XXI. század: 600 adás megdöbbentő riportjai az apjától rettegő Schwarzeneggertől az elveszett nyilasperen át Faludy György szexualitásáig

Szeptember 26-án, hétfőn, a késő esti híradó után új epizóddal jelentkezik az RTL riportműsora, a XXI. század. A 23:45-kor kezdődő műsor csendben jubilál: a drámaíró Spiró Györgyről szóló portréval elérkezett a 600. adásához. Ennek apropóján leültünk egy kis kötetlen beszélgetésre Borsody István főszerkesztővel és Lázs Sándor felelős szerkesztővel, hogy felidézzük kicsit a műsor indulását, beszélgessünk műhelytitkokról, és előszedjünk pár emlékezetes és fontos riportot a műsor tekintélyes archívumából.

A XXI. század nem csak az RTL műsorkínálatából emelkedik ki azzal, hogy mekkora múltra tekintenek vissza a készítők, bátran lehet mondani, hogy nem nagyon van jelenleg hazánkban olyan hasonló profilú tévéműsor, amely ennyi ideje lenne stabilan képernyőn. István és Sándor szinte már az idejét sem tudják, hogy mikor sugározta a csatorna a XXI. század első adását. Aztán persze gyors fejszámolás meg csekkolás az exceltáblák mélyén, és meg is van: 2002. november 19-én köszönt be először Velti László riporter, a műsor akkori vezetője, hogy felkonferálja az első riportot, ami nem másról, mint az ördögűzésről szólt:

A húsz évvel ezelőtti debütáló riportban magyar főpapok beszélnek az ördögűzésről. Akkoriban a 14 magyar egyházmegye közül csak egynek volt ördögűző papja, amit az akkori egyházfő kevesellt is. A riport bemutatta a démoni befolyás különböző fázisait, például hogy miért fél a gonosz a szentelt víztől. A stáb egy római ördögűzésen is forgatott, amire Lázs Sándor maradandó élményként emlékszik vissza: 

Három napra mentünk ki Rómába, olyan volt, mint egy kirándulás. Igazából mindegyik út olyan még ma is, hiába meló meg forgatás, elmenni egy sztori helyszínére egyrészt meghatározó élmény, másrészt rendkívül fontos is, mert olyan emberekkel tudunk találkozni, akik a történészek, kutatók által nem látható apró részleteket ismerik. Rómába azért volt fontos elmenni, mert a magyar papok nehezen nyíltak meg az ördögűzéssel kapcsolatban, miközben a katolikus egyház központjában sokkal kézenfekvőbb volt, hogy a Gonosz elleni küzdelem szerves részét képezi a katolikus vallásnak. És persze így sem volt könnyű megtalálni az emberünket, de végül egy kolostorban sikerrel jártunk.

Az első adás egyébként valóságos hullámvasút volt, az ördögűzés után ugyanis a Kádár-rendszer legkelendőbb popkulturális exportcikkének számító Neoton Família volt a téma, egész pontosan az énekesnő, Csepregi Éva története, ami után jött egy igazi késő esti műsorsávba illő riport Kemény pasik címmel:

„Vannak közöttük élsportolók, tanárok, sőt még orvosok is. Egy a közös bennük, valamennyien homoszexuálisoknak készülő pornófilmben szerepelnek” – hangzott el a „Csak felnőtteknek” figyelmeztető inzert után. Békéssy Olga riportja azt járta körül, hogy miért gyártottak melegpornót az amerikai piacra, és miért volt népszerű a magyar heteroszexuális férfiak körében ez a munka. 

Mint a fentiekből is látszik, az első adás még afféle útkeresés volt, ahogy az alig ötéves RTL Klub is még a hazai kereskedelmi televíziózás jobbára járatlan útjain haladt előre. A műsor profilja azonban gyorsan letisztult, mondhatni komolyodott, a hangsúly a történelem kevéssé ismert epizódjainak, szereplőinek bemutatására helyeződött át:

Elmentünk a történelem és az irodalom irányába, igyekeztünk olyan érdekességekről műsort készíteni, amik inkább a hétköznapi emberek nézőpontjából mutatták meg a történelem nagy eseményeit. Azon dolgozunk és dolgozunk ma is, hogy ha van egy történelmi esemény, akkor találjuk meg azokat, akik a saját nézőpontjukból tudnak róla mesélni, akik közvetlenül részesei vagy elszenvedői voltak. Sokkal emberibb így

 – idézte fel Lázs Sándor a kezdeti éveket.

Ha szóba is került egy-egy riportban a szex, a szexualitás, az is már ebből az alapállásból, a hatalom, a történelem, a társadalom szövetébe ágyazva történt, mint a tragikus sorsú színésznő, Déry Sári történetét bemutató 2005-ös riportban:

A negyvenes évek szexszimbólumából a Rákosi-korszak megvetett alakjává vált, nemesi származású férje miatt Tállyára kitelepített színésznő története is a megszólalók, a korszakot testközelből megélt, még életben lévő szemtanúk elbeszélésein keresztül elevenedik meg. A már-már kézzelfogható módon átélhető történet, ami alapján a Te rongyos élet című nagyszerű Bacsó Péter-film is készült, talán ezért is Lázs Sándor egyik kedvenc riportja.

