Kultúra

Óda a pornó aranykorához – 25 éves a Boogie Nights, amit Mark Wahlberg már megtagadott

Köves GáborKöves Gábor

2022. október 10. 17:11

John Holmes, a hatalmas szerszámmal megáldott pornós legenda tündöklése és bukása ihlette Paul Thomas Andersont, hogy elkészítse a Boogie Nightsot, és rögtön Leonardo DiCaprióhoz fordult, hogy eljátssza a főszerepet, a hetvenes évek lelkes pornóipari szakmunkását. DiCaprio majdnem igent mondott, végül Mark Walhberg vállalta a kockázatot.

Ismerik azt a viccet, hogy egy 27 éves fiatalember besétál egy nagy hollywoodi filmstúdióhoz, azzal a szöveggel, hogy filmet készítene a hetvenes évek nyugati parti pornófilmiparáról?

Mire megkérdezik tőle: jól van fiam, de hány filmet csináltál eddig? A válasz: hát, egyet. És mondd, ki játszaná a főszerepet? Leonardo DiCaprio! És milyen hosszú lenne, mármint a film? Minimum két és fél óra. És a korhatárról ha mondanál valamit? Az csak a lehető legmagasabb lehet.

A vicc az egészben, hogy mindez, ha nem is pontosan így, de mégiscsak megtörtént, a történet főszereplőjére pedig nemhogy nem hívták rá a biztonsági őröket, hanem adtak neki 15 millió dollárt, hogy valósítsa meg merész filmtervét. És még mondja valaki, hogy Hollywoodban nem válnak valóra a leglehetetlenebb álmok is!

Az biztos, hogy Paul Thomas Anderson (barátainak csak PTA) jókor volt jó helyen, néhány évvel korábban egy másik független filmes kolléga kért és kapott néhány milliót, bár messze nem 15 milliót, sokszereplős második filmjére. A kérdéses alak Quentin Tarantino volt, a film a Ponyvaregény, a többi pedig ma már történelem. 

Óda a pornó aranykorához – 25 éves a Boogie Nights, amit Mark Wahlberg már megtagadott
Quentin Tarantino, Paul Thomas Anderson, Jennifer Jason Leigh és Maya Rudolph. Fotó: Todd Williamson/Getty Images for The Weinstein Co

Anderson belépője a filmrendezők klubjába a kétszínű koktélpincérnők és kisstílű szerencsejátékosok világában játszódó Hard Eight (nálunk A szerencse zsoldosai címen futott) volt, egy pofás kis neo-noir egy tehetséges kezdőtől, akit az első filmje viszontagságai sem tántorítottak el attól, hogy merjen nagyot álmodni. 

Paul Thomas Anderson történetesen a pornóipar napszámosairól álmodott nagyot. Ebből lett az 1997-ben bemutatott Boogie Nights, ami után Anderson neve előtt egyre többször jelentek meg nyomtatásban a „vizionárius” és a „zseni” jelzők, amelyek, bármit is csinál, a mai napig is kísérik.

Persze nem ennyire kerek a történet, még egy ilyen tehetséges és pofátlanul fiatal művésznek sem sikerülhetett minden. bármennyire is szerette volna például Anderson, Leonardo DiCapriót nem kaphatta meg a főszerepre. A hollywoodi elbeszélések szerint DiCaprio szívesen eljátszotta volna Dirk Digglert, a legendás pornósztárról, John Holmesról mintázott nagy farkú mosogatófiút, aki a kaliforniai pornóiparában bontakoztathatja ki tehetségét. Méghozzá a műfaj fénykorában, amikor még adtak a „történetmesélésre”, és a videó még pajzán gondolat sem volt: a pornófilmeket valódi filmre forgatták, és mozikban vetítették.

Ahogy Rogert Ebert filmkritikus megjegyezte:

…e korban egy pornórendező még arról álmodhatott, hogy olyan jó filmet készít, hogy a nézők még azután is a székükben maradnak, hogy elvégezték a dolgukat, amiért jöttek.

Egy apróság miatt azonban mégsem DiCapriót láthatjuk a Boogie Nightsban, ez az apróság pedig a Titanic című film volt, amiben egy jéghegy okozta a legnagyobb izgalmat.

Dirk Digglert végül az ekkor még főleg Marky Markként és Kelvin Klein-alsóneműmodellként ismert Mark Wahlberg játszotta, nem kis átéléssel és egy külön a szerep kedvéért legyártott méretes műpénisszel (arról, hogy a szóban forgó kelléknek mi lett a sorsa, itt írtunk).


Walhberg karrierjére kifejezetten jótékonyan hatott a merész szerepválasztás, a Boogie Nightsnak köszönhette, hogy Marky Markban egyre többen látták meg a színészt, később azonban, ahogy egyre magasabbra emelkedett a hollywoodi hierarchiában, egyre kínosabb lett számára a John Holmes ihlette szerep. A hálátlan sztár végül kerek perec megtagadta Dirk Digglert, nehéz másként értelmezni, amit a hithű katolikus színész 2017-ben, Chicago érsekének társaságában mondott: a Chicago Tribune szerint kijelentette ugyanis, hogy Isten megbocsátáséért imádkozott a Boogie Nights miatt.

Remélem, hogy Isten filmrajongó, és megbocsát, mert hoztam néhány rossz döntést a múltban. A Boogie Nights a lista elején van

 – vallotta meg Wahlberg.

Míg Mark Walhbergnek húsz év kellett, hogy elhatárolódjon a Boogie Nightstól, Burt Reynoldsnak ennél jóval rövidebb idő is elég volt, de hát ez különbözteti meg az igazi nagyokat a későbbi korok szerényebb teljesítményű sztárjaitól. 


Reynolds már eleve vonakodott, hogy eljátssza a film apafiguráját, a Mike Horner nevű pornófilmrendezőt, a szerepajánlatot hatszor dobta vissza, és csak hetedszerre mondott igent, a forgatáson azonban csak súlyosbodtak a kételyei, amelyeket Anderson sem tudott eloszlatni. A fiatal rendező és a hollywoodi veterán közt odáig nőtt a feszültség, hogy Reynolds állítólag be akart húzni egyet Andersonnak, valahogy mégis sikerült kibírniuk egymást, amiért később mindketten csak hálásak lehettek. Reynolds különösen, ugyanis élete első és egyetlen Oscar-jelölését köszönhette a filmnek. Andersonnak is ez volt az első jelölése, igaz ezt tíz másik követte az évek során.


Mint a legtöbb filmnek, a Boogie Nightsnak is megvan a maga „mi lett volna, ha” története: ahogy sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha Leonardo DiCaprio játssza el a főszerepet, úgy az sem fog kiderülni soha, milyen film vált volna belőle, ha Ben Affleck, Matt Damon, Christian Bale vagy Ethan Hawke játszotta volna el Dirk Digglert, pedig mindannyian szóba kerültek a szereposztási procedúra során. Hasonló okokból sosem fogjuk megtudni, vajon Harvey Keitel, Bill Murray, Jack Nicholson vagy Albert Brooks jobb választás lett volna Mike Horner szerepére, hiszen mindannyian nemet mondtak az ajánlatra.

Mint említettük, Dirk Diggler szerepét a hetvenes évek amerikai pornófilmjeinek koronázatlan királya, John Homes ihlette, aki a nyolcvanas évekre teljesen lecsúszott: drogfüggővé vált, gyilkossági ügybe keveredett, és végül 1988-ban, 44 évesen, AIDS-ben halt meg. Holmest egy Los Angeles-i négyes gyilkosság gyanúsítottjaként hallgatták ki, majd végül felmentették – hogy mi vezetett a Wonderland úti mészárlásig, erről szól a Drogtanya című film, amelyben Val Kilmer alakította az egyre függőbb és egyre mélyebbre csúszó pornóst.


Anderson a pornóipar másik férfi rekorderéről, Ron Jeremyről is meg akart emlékezni. Jeremy villanásnyi jelenete (más néven cameója) végül kimaradt a filmből, de a pornószínész állítólag nagy segítségére volt a rendezőnek a forgatókönyv írása közben. A „Sündisznő” néven is ismert Jeremy saját állítása szerint 1600 pornófilmben szerepelt, utóbb azonban nem emiatt híresült el, hanem amiatt a több mint harminc rendbeli szexuális bűncselekmény miatt, amiért 2021-ben vádat emeltek ellene.

De térjünk vissza a filmekhez.

A Boogie Nightsnak 1997-ben volt a premierje, és 1997 kifejezetten erős évnek számított Hollywoodban. 

Ekkor mutatták be a Titanicot, a remek Szigorúan bizalmast (a múltidéző zsarufilmet, amely Russell Crowe-t színészből sztárrá tette), Tarantino Jackie Brownját, Nicholson kasszasiker vígjátékát (Lesz ez még így se) és az Affleck–Damon duó bemutatkozását, a Good Will Huntingot. 

De a Boogie Nights így is kimagaslott a mezőnyből. Ahogy Andrew Sarris az Observerben megjelent kritikájában Paul Thomas Andersonról megjegyezte:

A nagy rejtőzkődő Terrence Malick bemutatkozása (az 1973-as Sivár vidék) óta nem robbant be ekkora tehetség az amerikai filmszcénába.

 

Nyitókép: John C. Reilly, Don Cheadle, Mark Wahlberg, Burt Reynolds, Julianne Moore és Heather Graham a Boogie Nights premierjén. Fotó: Jeff Kravitz/FilmMagic, Inc

#Kultúra#mark wahlberg#boogie nights#johm holmes#Paul Thomas Anderson#leonardo dicaprio#ma#film#pornó#Burt Reynolds

Címlapról ajánljuk