James Cameron kétszer is király lett, de idén harmadszorra is sikerülhet neki

Hosszú út vezetett a megrészegítő pillanatig, amikor James Cameron, kezében a legjobb rendező díjával, amit épp elnyert a Titanicért, a levegőbe öklözve elkiáltotta magát az 1998-as Oscar-gálán: 

A világ királya vagyok!

Ma már nehéz elképzelni, de „a világ királya” is viszonylag lent kezdte, hogy mennyire lent, arról egy szemtanú sztorizott nekem; John Sayles, az amerikai független film megkerülhetetlen alakja, aki a hetvenes évek végén olyan filmek forgatókönyveit izzadta ki magából, mint a Piranha és az 1980-as Csata a csillagokon túl. 

Ez az olcsó sci-fi, a szegény ember Star Warsa volt az ifjú kanadai tehetség első komolyabb munkája a filmiparban. Nem is akárhol, hanem a B-filmek és más celluloidgagyik gyártójaként elhíresült Roger Corman műhelyében. 

És tudja, ki volt a díszlettervezőnk? Egy James Cameron nevű alak. Igen, az a James Cameron 

 – emlékezett vissza Sayles a vele készült interjúban. Majd így folytatta: „Ez volt James egyik első munkája díszletesként. Egy nap Corman valamiért felhúzta magát, és kirúgta a teljes díszletcsapatot. Ezek után, mint aki jól végezte dolgát, azt mondta Cameronnak; »Ide figyelj, innentől tied a show!« És megtette díszlettervezőnek.”

És hogy Cameron beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, arra Sayles így válaszolt:

Nagyon is. Szerzett egy csomó műanyag dobozt a McDonald’s-ból, feketére festette őket, és ezzel tapétázta ki az űrhajó belső terét 

– dicsérte az Avatar rendezőjének korán megmutatkozó leleményességét az egykori kolléga.

Sayles már nem vett részt a Piranha második részének elkészítésében, de a McDonald’s-dobozos ezermester igen.

Bár eredetileg a special effektek elkészítésére kapott megbízást, végül a Piranha 2. – Repülő gyilkosok lett James Cameron rendezői bemutatkozása. 

Hogy valóban ő rendezte a filmet, vagy néhány hét elteltével kirúgták a már akkor öntörvényű rendezőt? Biztosat talán sosem fogunk tudni, és mint tudjuk, a halak hallgatnak. De nem Cameron, aki később, immár a csúcson megengedően megjegyezte:

Ez minden idők legjobb repülő gyilkos halas horror-komédiája.

A mezőny ismeretében James Cameronnak valószínűleg igaza volt, de ő nem érte be a repülő halas klasszikussal, ő egy gépek által uralt jövőről akart mindenáron filmet készíteni, egy gyilkológépről, akit azért küldenek vissza a jelenbe, hogy végezzen a jövőbeli lázadók majdani anyjával, Sarah Conorral. Ismerős a sztori? Pedig nem sokon múlt, hogy megmaradjon szép, de megfilmesítetlen gondolatnak.

Terminátor – A halosztó (1984)

• Büdzsé: 6,4 millió dollár
• Bevétel: 78 millió dollár

Cameron ügynöke nem hitt a tervben, Cameron pedig nem hitt az ügynökben, és kirúgta az illetőt. De hitt egy kezdő producernek, Gale Anne Hurd-nek, aki szintén a Roger Corman-féle iskolában edződött meg. Élete legjobb és egyben legrosszabb döntéseként Cameron 1 dollárért eladta Hurdnek a Terminátor jogait, cserébe viszont megrendezhette a filmet. „Ez volt a hollywoodi tanulópénzem” – jegyezte meg később némi lemondással Cameron. A rendező és a producer össze is házasodtak, a házasság néhány évig tartott, a Terminátor-jogok Hurdnél maradtak.

Cameron eredetileg piranhás harcostársában, Lance Henriksenben látta meg az ideális Terminátort, majd – a sors fintoraként – O.J. Simpson volt esélyes a gyilkológép szerepére, és csak utánuk jött az amerikai angolt osztrákosan ejtő testépítő bajnok.

