Öt ok, amiért érdemes nézni Volodimir Zelenszkij sorozatát, A nép szolgáját

Múlt hétvégén dupla epizóddal kezdődött, vasárnap este 18.50-től pedig újabb két résszel folytatódik az RTL Klubon Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 2015-ös sorozata, A nép szolgája. Ez a műsor tette igazi sztárrá hazájában az addig is ismert komikust, aki később politikai pályára lépett. Zelenszkij később alapított pártját is A nép szolgájának nevezte el.

A sorozat története szerint Vaszilij Petrovics Holoborodko, egy átlagos középiskolai tanár egy nap kiakad, mert a diákjait elküldik politikai feladatokat végezni a tanórájáról. A férfi tajtékozva kel ki a korrupció és az országot irányító hatalmasok ellen. Ezt a kirohanást titokban felveszi egy diákja, és feltölti a YouTube-ra. Hamarosan óriási szenzáció lesz belőle, Holoborodko pedig heteken belül az ország elnöki székében találja magát – ahol nagyobb kihívás lesz helyt ülnie, mint az osztálytermben.

Összegyűjtöttük, miért is érdemes nézni a sorozatot vasárnap esténként az RTL Klubon.

1. Politikai komédia kelet-európai köntösben

A nép szolgájához hasonló politikai témájú vígjátéksorozatok nagyrészt nyugatról, illetve az angolszász nyelvterületről érkeznek, a műfaj nem honosodott meg Kelet-Európában. Ez érthető is: az olyan országokban, ahol a TV-csatornák kifejezetten számítanak az állami hirdetésekre, vagy ahol állami támogatást is lehet kapni az efféle produkciókhoz, ritkábban esik meg, hogy valaki bevállaljon egy politikai témájú szatírát.

Így A nép szolgája egyfajta kuriózum, ami nyomokban emlékeztet Armando Ianucci zseniális sorozataira, a brit Thick of It-re és az amerikai Az alelnökre is. Ha komolyabb párhuzamot keresünk, akkor viszont inkább a szintén amerikai Városfejlesztési osztályhoz lehetne hasonlítani. Az Obama-érában készült sorozat ugyanis sokkal optimistább, felemelőbb köntösben mutatja be a demokrácia működését, ahol a kisember is képes arra, hogy kompromisszumok nélkül küzdjön a jó ügyért. 

Ez a pozitív látásmód A nép szolgájában is megtalálható, és szintén azt üzeni a liberális demokrácia sokat támadott intézményéről: érdemes hinni benne.

2. A szükséges optimizmus

Ez az optimizmus más szempontból is üdítően hat. Nehéz úgy beszélni vagy gondolkodni Ukrajnáról a háborús időszakban, hogy ne egy borongós, rommá bombázott, lőporfüstös vidéket képzeljünk el, ahol ezer halálos veszély leselkedik az emberre.

A nép szolgája egy teljesen más országot mutat be, amiben a hétköznapi emberek csetlés-botlásai és a kispolgárok vitái is ugyanúgy helyet kapnak, mint a nagypolitika. Az elit mindennapjait pedig „felfelé ütő”, maró humorral mutatja be, ami a néző számára komfortos lehet, miközben a való életben kevésbé van betekintése a hatalmasok machinációiba. Egy húszperces epizódokból álló vígjátéksorozattól nem lehet elvárni, hogy minden tekintetében pontosan és túlzások nélkül ábrázolja, hogyan működik ez a világ,

viszont a tanárból elnökké váló főhős szemszögéből hiteles képet kapunk arról, milyen érzés lehet egy optimista kisembernek a cinikus elit közelébe kerülnie.

3. Mert jobban megérthetjük a háborút

A sorozat szép képet nyújt a békebeli ukrán társadalomról, ami nem is annyira békebeli, hiszen az ország hivatalosan 2014 óta áll háborúban az oroszokkal. Az alkotók a kényes helyzet politikai hangulatát is megmutatják, hol finomabb, hol harsányabb gesztusokkal.

Az új elnök felhúzza a szemöldökét, amikor közlik vele, hogy akár Putyin kedvenc karóramárkáját is viselheti, vagy épp sötétbe húzódó oligarchák beszélnek arról, hogy a népnek mennyire nincs hatalma önmaga felett. Az ilyen momentumok jól kifejezik a társadalom bizonytalanságát, és az se tévedhet nagyokat, aki itt-ott a magyar valósággal is megtalálja a párhuzamot.

4. Mert vicces

A magyar szitkomok és egyéb vígjátéksorozatok világában előfordul, hogy egy-egy produkció azért vérzik el, mert egész egyszerűen nem vicces. Emlékszünk még arra, amikor a Rém rendes család Budapestre költözött?

Nyilván lehet egy sorozatnak maga Zelenszkij a főszereplője, adhat érdekes betekintést a pár évvel ezelőtti ukrán társadalomba, vagy mondhat el bármit a politikáról, de ha nem lenne szórakoztató, a kutyát sem érdekelte volna se eddig, se most.

Szerencsére A nép szolgájával nem ez a helyzet: miközben érződnek rajta a kelet-európai kereskedelmi tévékre jellemző produkciós értékek, az írók ügyesen navigálnak a harsányabb poénok és a finom irónia között. Jellemző, hogy az egyik percben még ügyes kikacsintásokat látunk az ország politikai klímájára, a következőben pedig egy tortából kiugró elektronikus zenész nevetséges produkciója sokkolja a sorozat szereplőit, míg a következő rész elején görög filozófusok beszélgetéséről álmodik Holoborodko. Lehet, hogy nem minden poén ül minden néző számára, de a sorozat egy ponton sem válik unalmassá, vagy vontatottá.

5. Zelenszkij nemcsak kiváló háborús elnök, de nagyszerű színész is

A komolyabb és a többféleképpen humoros részeket pedig maga a főszereplő, Volodimir Zelenszkij tartja egyben. A sorozat néhány szála más karakterek között játszódik, de kétség kívül az elnök van a középpontban, a játékidő nagy részében az ő sorsát követjük nyomon.

Közhely, hogy nevettetőnek nehezebb lenni, mint komoly drámai színésznek, hiszen egy tragédiában akkor sírnak a nézők, amikor a főszereplő is – egy komédiában viszont lehet, hogy nevetni kell azon, ha a főszereplő sír. 

A későbbi elnök nem véletlenül lett az elmúlt évek egyik legnagyobb sztárja Ukrajnában, és A nép szolgájában alakított szerepére sem véletlenül tudott felhúzni egy sikeres politikai kampányt. A színész a cselekmény minden egyes mozzanatában hiteles tud maradni – most, amikor egy való életbeli tragédiában is megállja a helyét, jó látni, hogy a fiktív komédiákban is ennyire otthon érzi magát.

A nép szolgája minden vasárnap 18.50-kor dupla résszel kerül az RTL Klub műsorára.

Nyitókép: RTL Klub / Kvartal 95