A tyúkketrectől a teknőstankig – észbontó buhera megoldásokat vetnek be az orosz harckocsikon Ukrajnában

Általában minden háborúban lejátszódik, hogy ha az egyik fél kitalál valami olyan újdonságot, amivel pillanatnyi fölényt tud kivívni, vagy csak sikerül komoly veszteségeket okoznia a másik félnek, akkor arra rövid időn belül megérkezik a válasz.

A most zajló háborúban az ukránok első csodafegyvere az Egyesült Államoktól kapott Javelin páncéltörő rakéta volt, ami egy alattomos és egyben rendkívül hatékony harckocsi-elhárító fegyver. Ennek kulcsa, hogy miután a Javelinnel befogták a célt, és kilőtték, nem szemből támad, hanem felülről, ráadásul kétszer. A rakéta becsapódásakor az előtöltet berobbantja a harckocsi reaktív páncélzatát (ha van), majd a főtöltet koncentrált kumulatív sugara áthalad a harckocsi alappáncélzatán. Tulajdonképpen egy folyékony sugár átégeti a páncélt, bent mindenkit megölve.

Az oroszok már az invázió előtt próbáltak felkészülni az ilyen típusú modern páncéltörő fegyverekre, ekkor született meg a tyúkketrecnek csúfolt konstrukció:

Kaiser Ferenc biztonság- és védelempolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense az rtl.hu-nak úgy fogalmazott, hogy „a tyúkrács meg a lelógó láncok célja részben az, hogy megfogja a drónokat, részben pedig, hogy elműködtesse a kumulatív robbanófejeket, hogy a kumulatív sugár ereje ne tudja átégetni a páncélzatot”. Az persze kérdéses, mennyire hatékonyak ezek, de azt érdemes figyelembe venni, hogy ha egyáltalán nem működne, akkor már rég eltűnt volna a harckocsikról. Másrészt nem jelent volna meg a konstrukció a Gáza 9vezetben is az izraeli Merkava IV-eseken:

Érdekesség, hogy az Izraeli Védelmi Erők (IDF) harckocsijain van a világ legmodernebb elhárító berendezése, ami Trophy névre hallgat. A lényege, hogy a bejövő célpontokat, amelyeket fenyegetésként érzékel, vagy elektronikusan megzavarja, vagy a levegőben lelövi, felrobbantva a robbanófejét. Négy radar vizslatja folyamatosan a feléjük tartó lehetséges lövedékeket, aztán egy kis robbanótöltettel kilövi őket, ráadásul meglehetősen közel a járműhöz, mivel az egyébként is páncélozott, így a repeszek nem tesznek benne kárt. Ugyanakkor Kaiser szerint a tyúkrácsokat azért használják, mert Gázában városharc van, azaz veszélyesen közelről is támadhatják a harckocsikat, amikor már a rendszernek nincs ideje reagálni.

Ha a tyúkketreces harckocsik nem lettek volna eléggé röhejesek, az oroszok tavasszal előálltak a teknőstankkal: a T-72-es és T-80-as harckocsikra tettek külső borítást, ezzel növelve a védelmüket.

Mint minden ilyen megoldást, ezt is a kényszer szülte, miután az ukránok elárasztották a frontvonalat FPV drónokkal, amelyekkel előszeretettel semmisítették meg a támadókat. Az FPV mozaikszó, a First-Person View-ból jön. Lényege, hogy a drón kezelője egy kamera segítségével nézi, hogy merre repül az eszköz, ezzel segítve a felderítést és a célzást.

Az FPV drónok több százezres alkalmazására azért lett szükség, mert fél évig nem érkezett meg az amerikai republikánusok ellenállása miatt az ukránoknak az amerikai hadifelszerelés, és krónikus lőszerhiánnyal is küzdöttek. Lényegében ezzel váltották ki a tüzérséget. A drónokra fellógattak egy aknát, majd megtámadták velük a harckocsikat. Persze egy ilyen eszköz kevés lett volna, de többel már mozgásképtelenné lehet tenni a harci járműveket. Az igazán profi drónkezelők pedig simán beejtik a tank tetején lévő búvónyíláson a gránátokat. Azokat a nyílásokat elméletileg zárva kell tartaniuk a katonáknak, azonban annyira meleg van odabent – az orosz tankok zöme a metrókocsijaikhoz hasonlóan nincs légkondicionálva –, hogy muszáj néha kinyitniuk, mert alig kapnak levegőt.