A bolygó neve: Halál (1986)

• Büdzsé: 18, 5 millió dollár
• Bevétel: 183 millió dollár

Hét év telt el Ridley Scott klasszikusa, A nyolcadik utas: a halál óta, amikor mozikba került a James Cameron rendezte folytatás. A Terminátor jó belépő volt Hollywoodba, de mégsem elég jó, hogy Cameron csak úgy megkapja a melót: először meg kellett győznie a 20th Century Fox stúdió vezérkarát, hogy ő a megfelelő ember a feladatra. A vizsgáztatás során döntő érvként bedobta a tutit: a tervezett cím (Aliens) utolsó betűjét dollárjelre változtatva (Alien$) szemléltette, miért lesz jó mindenkinek, de legfőképp a stúdiónak, hogy a folytatásban nem egy, hanem számos alien ellen kell felvenni nagyon komoly fegyverarzenállal a harcot. A világ királyának ismét igaza lett.

A mélység titka (1989)

• Büdzsé: 47 millió dollár
• Bevétel: 90 millió dollár

Nem tudjuk, a színészek – élükön Ed Harrisszel és Mary Elizabeth Mastrantonióval – tudták-e, mire vállalkoznak, amikor igent mondtak A mélység titkára. Ekkoriban talán még nem volt egyértelmű, mivel jár egy forgatás Cameronnal, főleg egy olyan filmé, amelyben egy víz alatti olajfúró bázis személyzetének egy elsüllyedt nukleáris tengeralattjárót kell felkutatnia, és a földönkívüliek is ott ólálkodnak a közelben. 

A film 40 százalékát víz alatt, egy használaton kívüli atomerű vízzel feltöltött tartályaiban forgatták. Sokat elmond a viszontagságokról, hogy Gale Anne Hurd producer rögtön azzal kezdte a New York Timesnak adott korabeli nyilatkozatát:

Radioaktív anyag sosem volt a forgatáson. A művészet kedvéért ilyen messze sosem mennék.

Megnyugtató kijelentés, biztosan erőt merítettek belőle a színészek, akik maguk merültek alá a tartályokban, mert Cameron nem szeretett volna kaszkadőröket használni. Sajnálatos módon maga a film is elmerült, főleg a pénztáraknál, sem a vízalatti románc, sem a vízalatti földönkívüliek nem hozták lázba a közönséget, Cameron és Hurd házassága pedig már a forgatás előtt zátonyra futott.

Terminátor 2. – Az ítélet napja (1991)

• Büdzsé: 100 millió dollár
• Bevétel: 520 millió dollár

Az első Terminátorért Arnold Schwarzenegger még csak rongyos 750 ezer dollárt kapott, a folytatásért azonban már valamivel többet: 15 millió dolláros fizetésének hírét még Hollywoodban is szájtátva fogadták a kilencvenes évek elején. 

Ez szavanként 21 429 dollárt jelentett, igaz, a szavak ekkor még nem tartoztak Arnold erősségei közé. 

Cameron viszont mindig is a technikai újításokban volt erős, ám a technika nem mindig tudott lépést tartani vele. A Terminátor folytatására is azért kellett annyit várni, mert a számítógépes effektek korában még nem tartottak ott, hogy a folyékony fémből álló T-1000 kellően fémesen és folyékonyan mutasson a filmvásznon. 

A mélység titkában alkalmazott alien-effekteket azonban Cameron már elég jónak ítélte ahhoz, hogy belevágjon a Terminátor 2-be. A sikeres folytatás a „Hasta la vista, baby” egysorossal gazdagította az erre fogékonyak szókincsét – sőt egy időben az 

Ahoj poplacsek

is népszerű szófordulat volt, noha később városi legendának bizonyult, hogy Arnold ezt mondja a szlovák változatban.

True Lies – Két tűz között

• Büdzsé: 100 millió dollár
• Bevétel: 378 millió dollár

Pályafutása során James Cameron csak ritkán dolgozott fel francia vígjátékokat, egészen pontosan egyszer: amikor Claude Zidi La Totale! (Titkolt titkos ügynök) című, nem túl emlékezetes komédiája alapján elkészítette a maga verzióját Schwarzeneggerrel a kettős életű szuperkém szerepében. De ne feledjük: a helikopteres jelenetben maga Jamie Lee Curtis az, aki a levegőben lóg.

