14 éves volt a legfiatalabb amerikai kivégzett – ártatlanul ölhették meg

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1944. június 16-án egy 154 centiméter magas, és negyven kilós, 14 éves fiút kötöztek egy villamosszékbe Columbia városában, az amerikai Dél-Karolina államban. George Stinney Jr. olyan kicsi volt, hogy a lábára rakott béklyók lötyögtek rajta, és több könyvre kellett ülnie, hogy rá tudják tenni a fejére az elektródákat, az arca elé rakott maszk pedig lejött róla.

Ezzel a két fehér kislány megölése miatt elítélt fekete fiú lett a legfiatalabb ember, akit a huszadik században kivégeztek az Egyesült Államokban. Hetven évvel később azonban egy bíróság megsemmisítette az ellene hozott ítéletet, mert erőteljes kételyek merültek fel az eljárással kapcsolatban.

Gyanúsan gyors igazságszolgáltatás

83 nap. Mindössze ennyi idő telt el George Stinney letartóztatás és kivégezése között. A fiút 1944. március 25-én tartóztatták le a dél-karolinai Alcolu városában, miután egy árokba dobva megtalálták kettő, előző nap eltűnt kislány, a 11 éves Betty June Binnicker és a 7 éves Mary Emma Thames holttestét. Mindkettőjüket halálra verték: az idősebb lány tarkója a halottkémi jelentés szerint „összetört csontmassza” volt, a kisebbnek pedig a homlokán volt egy lyuk.

A kislányok az eltűnésük napján golgotavirágot indultak szedni, és közben találkoztak a tehenet legeltető George Stinney-vel és húgával. Megkérdezték tőlük, merre találnak virágot, majd továbbmentek. Aznap este George Stinney az apjával együtt részt vett a lányok utáni kutatásban, és közben kiderült, hogy a fiú találkozott a lányokkal.

Másnap, miután egy újabb keresőcsapat megtalálta a holttesteket, a fiút azonnal elhurcolták az otthonából, amikor a szülei nem voltak ott, és aznap beismerő vallomást tett. Apját azonnal kirúgták a település fő munkaadójának számító fűrészmalomból, a családnak pedig menekülnie kellett a lincshangulat miatt. Még a fiút is egy másik településre vitték, mert félő volt, hogy meg fogják lincselni a fogdában.

Mindössze 31 nappal a letartóztatása után már bíróság elé is állították, ahol egy kevesebb mint három órán át tartó tárgyalás után az esküdtszék tíz perc alatt bűnösnek mondta ki nemi erőszak és gyilkosság vádjában, a bíró pedig halálra ítélte. A tárgyalóteremben csak fehérek voltak, még saját szülei sem lehetettek jelen, akikkel letartóztatása óta nem találkozott: csak egyszer láthatták, a tárgyalás után.

Az eset nagy vihart kavart, és Dél-Karolina kormányzójához százával érkeztek a levek – feketéktől és fehérektől egyaránt, – amiben arra kérték, hogy akadályozza meg a 14 éves fiú kivégzését, és változtassa életfogytig tartó börtönbüntetésre az ítéletet. A szenátusi választásra készülő Olin Johnston, akinek nagy szüksége volt a rasszista szavazatokra, nem engedett, és június 16-án George Stinney-n végrehajtották a halálbüntetést.

Megsemmisített ítélet

Bár az eset nem felejtődött el teljesen, George Stinney még élő testvérei már elvesztették a reményt, hogy ártatlannak tartott testvérüknek igazságot tudnak szolgáltatni, amikor 2013-ban egy fiatal ügyvéd, Matt Burgess felkarolta az ügyet, miután főnöke, Steve McKenzie felhívta rá a figyelmét. Azonnal gyanús lett neki az egész eljárás, és minél többet kutakodtak George Frierson helyi történész segítségével, annál biztosabbak lettek benne, hogy Stinney egy kirakatper áldozata lett.

A fiú ellen az egyetlen bizonyíték a vallomása volt, ami a rendőröknek tett. Kihallgatásán azonban nem lehettek ott szülei, jogi képviselője sem volt, és írásos bizonyíték sem támasztja alá. „Azt gondolom, mindössze csak sokszor mondta, hogy igen, uram” – jellemezte Burgess a Guardinnek nyilatkozva, milyen lehetett, amikor egy szegregált déli államban fehér rendőrök kihallgattak egy 14 éves fekete fiút.