Van az oroszoknak is saját fejlesztésű rakétaelhárító rendszerük a harckocsikra, de mivel nagyon drágának bizonyult, nem rendszeresítették. Helyette a katonák elkezdtek saját védelmet összeeszkábálni a teknőstankok formájában, amivel sikerült meglepniük az ukránokat többszörösen is. Először nem hitték el, amit látnak, másodszor pedig valamennyire be is töltötte rendeltetését a teknőstank, nagyon nehezen lehetett csak ártalmatlanítani. Kinézetre olyan, mint egy első világháborús német harckocsi és egy rohamlöveg szerelemgyereke. Az elejére még tömöracél hengereket is felszereltek, hogy azok felrobbantsák a telepített aknákat úgy, hogy a robbanás magában a harckocsiban ne tegyen kárt.

Először a Krasznohorivka melletti csatatéren bukkant fel egy ilyen mutáns, majd a példa a Forbes szerint ragadóssá vált az orosz csapatoknál, és egymás után bukkantak elő a különböző változatok. Rob Lee, a philadelphiai Foreign Policy Research Institute elemzője az X-en azt írta:

lehet, hogy röhejesek ezek a szerkezetek, de annak, hogy elszaporodtak, oka van, megoldhattak vele egy problémát. Az oroszok alkalmazkodnak a csataterek sajátos körülményeihez.

Ahogy az ukránoknál az FPV drónok alkalmazása lett a prioritás a lőszerhiány miatt, úgy az oroszoknál az ezek elleni védelem vált elsődlegessé. Persze az ukrán drónkezelők is alkalmazkodtak a teknőstankokhoz, megtanulták, hogy be kell repülni a két páncélzat közé, mert úgy még nagyobb a robbanás ereje – mondta Kaiser Ferenc. Más jelentős hátrányokkal is szembesültek az oroszok: a nagyobb magasság és szélesség csökkenti ezeknek a harckocsiknak a mozgékonyságát és sebességét, ráadásul könnyebb is észlelni a járművet a harcmezőn – mindez ott külön-külön is halálos lehet.

Most, hogy megérkezett a nyugati lőszer, lehet, hogy ezek a teknőstankok is kikopnak a harctérről. A szakértő szerint egy 155 mm-es gránát találata ellen ugyanis nem sokat véd ez a módszer, de úgy véli, a páncéltörő rakéták zömét, például a Javelint sem feltétlenül fogja meg. De ha csak egyszer működött, akkor azok a kezelők nem bánták meg a befektetett munkát – tette hozzá.

Olykor a teknőstankokra, de a sima harckocsikra is drónzavaró eszközöket telepítenek. A nagy buheradíjat mindenképpen ez a T-72-es harckocsi kapná, aminek a tyúkrácsára rágumipókozták az összes fellelhető drónzavaró elektronikai eszközt és még egy 60 kilós akkumulátort és egy generátort is a működtetésükhöz. 

A Forbes cikke szerint minden egyes drónzavaró más frekvencián működött (vagyis próbálták belőni, hogy a drónok melyiket használták), így az FPV-k hullottak körülötte, mint a legyek, de aztán az egyik mégis mozgásképtelenné tette a szörnyet. A szakértők szerint a monstrumot egy olyan új drónnal sikerült levadászni, amely már távolról kijelöli a célpontját, majd rádióirányítás nélkül is becsapódik. Az is lehet, hogy nem a megszokott frekvenciát használta a drón, és ezért sikerült kiiktatni a harckocsit. Az orosz legénység egyébként el tudott menekülni a mozgásképtelenné vált járműből, az ukránok viszont hozzájutottak az oroszok több drónzavaró berendezéséhez.

Ha már díjak: egy orosz teherautó személyzete valószínűleg a Darwin-díjat célozta meg, amikor reaktív páncélzatot szerelt fel a kasztnira. Ez lényegében tégla alakú dobozokba szerelt robbanóanyagot jelent. Harckocsiknál az a szerepe, hogy még a páncélzaton kívül robbanjon a lövedék, amit a tanknak szánnak. A probléma ott kezdődik, hogy ha a járművön nincs páncélzat, akkor a benne ülőket éri a robbanás:

Nyitókép: Reuters/Alina Smutko