Az első nő, aki 20 millió dollárt kapott egy szerepért – Julia Roberts visszatért a műfajhoz, ami naggyá tette

Azt még a fiatal Roberts-rajongók is tudják, hogy a Micsoda nő! (leánykori nevén: Pretty Woman, 1990) főszerepét a kezdőkre váró küzdelmek után kapta csak meg a 22 éves színésznő, aki ekkoriban mindössze a Pizzavarázs című filmet tudta felmutatni referenciaként a szereplőválogatásokon (a valamivel fajsúlyosabb Acélmagnóliákat csak később mutatták be). 

Az utolsó akadályt Richard Gere közepes erősségű vonakodása jelentette, de amikor a korán őszülő sztárt is sikerült meggyőzni, már semmi sem állhatott Hollywood meghódításának útjába: a csak a mesékben (és a hollywoodi forgatókönyvírók fejében) létező aranyszívű prostituáltat megformáló színésznő 23 évesen Hollywood élvonalának az élén találta magát. A 20th Century Fox stúdió főnöke így nyilatkozott róla 1991-ben:

Julia Costner, Gibson és Schwarzenegger ligájában játszik. Bármilyen filmet sikerre tud vinni, műfajtól függetlenül.

Szép, mi több, igaz szavak, de mint azt Ben bácsi is már kifejtette a Pókemberben; a nagy erő nagy felelősség jár. Nem, a húszas éveiben járó Roberts nem vált igazságosztóvá, de mint mindenki kedvenc hollywoodi üdvöskéje, a tökéletesség látszatát munkaköri kötelessége volt fenntartani. És ez egészen Steven Spielberg félresikerült mesefilmje, a Hook forgatásig sikerült is neki, ami nem kis teljesítmény, hiszen a Pretty Woman óta zsinórban három film (Egy ágyban az ellenséggel, Egyenesen át, A szerelem erejével) főszerepét is eljátszotta.

Ám ahelyett, hogy Spielberg filmje megkoronázta volna a még mindig csak 25 éves színésznő karrierjét, a bulvárlapok egyre többet cikkeztek az összeférhetetlen díváról, akinek magánéleti zűrjei vannak és emiatt nehezen megy a munka vele.

És ha van Hollywoodban karrierromboló mondat, akkor az ez: „nehéz vele dolgozni”. Eközben Spielberg, a diplomatikus válaszok nagymestere (pályafutásáról itt írtunk részletesen), spielbergesen hárította el az erre vonatkozó kérdéseket:

Szerencsétlen időszakban dolgoztunk együtt, de Julia remek színésznő

– nyilatkozta a bemutató idején.

Mindenesetre a Hook megbukott (ma sem ismerünk senkit, akinek ez lenne a kedvenc Spielberg-filmje), Roberts pedig hosszabb szabadságot vett ki, hogy csak két év múlva térjen vissza Denzel Washington oldalán, A pelikán ügyirat című thrillerben.

Ha Spielberggel forgatni a legnagyobb hollywoodi elsimerések egyike, a kilencvenes években hasonló kiváltságnak számított, ha valaki egy John Grisham-thrillerben kapott főszerepet. Csak hogy érzékeltessük, mit jelentett 30 éve a szerző neve: A cég című könyvéből Tom Cruise-zal készült film és ezután jött Roberts és Washington párosa a pelikános thrillerben. Mindkét adaptációt komoly rendezők készítették: A céget Sidney Pollack, Robertsék filmjét Alan J. Pakula.  Ahogy mondani szokás: régi szép idők, régi szép Grisham-thrillerek!  

Hollywoodban minden a nyitóhétvégén múlik. Azon, hogy mekkora bevételt hoz egy film, akár mestermű, akár fércmunka, a premier hétvégéjén.

Azt mondják, jó vagyok a nyitóhétvégékben. És ezt jó hallani, mert így tudatosul az emberekben, hogy a nők is képesek erre. Nem csak Kevin Costner, nem csak Arnold Schwarzegger. Nem csak a fiúk 

– nyilatkozta Roberts A pelikán ügyirat premierjekor a New York Times-nak.

Bukás, bukás és bukás

A nyitóhétvégékben erősnek számító színésznő ekkor még nem tudhatta, hogy nyitóhétvégékben szűkös évek következnek. 

Emlékszik valaki arra a filmre, amiben Julia Roberts és Nick Nolte egymással versengő chicagói újságírókat játszottak? És arra a lóistállók szalmaszagát árasztó alkotásra, amiben Dennis Quaid megcsalja Julia Robertset? És Dr. Jekyll házvezetőnőjére? 

