kártyát és jött a szag. Szeretem, ha a közönség részt vesz az élményben. A legendás horrorrendező, William Castle például elektromos berregőket helyezett a moziszékek alá. Bírom az ilyen tréfákat. És azt gondoltam, a közönség is élvezni fogja. És mennyire igazam lett! 

Bárhol is jártam a világban, bármilyen országban, bármilyen kormány idején, az emberek boldogan fizettek azért, hogy fingszagot érezzenek. Ez volt a legnépszerűbb a szagok közül. 

Akkoriban a nevem még nem csengett olyan jól, úgyhogy hivatalosan záptojás-szagként hivatkoztunk rá.

A Hajlakk sikere számos ajtót megnyitott Hollywoodban. És az egyiken maga Johnny Depp sétált be. Könnyű volt megnyerni a Cry-Baby főszerepére?

Rögtön igent mondott. Akkoriban a 21 Jump Street című sorozatban szerepelt. Akkora tinisztár volt, mint Justin Bieber. Ha kiment az utcára, sikoltozó lányok vették körül. Elege volt ebből, ezért is vállalta a szerepet. Mert viccet csináltunk belőle. És mivel jó színész, el is kezdték komolyan venni. Értékelték, hogy kifigurázza a saját tinisztár-imidzsét. A Cry-Baby igazi imidzsrehabilitáció volt Johnny Depp számára. 

Deppet e pillanatban gyakorlatilag kiközösítette Hollywood. Mit gondol, lesz megbocsájtás a számára?

Remélem. Láttam Winona Ryderrel, láttam Kate Moss-szal és láttam a feleségével is. Mindig nagyon kedves volt a nőkkel, sosem láttam úgy viselkedni, ahogy arról mostanában szó van. Persze, nem voltam ott, nem tudhatom, de én mindig az úriembert láttam benne, ahogy a nőkkel viselkedett.

Sokan akartak szerepelni a Cry-Baby-ben, a pályakezdő Brad Pitt is. De ön visszautasította. Nem bánta meg?

Brad Pitt Johnny Depp haverjának a szerepére jelentkezett. Ismeretlen volt még akkoriban. El tudja képzelni Brad Pittet Johnny Depp mellett egy mellékszerepben? Nem működött volna. De amikor távozott a meghallgatásról, mindannyian összenéztünk: ki volt ez az alak?! Lerítt róla, hogy hatalmas sztár lesz belőle. Nemrég összefutottam vele, nagyon barátságos volt, jót nevettünk, nincs semmi neheztelés.

A pandémia kezdete óta ismét fellép, ezúttal a False Negative című one-man show-jával…

Tényleg, mikor hívnak már Magyarországra? Szeretnék önöknél is fellépni.

Ha olyan országba hívnák, ahol homofób törvények vannak érvényben, elfogadná a meghívást?

Voltam Lengyelországban is. Néha pont azért hívnak, hogy ezzel is a tiltakozásnak adjunk hangot. Persze, fontos, hogy biztonságban érezzem magam, nem akarok börtönbe jutni, mint a Pussy Riot Oroszországban. De igen, elfogadnám a meghívást, mennék. 

Milyen ma melegnek lenni Amerikában?

Társadalmi osztálytól függ. Ami engem illet, nekem sosem volt még ilyen jó. Van, hogy már nem is megyek el a melegfelvonulásokra, sokszor már csak hetero családok vonulnak, sehol egy meleg. 

Az előző könyvében azt írta, hogy ha a kedves olvasó túléli önt, látogassa csak meg a temetőben, de ne szexeljen a sírján. Miért ne? A fiatal John Waters nem tett volna így? 

Lehetséges. Táncolni táncolhatnak a síromon, de azért szex ne legyen. Azt szeretném, ha a barátaim mellett nyugodnék, és hogy a szomszédunkban nyugvókat ne zavarjuk. Divine sírján gyakran hagynak a rajongói mindenféle örült dolgokat, ez joggal zavarhatja azokat a lelkeket, akik mellette vannak eltemetve. Szegények, nem tudhatták, hogy „a világ legmocskosabb embere” mellé kerülnek, és így kell tölteniük az örökkévalóságot.

Önt is számos névvel illeték már: the pope of trash (a szemét pápája), the duke of dirt (a mocsok hercege), the prince of puke (a hányás hercege) – csak hogy a legismertebbeket említsem. Van kedvence?

People's pervert (a nép perverze). Ez a kedvencem, mert ez minden politikai kategóriára ráillik. 

A Liarmouth: A Feel-Bad Romance című regényét a pandémia alatt írta. Mit gondol, megváltoztatta a szexuális életünket a vírushelyzet?

Teljesen megváltozott minden a covid miatt. Örülök, hogy nem voltam sem fiatal, sem szingli, amikor a pandémia elkezdődött. Sajnálom azokat, akiknek otthon kell ülniük felizgultan a karanténban.

A showbiznisz talán leghíresebb bajusza az öné. Igazi vagy rajzolt?

Mindkettő. Ráerősítek egy kis színnel. Amióta megöregedtem és őszülni kezdtem, több rásegítést igényel. 

A hatvanas évei vége felé járt, amikor keresztülstoppolta Amerikát. A hetvenes évei elején pedig ismét kipróbálta az LSD-t. Melyik trip volt a maradandóbb?

Az LSD  jobb volt, mert nem kellett egy helyben rostokolnom órákig, mint stoppolás közben. Egyszeri kaland volt mindkettő. Néhányukkal, akik felvettek stopposként, a mai napig jó barátságban vagyok. Ma már nincs az a hely, ahol félnék leinteni egy autót, ezzel a tapasztalattal biztosan gazdagabb lettem. És ez magabiztosabbá tett.

Nyitókép: Sean Sabhasaigh / Getty Images