Burgess számára lehetetlennek tűnt az is, hogy egy alig negyven kilós fiú képes volt a két lány holttestét több száz méteren elcipelni, és bedobni az árokba, ahol megtalálták őket. Az ugyanis a vér hiánya miatt biztos volt, hogy nem ott ölte meg őket gyilkosuk. 

A vád szerint a fiú azt vallotta, hogy egy sínszeggel ölte meg a lányokat, de a halottkémi jelentés szerint sérüléseiket egy kerek tárgy, feltehetően egy kalapács okozta, és a sínszeg teljesen más nyomokat hagyott volna. A tárgyaláson egy orvosszakértő azt vallotta, lehetséges, hogy a lányok nemi erőszak áldozatai lettek, a halottkémi jelentésben azonban az állt, hogy a szűzhártyájuk ép volt, és csak az egyikük nemi szervénél voltak kisebb zúzódások, de a jelentés szerint azt a sok biciklizés is okozhatta.

Mindezeket azonban a fiú kirendelt ügyvédje – aki adójogász volt, és nem volt semmilyen bűntetőjogi tapasztalata – nem hozta fel, és gyakorlatilag semmit sem tett azért, hogy megfelelő jogi védelmet biztosítson a számára. A politikai ambíciókat dédelgető ügyvéd nem hívott be tanúkat, nem nyújtott be bizonyítékokat, nem tett fel keresztkérdések és fellebbezést sem nyújtott be az ítélet ellen, pedig az csak egy pár mondatos kérvény beadásába került volna.

Az ügyvédek először azt tervezték, hogy egy új tárgyalás megtartását akarták elérni, de végül egy ritkán alkalmazott, még az angol jogrendszerből megmaradt eljárás megindítását kérték a bíróságtól, amit akkor lehet alkalmazni, ha az eredeti tárgyalásban súlyos hibákat vétettek.

Carmen Mullen bírónő végül egy kétnapos meghallgatás és majdnem egy évig tartó mérlegelés után 2014 decemberében ítéletet hirdetett, és semmissé tette a hetven évvel korábban született ítéletet, az akkor elkövetett alapvető, az alkotmányt sértő eljárási hibák miatt.

Ki gyilkolta meg a lányokat?

Arról ugyanakkor nem döntött, hogy Stinney bűnös, vagy ártatlan volt-e. Testvérei számára ezt sosem volt kérdés, míg az áldozatok még élő rokonai a 2010-es években azt nyilatkozták a sajtónak, hogy teljesen biztosak benne, hogy Stinney ölte meg a két lányt.

A The Post & Courier című lap – ami 2018-ban többrészes sorozatban foglalkozott az esettel – cikke szerint a városban régóta sokan meg voltak győződve arról, hogy a 14 éves fiú ártatlan volt, és valaki más ölte meg a két kislányt. Egy befolyásos helyi gazdag fehér család akkor 26 éves legidősebb fia, George Burke, aki három évvel később egy vesebetegség komplikációi miatt halt meg.

George Burke fia, Wayne Burke egy, a gyilkossági üggyel behatóan foglalkozó nőnek – akinek anyja egyike volt a település tehetős fehér családjainak – elmondta, ő úgy tudja, hogy apja felvette a két lányt a teherautójával a gyilkosság napján, miután a két lány megállt a házuknál, hogy elvigye őket vadvirágokat szedni. Amikor azonban a The Post & Courier riportere felkereste, már tagadta, hogy ez történt volna, és az apjáról szóló pletykákkal kapcsolatban kijelentette, hogy „az csak szóbeszéd”.  

A gyanút erősíti apjának részvétele a gyilkossági ügy szinte mind részében. 

Az idősebb George Burke vezette azt a keresőcsapatot, ami megtalálta a két lány holttestét, méghozzá az ő tulajdonában lévő földön. Ő volt annak a halottkémi esküdtszéknek a vezetője, ami azt javasolta, hogy gyilkossággal vádolják meg George Stinney-t, majd annak a vádesküdtszéknek is a vezetője volt, ami emberölés miatt vádat emelt ellen. Emellett a tárgyaláson tanúként hallgatták meg.

Matt Burgess ügyvéd számára az, hogy a település egyik leghatalmasabb embere ennyire érintett volt elég bizonyíték volt arra, hogy a fiú ellen indított per már a kezdetektől fogva korrupt volt – írta a Post & Courier.

Nyitókép: George Stinney letartóztatási fényképe – Fotó: South Carolina Department of Archives and History