Titanic (1997)

• Büdzsé: 200 millió dollár
• Bevétel: 2,2 milliárd dollár

Elérkeztünk a történelmi pillanathoz: James Cameron a világ urának kiáltja ki magát az Oscar-gálán, amelynek végén a Titanic 14 jelöléséből 11 díjat gyűjtött be, bár a színészeknek egy sem jutott. 

A Titanic mindenféle bevételi rekordot megdöntött, a filmtörténetben elsőként szárnyalta túl az egymilliárd dolláros álomhatárt, és miután 2012-ben és 2017-ben is visszakerült a mozikba, végül 2,2 milliárd dollárnál állt meg a számláló. 

Jack Dawson szerepe tette Leonardo DiCapriót azzá a szupersztárrá, akit ma is ismerünk, a Cameron által idézett „A világ királya vagyok” is tőle származik, a forgatás során csúszott ki a száján, és maradt is a filmben. A rajongók közül bizonyára sokan szerették volna, ha Jack életben marad, de Cameron, a számító forgatókönyvíró, később így nyilatkozott:

Ha életben marad, tizedannyi pénzt hoz a film.

Mint már annyiszor, megint igazat kell adnunk neki, noha a maga idejében még Cameron is meg volt győződve arról, hogy nagyot fog bukni a film. Jó oka volt erre: a megalomániával és perfekcionizmussal is vádolt filmes, akitől némi hübrisz sem idegen, messze túllépte a rendelkezésére álló kereteket, úgy az időbelieket, mint az anyagiakat. Ezért is nőtt a film büdzséje olyan hatalmasra: korábban egy film sem került 200 millió dollárba.

De tudjuk, hogy a végén ki lett a világ királya.

1998-ban, amikor a Titanic minden idők legnagyobb bevételét hozó filmje lett, és ezzel megelőzte a Star Warst is, a világ leköszönő királya, George Lucas egyoldalas újsághirdetésben gratulált a világ új királyának. Egy vicces Titanic-karikatúrát is mellékelt a gratulációhoz, amelyen a Star Wars szereplői menekülnek a süllyedő Titanicról.

Avatar (2009)

• Büdzsé: 237 millió dollár
• Bevétel: 2,847 milliárd dollár

A Titanic rendezője nem gratulált újsághirdetésben az Avatar rendezőjének, amikor az utóbbi film bevételei meghaladták az előbbiét, pedig szép lett volna a következőt olvasni a Varietyben, vagy a Hollywood Reporterben:

James, gratulálok. Üdv, James

2010-ben igazi háziverseny zajlott a filmvilágban: a Cameron rendezte Avatar megelőzte a Cameron rendezte Titanicot, és ezzel James Cameron megkaparintotta saját magától a minden idők legnagyobb bevételét hozó film címet. 

Akárcsak a Terminátor 2. esetében, Cameronnak már megint be kellett várnia, hogy a technika felnőjön a vízióihoz: A Gyűrűk Ura-filmek teljesen digitális Gollam figurája győzte meg, hogy a helyzet megérett Pandora és a bolygót lakó Na'vik megteremtésére. És megérett arra is, hogy beindítsa az azóta némileg elhalt 3D-őrületet.

Az csak természetes, hogy az ember, aki kétszer is olyan magasságokba emelkedett, amit csak néhány szuperhősnek és Star Wars filmnek sikerült elérnie, nem egy-egy filmben, hanem egész univerzumokban gondolkodik. 

Cameron már 2016-ban bejelentette, hogy öt része biztosan lesz az Avatarnak, az akkori ígéretei szerint azonban idén már a negyedik résznek kellene mozikba kerülnie, ám egyelőre a másodiknál tartunk: az Avatar – A víz útja december 15-én érkezik a mozikba. A folytatásügyi szakértők szerint Cameron még mindenképpen megrendezi a harmadik részt, de a beígért negyedik és ötödik sorsa e pillanatban még bizonytalan.

Nyitókép: George Lucas és James Cameron az Avatar vetítésén a Skywalker Ranchon. Fotó: Araya Doheny/WireImage