Udvaros Dorottya: Még mindig megvan a tűz, a kíváncsiság és az izgalom

Udvaros Dorottya még december végén adott interjút az RTL-nek, amiben többek között arról mesélt, két nem várt díjjal is elismerték munkáját, amiket megkoronázott, hogy jelölték az Év Embere díjra. Az akkor rögzített beszélgetésből mutatunk most egy újabb részletet.

A színésznő nyáron egy filmes életműdíjat vehetett át Balatonfüreden, novemberben pedig Budapest díszpolgára lett.

Őszintén mondom, nem számítottam egyikre sem

– mesélte.

Sok év után is úgy érzi,  még mindig megvan benne a szakma szeretete, ahogy ő fogalmazott, „a tűz, a kíváncsiság és az izgalom”. Szerinte a színész szakma egyik legnagyobb szépsége az, hogy folyamatosan új kihívások elé állítják az ember: új rendezőkkel kell együtt dolgozni, új szerepekben helytállni, új közönségnek bizonyítani.

Újra és újra, mintha picit elölről kezdené az ember.

Szerinte ez azért nagyon jó, mert így nem „tunyul” el, folyamatosan ott van benne az izgalom, hogy ismételten bizonyítania kell.

Úgy véli, szerencsés természete van, mert képes az apró elismeréseknek is nagyon örülni. Azt mondta, ezekből táplálkozik és töltődik fel, így 

mikor erre pluszban jön egy elismerés, akkor az ember csak ül otthon és nézi a díjat, és mereng, hogy jajj, de jó.

Elmondása szerint kicsit váratlanul érte, mikor Hubai Miklós Ők tudják, milyen a szerelem című darabját Blaskó Péterrel elkezdték próbálni. Először távolságtartás volt benne a darabbal kapcsolatban, amiben egy idős nagymamát játszik, egy olyan nőt, aki „már mindennel leszámolt az életében. Ott vannak a szerettei: a lánya, az unokája, a hátralévő napjait nekik szeretné szentelni. Aztán egyszer csak felbukkan egy 60 évvel korábbi szerelem”.

Ahogy azonban elkezdtek próbálni és megfejteni a darabot, a két szereplő közötti 60 évet, nagyon megszerette, szerinte jól is sikerült az eddig játszott négy előadás.

Nagyon szeret színpadon játszani, nem cserélné le soha a filmezésre, de ez fordítva is igaz. Szerinte a kettő teljesen más jelenlétet igényel: míg a színpadon játék közben igyekszik befogadni a partnereit, a színpadot és az egész nézőteret, addig

a filmezésnél megadatik az, hogy kettesben lehetek a kamerával.

Egy ilyen szituációban szerinte nem lehet hazudni, nagyon pontos gondolatokra és szándékokra van szükség. A mai napig varázslatosnak tartja, hogy egy forgatáson milyen sok ember dolgozik azon, hogy egy rövid kis jelent, akár pár másodperc is tökéletes legyen. Az pedig óriási ajándékként éli meg, hogy színházi és filmszínésznőként is van lehetősége megmutatnia magát, mert nagyon élvezi a változatosságot.

A munka mellett a kikapcsolódásra is igyekszik időt szakítani, különleges kapcsolata van a természettel, így már egy séta a szabadban a kutyáival is fel tudja tölteni.

Ez a Föld nevű bolygó, ahol mi élünk – tudom, hogy elcsépelt, de – csodálatos, csodálattal tölt el minden része

– éppen ezért, ha bizonyos időközönként nem tud kimenni a szabadba, olyan érzése támad, mintha nem kapna levegőt.

Egy kedves történetet is megosztott ezzel kapcsolatban az RTL-lel. Édesapjának volt egy citromfája, amit édesapja minden nap megsimogatott és megpuszilta a leveleit. Egyszer azonban cserepestül átrakták a fát egy másik szobába, azután már nem foglalkozott vele annyit az apukája, ennek következtében majdnem elpusztult a növény. Szerencsére még időben visszarakták eredeti helyére, és a színésznő apukája ugyanúgy elkezdte szeretgetni a növényt, mint azelőtt. A citromfa ennek hatására megint kivirult, olyannyira, hogy körülbelül harminc ökölméretű citrom termett rajta.

Udvaros Dorottya csatlakozott a Greenpeace aktivistáihoz is. A pandémia alatt, amikor nem voltak előadások, úgy érezte, kezdenie kéne valamit a felszabadult idejével. Ekkor kezdte el segíteni a környezetvédő szervezet munkáját, ebből nőtte ki magát akkorára a dolog, hogy részt vett a Fertő-tói építkezéshez vezető út lezárásában.

Azt mondja, egy pillanatig nem gondolja, hogy ne legyenek fejlesztések, vagy  ne építsenek szállodát egy gyönyörű tó közelébe. Ám hozzáteszi:

azt viszont egészen biztoson tudom, hogy tópartot nem szabad lebetonozni.