Alighanem jó okkal felejtettük el a Zűr bajjal jár, a Szóbeszéd és A gonosz csábítása című filmeket, pedig utóbbiban Roberts mellett John Malkovich tépelődött viktoriánus díszletek között kettős szerepében. Vannak a maguk idejében meg nem értett, csak később felfedezett remekművek, de ezek egyike sem tartozik közéjük.

Még szerencse, hogy létezik egy műfaj, ami sosem hagyta cserben hősnőnket: a romantikus komédia. Semmi köze nincs a valósághoz, de éppen ezért szeretjük, és úgy tűnik, Julia Robertset is nagyon szeretjük benne. Szeretjük akkor is, ha az egész hollywoodi sziruppal van leöntve, akkor meg különösen, ha az érzelmek brit humorba vannak ágyazva. Utóbbira példa a Sztárom a párom, amelynek poénjait közel negyed század elteltével sem ciki idézni. Persze mit sem ért volna a sok aranyköpés, ha nincs Hugh Grant, aki leönti narancslével Julia Robertset a felkapott Notting Hillben. 

A Sztárom a párom (a szörnyű címmagyarításokról itt írtunk bővebben) éppúgy nagy siker volt, mint a jóval kevésbé szellemes Oltári nő, utóbbival azonban akkor sem lehetett volna melléfogni, ha nézhetetlenre sikerül. Bár a végeredmény nem ilyen lett, csupán középszerű, de volt valamije, ami más vígjátéknak nem: közel tíz évvel a Micsoda nő! után ismét együtt szerepelt benne a nyerő páros, Richard Gere és Julia Roberts. Ennél jóval szórakoztatóbb volt egy másik könnyed klasszikus, az Álljon meg a nászmenet!, egyike azon ritka romantikus komédiáknak, amelyek arról szólnak, hogyan nem kapja meg a főhős szíve választottját.

Oscar, Clooney és amit akartok

Az azóta eltelt évtizedek a csöndes egyhangúság jegyében teltek. Egy-két apróság azért történt. 

Roberts elnyerte az Oscart. Roberts Hollywood legjobban fizetett színésznőjévé vált. Roberts ikreket szült. És Roberts hosszútávú munkakapcsolatba kezdett George Clooney-val.

Kevesen mondhatják el magukról, hogy Steven Soderbergh rendező egyik legszórakoztatóbb és egyik legkevésbé szórakoztató filmjében is szerepeltek, de Robertsnek ez is sikerült. Hogy melyik melyik, nem áruljuk el, csupán a tényeket soroljuk: az Erin Brockovich – Zűrös természet című filmért megkapta a legjobb színésznőnek járó Oscart, a Szemtől telibe című filmért azonban nem kapott semmit, csak lehúzó kritikákat. Roberts Soderbergh és George Clooney közös nagy vállalkozásában, az Ocean’s -sorozatban is feltűnt, ő alakította Danny Ocean feleségét, aki az átverések átveréseként Julia Robertsnek adja ki magát.

Julia Roberts ezzel pályafutása legnagyobb kikacsintását követte el: mint ál-Julia Roberts beszélgetett a valódi Julia Robertsszel. Ilyet is csak egy Soderbergh-filmben látni.

Erre az időszakra esik a színésznő és George Clooney máig tartó munkakapcsolatának kezdete. Két Ocean’s film között Roberts szerepelt Clooney rendezői bemutatkozásában, az Egy veszedelmes elme vallomásaiban is, később pedig együtt játszottak a Jodie Foster-rendezte Pénzes cápában. Szép sorozat: a kétezres és a kétezertízes évek után a kétezerhúszas években is összehozta őket a munka (lásd Beugró a Paradicsomba), most már csak az a kérdés, mit találnak ki a kétezerharmincas évekre.

Mindenesetre Roberts nemcsak Clooney-hoz tért vissza (vagy Clooney őhozzá), hanem ahhoz a műfajhoz is, ami mindig olyan jó volt hozzá. Az utóbbi években sok minden volt; eljátszotta a gonosz mostohát (Tükrök, tükröm), részt vett színpadias családi találkozón (Augusztus Oklahomában), vagy éppen egy függő fiú mamáját alakította (Egy fiú hazatér), nemrég pedig a Watergate-botrány egyik mellékszereplőjeként brillírozott (Gaslit), de csak most tért vissza a romantikus komédiák világához. Aki legyintene, hogy a romantikázás könnyű kenyér, az nem tud róla, hány és hány sztár belebukott már a próbálkozásba. 

George Clooney például a New York Times-nak így nyilatkozott nemrégiben:

A Szép kis nap (1996) óta nem igazán csináltam romantikus komédiát. Nem volt olyan sikerem ebben a műfajban, mint Juliának.

Ebből is látszik, ha valakinek itt bizonyítania kell, az nem Julia Roberts lesz.

Nyitókép: Laurent Koffel/Gamma-Rapho via Getty Images