A legkülönlegesebb adás kétségkívül a 2006. november 14-i volt. Ekkor láthatták a nézők a Faludy Györggyel 2002-ben készült interjút. Igen, a Faludy György szerelmei című portré négy évig dobozban várta, hogy megjelenhessen. A XX. század egyik legnagyobb hatású magyar költője ugyanis csak úgy vállalta legmélyebb érzelmeit, eltitkolt szexualitását is érintő beszélgetést, ha az csak halála után jelenik meg. Faludy 2006. szeptember 1-jén távozott az élők sorából, így lett szemérmes vallomása, amellyel életében nem akart szembenézni, a XXI. század kétségkívül legemlékezetesebb, és talán legfontosabb 45 perce.

A költőnek az volt a kérése, hogy csak halála után vetítsük le. Pedig csak a szerelmeiről beszélt, amiről mindenki szívesen vall. Ő azonban félt a nyilvánosságtól, a magyar társadalomtól. Egészen pontosan önöktől, az önök ítéletétől, akik most a képernyő előtt ülnek

– konferálta fel az adás elején a beszélgetést Lázs Sándor.

A riporter így emlékezett vissza az interjú születésének körülményeire:

Nem is tudom, hogyan állt kötélnek Faludy. Azt hittem, hogy író, költő, a szavak embere, biztos szívesen ad interjút. Gondoltam: odamegyek, és elmond mindent. Ehhez képest elsőre nemet mondott. Hogy ő erről nem fog nekem beszélni, mert meg fogják utálni az emberek. És nem is tudom, hogyan, de vettem egy mély levegőt, és azt mondtam, »mi lenne, hogyha a halálod után jelenne meg az interjú? Beszélj róla, és a halálod után leadjuk.« És belement.

Könnyedebb témának hangzik, de az Arnold Schwarzenegger gyerekkoráról készült riportfilm is a történelem kevéssé ismert mélységeiből hozott fel olyan drámát, amire nemigen számítottak akkoriban a nézők.

Kimentünk Ausztriába, a kis stájer faluba, ahol Arnie született, és ott tudtunk olyan emberekkel beszélni, akik ismerték őt kisgyerekként, emlékeztek, milyen volt a családja. Ott voltunk majdnem négy napot, bóklásztunk a faluban, és beszélgettünk a helyiekkel, akik elmesélték, hogy a kis Arnie annyira rettegett az apjától, aki rendőrkapitány, majd náci rohamosztagos volt, hogy még kisdiákként is sokszor bepisilt félelmében.

– elevenítette fel Lázs Sándor. 

Schwarzenegger mellett a kis Kádár János története is egyik nagy kedvence a XXI. század készítőinek.

A Balatontól délre, Kapolyon forgattunk, ugyanis ebben a kis Somogy megyei faluban nevelkedett Csermanek János. Megtaláltuk azokat, akik annak idején befogadták Kádár anyját, és visszaidézték, milyen volt gyerekként a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a későbbi puha diktatúra első embere. És óriási szerencsénk volt, mert elkezdett esni. A faluban ennek azért van jelentősége, mert van egy isteni sztori arról, hogy Kádár visszament a hatvanas években már első titkárként, és tudta, hogy oda gumicsizma kell, míg a testőrei nem vittek azt magukkal. Ő szépen le is hagyta őket, mert azok beleragadtak a sárba. Szóval forgattunk, és közben elkezdett szakadni az eső, és egyszerűen tökéletes volt, ahogy folyt a víz a falu utcáin

– emlékezett vissza saját riportjára Borsody István főszerkesztő

Borsody István számára azonban a legemlékezetesebb a zuglói nyilasperről forgatott riportja. Csaknem két év munkába telt leforgatni és összerakni, mert több buktató is volt benne.

Akkoriban sokat jártam a rendőrségi múzeumba. Nagyon jó archívumuk van, rengeteg ügy aktái, dokumentumai, felvételei. Kaptam egy leltári anyagot, hogy milyen filmek vannak az archívumban, és volt egy bejegyzés, ami csak ennyi volt: nyilasper. Kérdeztem, hogy ez mi? Mondták, hogy nem tudják, mert nem tudjuk megnézni, olyan filmanyagon volt, amit nem tudtak levetíteni semmivel. 

Borsody István ezután elvitte az anyagot Kurucz Marcihoz, a Nemzeti Filmarchívum filmkutató restaurátorához, aki megszállott filmtörténész. Kiderült, hogy speciális nyersanyagra külön vették fel a képet és a hangot:

Azt csináltuk, hogy néztük a képet, és próbáltuk a hangot a szájmozgások alapján hozzáilleszteni. Ez marha nagy munka volt, de a végeredmény megérte: ez lett az egyetlen olyan felvétel, amin nyilasok vallanak arról, hogy milyen kegyetlenségeket követtek el a háború utolsó hónapjaiban. Marci azt mondta, hogy valószínűleg ezek kimaradt részek, tehát ebből készülhetett egy nagy film is, de azt nem tudni, hol van. 

Hosszan lehetne még sorolni, hogy milyen emlékezetes dokumentumfilmek születtek a műsor lassan húszéves története során, és a hatszáz adás összes készítőjét, riporterét is nehéz lenne név szerint felsorolni. Ezért végezetül a teljesség igénye nélkül köszöni meg Borsody István és Lázs Sándor nekik a munkájukat:

Békéssy Olga, Dörmer Csaba, Jakab Ádám, Juhász Mátyás, Kerekes Borbála, Kilyén Tamás, Kollár Róbert, Kotroczó Róbert, Maronics Annamária, Moskovics Judit, Póth Attila, Rábai Balázs, Rendes Zoltán, Szabó Ádám, Szellő István, Szikszai Ottilia, Szondi Vanda, Temesvári Csilla, Velti László, Veress Krisztina, Wagner Bea, Ződi Péter.

A hétfői 600. adásból az előzetest itt lehet megtekinteni: