Gagyi mamihoz betér a hódkóros sziki-szökevény és felkiált: drágán add a rétedet! – A legidegesítőbb filmcímfordítások után eredtünk

Sztárom a párom / Notting Hill

Avagy: Négy esküvő és egy cím temetése. Hugh Grant, a kilencvenes években a brit romantikus komédiák koronázatlan királyának számított, világméretű népszerűségét a Négy esküvő és egy temetéssel (szép, szigorú, szó szerinti magyar fordítás) alapozta meg, aztán jött a Sztá…. Sosem tudtuk kimondani. Szóval, jött a maga műfajában (nagyon brit, nagyon vicces, nagyon érzelmes) szinte tökéletes Notting Hill, amely sokkal többet érdemelt volna, mint az a magyar cím, amit kapott. Grant filmjei közt akad egy-két kétes kimenetelű címfordítás (Süti, nem süti; A keresztapus), de semmi nem ér a Notting Hill megcsúfolásának a közelébe. A Sztárom a párom esete sajnos nem intette óvatosságra a „sztár” szócskával kísérletező címadókat, aminek meg is lett a következménye, elég csak Sophia Coppola filmjét, a Lopom a sztárom (The Bling Ring) című alkotást említenünk.

Francia vígjátékok

Számtalanszor bebizonyosodott, hogy a magyar közönség szereti a francia vígjátékokat, de arra már nem vennénk mérget, hogy a jegyvásárláskor könnyű szívvel ejtettük ki az olyan címeket, mint A tökös, a török, az őr meg a nő (Le Boulet); Kretének, de extrémek (Le Raid); Kémek krémje (Double zéro); Micmacs - (N)Agyban megy a kavarás; Mosás, vágás, ámítás (De vrais mensonges); Szex, hazugság, vészhelyzet (La clinique de l'amour!) vagy a Szex, ex, szerelem (Les Exes). 

Különösen fájó pont a Le placard (szó szerinti fordításban A szekrény) című francia vígjáték magyarítása: az egyébként felejthető komédia, amelyben Daniel Auteuil, hogy elkerülje a rá váró kirúgást, melegnek tetteti magát, Addig jár a korsó a kútra címmel került a hazai mozikba. Még jó, hogy nem köcsögöt írtak a címbe.

Holly Woody

Allennel sokáig jól bántak a címfordítók, a kilencvenes években azonban már lazult a fegyelem (Agyament Harry, Sztárral szemben), de még messze nem tartottunk ott, hogy pironkodva kelljen kimondani az épp aktuális Allen-film címét. Még a Süti, nem süti (Small Time Crooks) is elment, aztán jött a 2002-es Hollywood Ending, ami a Holly Woody történet címet kapta. Szóvicceket faragni persze felettébb szórakoztató tud lenni egy baráti társaságban, de roppant veszélyes akkor, amikor éppen címadáson gondolkodunk. 

A szóviccelő címadók (ha filmcím lenne, ebben a válogatásban lenne a helye!) kisebb-nagyobb bűnei következnek: 

Hajó a vége (Boat Trip), ÖcsiKém (Agent Cody Banks), Jószomszédi iszony (Duplex), Szüzet szüntess (The Girl Next Door), Kidobós: Sok flúg disznót győz (Dodgeball:  A True Underdog Story), Kalandférgek (Harold & Kumar Go to White Castle), Összekutyulva (The Shaggy Dog), Terhelt Terkel (Terkel in Trouble), Agyő, Nagy Ő! (The Heartbreak Kid), Minden kút Rómába vezet (When in Rome), A hódkóros (Beaver), Szűzvonalban (Somewhere Tonight), Kémes hármas (This Means War), Kéjjel-nappal (Knight and Day), Sejtcserés támadás (The Switch), Dől a moné (Gambit), Pulykaland (Free Birds), Csajkeverők (That Awkward Moment), Az ételművész (Burnt), Éretlenségi (Booksmart).

Erőszakik / In Bruges

Hogy a szóvicckényszer milyen maradandó károkat okozhat, mi sem példázza jobban, mint mindenki kedvenc borzalmas filmcíme, az Erőszakik. Igen, arról a remek, éjfekete humorú bérgyilkos-vígjátékról van szó, amelyben Colin Farrell és Brendan Gleeson szebb napokat is látott gyilkosokként Belgiumban, a festői Bruges-ben téblábolnak. Nos, ha értesültek volna, hogy egy kis kelet-európai országban egy közepes szóvicc éktelenkedik ott, ahol a film címének kellene lennie, a búsba, vagy a brúzsba küldik… De hagyjuk is. A címmagyarítók mentségére legyen mondva, hogy a szó szerinti fordítás (Bruges-ben) is hülyén mutatott volna a plakátokon, ám ettől még nem szabad engedni a szóviccelés ártó szellemének.

A Vince Vaughn-paradoxon

Minden hollywoodi sztár életében előfordul, hogy a hazai címadók ellátják a bajukat, de Vince Vaughnnal mintha az átlagosnál is többször elbántak volna. Csak néhány példa: Pofozó pénzmosók (Made), Zsaroló a zsánerem (The Prime Gig), Ünneprontók ünnepe (Wedding Crashers), Télbratyó (Fred Clause), Páros mellékhatás (Couples Retreat) és a már említett Kidobós: Sok flúg disznót győz. Ugyanakkor nem hallgatjuk el az olyan telitalálatokat sem, mint a Sulihuligánok (Old School) és a Bárbarátok (Swingers). (A Bárbarátok késői kistestvére a Bérhaverok, de abban Vaughn nem szerepelt,) Az összkép tehát korántsem egyértelmű, az utókorra marad, hogy megállapítsa, csupán a balszerencse áll a télbratyós bánásmód mögött, vagy szándékos összeesküvés. Annyi mindenesetre általános életigazságként elmondható, hogy minden sulihuligánra jut legalább három pofozó pénzmosó.

A bárányok harapnak

Igen, ezzel a címmel került a magyar mozikba 2006-ban a Black Sheep című új-zélandi bárányhorror, és bár a magyar cím kétségkívül kifejezi a történet lényegét, hiszen a filmben egy genetikai kísérlet vérengző fenevadakká változtat egy csomó ártalmatlan bárányt, mégsem illik ilyen olcsó módon kizsigerelni a nagy elődöket, ez esetben A bárányok hallgatnak című klasszikust.

A Miért éppen Minnesota (New in Town) című elfeledett René Zellweger-vígjáték a Miért éppen Alaszka (Northern Exposure) című sorozat után kapta a címét, és talán fölösleges is kimondani, hogy a Drágán add a rétedet (Furry Vengeance) című Brendan Fraser-marhaság címadói honnan inspirálódtak. Ott van szegény Seth MacFarlane esete is, aki hiába próbált eltávolodni egy kicsit nagysikerű játékmackós vígjátékától, a Tedtől, a magyar címadók nem engedték: nyilván ezért kapta MacFarlane western-komédiája (A Million Ways to Die in the West) a Hogyan rohanj a veszTEDbe címet. (Hasonló technikát alkalmaztak az American Ultra esetében is, így kapta Jesse Eisenberg és Kristen Stewart filmje a BeSZERvezve címet.) 

És még egy példa a végére: az ügyben megoszlanak a vélemények, hogy a Büszkeség és bányászélet borzalmas cím, netán telitalálat-e, mindenesetre az angol eredeti (Pride) valahogy frappánsabban cseng.

Gagyi & Gondozoo

Reprezentatívnak egyáltalán nem mondható közvéleménykutatásunk arra jutott, hogy a „gagyi” szócska filmcímben való szerepeltetése szinte mindig zsákutcás vállalkozás, de az is lehet, hogy csak Martin Lawrence Gagyi mami-sorozatát nem tudtuk megemészteni. Ne feledkezzünk meg a hasonló komikusi képességekkel bíró Kevin James A gondozoo (Zookeeper) című filmjéről sem, igaz, a Pláza ásza (Paul Blart: Mall Cop – ugyancsak James-szel) már a szellemesebb címek közé tartozik. Itt kell említenünk a nagyszerű Leslie Nielsen kései zsengéjét, a Sziki-szökevényt (Wrongfully Accused), és ide kívánkozik a Wayans-testvérek gyöngyszeme, a Horrorra akadva, avagy tudom, kit ettél tavaly nyárson (Scary Movie) is.

A nyolcadik utas drágán adja

Külön fejezete a hazai címadás történetének az Alien- és a Die Hard-filmek sorsa. Ugyan halálról, sőt Halálról szó sem volt Ridley Scott 1979-es klasszikusának címében, valakinek az a szuper ötletet támadt, hogy A nyolcadik utas: a halál címet adja az Aliennek. Nem ironizálunk, az ötlet tényleg jó volt, csakhogy innentől kezdve a folytatások a frászt hozták a címadókra, mert minden címbe el kellett sütniük egy Halált (A bolygó neve: Halál, A végső megoldás: Halál, Alien 4. – Feltámad a halál, A Halál a Ragadozó ellen). 

Szép kihívás elé állította jövendőbeli kollégáit az a fordító is, aki Drágán add az életedre fordította Bruce Willis örökbecsű klasszikusát, a Die Hardot. „Drága élet” nélkül nem kerülhetett Die Hard-film a magyar mozikba, így születtek az olyan kissé izzadságszagú címek, mint a Még drágább az életed, Die Hard – Az élet mindig drága, Die Hard 4.0. – Legdrágább az életed és a Die Hard – Drágább, mint az életed.

A hazai címadási gyakorlatról megkérdeztük az egyik legismertebb és legjobb filmfordítót, Heltai Olgát, aki olyan filmeket ültetett át magyarra, mint a Blöff (Snatch), a Másnaposok-trilógia (Hangover 1-2-3) és a Lesz ez még így se (As Good As It Gets).

„Ha magyarra fordítunk filmcímet, folyton az a kritika, hogy erőltetett a humor, és az eredetihez semmi köze, de továbbra is tartom, hogy ez működik, ezért nézik meg a filmeket. A másik, és nem mentség, de tény: a századik „Burning Blood" címre már nem olyan könnyű frappáns, eladható, szépen csengő magyar fordítást adni. Szóval, a marketingszempontok vannak mindig előtérben” – mondja a szakember és hozzáteszi:

A megrendelők általában több címjavaslatot is kérnek, és abból választanak…. És igen, az is sokszor téma, hogy félrefordítják a filmcímeket, de legtöbb esetben itt is inkább a marketingről van szó. Én nem olyan sok címet adtam, most hirtelen a Tök alsó és a dr. Szöszi ugrik be. Nem szépek, de működnek.

– foglalta össze a magyar címadások esszenciáját Heltai Olga.

Nyitókép:  E. Charbonneau/WireImage for 20th Century Fox Studios