Így látták Észak-Koreát az odalátogató turisták: szürreális, valószerűtlen színházi show

Észak-Korea a világ legelzártabb országa, ahova azonban a 2010-es években egyre több és több turistát engedtek be. 2018-ban 125 ezer turista érkezett Észak-Koreába, 2019-ben már nagyjából 350 ezer külföldi turista utazott be, akiknek a 90 százaléka kínai volt. A covidjárvány azonban közbeszólt. Az országot teljesen lezárták, így elmaradtak a turisták és a turizmus hozta bevétel is, amire pedig nagy szüksége lenne Észak-Koreának.

Ez az időszak egészen idén február 9-éig eltartott, amikor is csaknem száz orosz turista érkezett a phenjani nemzetközi repülőtérre, hogy négy napot és három éjszakát töltsön el az észak-koreai fővárosban, valamint egy síparadicsomban. Erről a phenjani orosz nagykövetség számolt be a Facebook-oldalán, ahol egy videót is közzétettek a turistacsoport érkezéséről.

A turisták – akik között újságírók, utazóbloggerek és utazási ügynökök is voltak – Vlagyivosztokból repültek Észak-Koreába, az Air Koryo észak-koreai légitársaság gépén, egy szovjet gyártású Tu-154-esen. Nem mindenki volt lenyűgözve a lehetőségtől, hogy egy, már Oroszországban sem használt ősi repülőn ülhet. „A repülő öreg és molyirtószagú”, olyan, „mintha hosszú időn át a szekrényben tárolták, aztán elővették volna” – idézte a Sky News az egyik utazót. Egy másik turista arról panaszkodott, hogy alig lehet becsatolni a biztonsági öveket, és „minden esik szét”.

Üres utcák

Szürreális volt.

 – jellemezte az észak-koreai túrát a CNN-nek egy szentpétervári utazási vlogger, aki azonnal jelentkezett, amint hallott a lehetőségről, hogy turisták léphetnek be az országba. Ilja Voznyeszenszkij szerint a nagyszülei élhettek úgy a múltban a Szovjetunióban, mint ma Észak-Korea állampolgárai. Elmondása szerint az utcák üresek voltak, sehol nem láttak hirdetéseket, csak a párt propagandaposztereit és zászlókat.

Az első, ami feltűnt, hogy milyen kevesen vannak az utcákon – mondta el az NKNews című lapnak Jekatyerina Kolomics. Egy másik turista, Andrej Geraszimenko hozzátette, hogy a hatalmas Kim Ir Szen téren Phenjanban este nyolckor mindössze két embert láttak, és „nem láttam senkit munkába igyekezni reggel, csak pár ablakban égett a lámpa”.

Olyan volt, mintha egy színházi előadás részesei lettünk volna – mondta el a CNN-nek Jelena Bicskova. A marketingesként dolgozó moszkvai nő hozzátette, hogy végig olyan érzése volt az utazás alatt, hogy „van egy másik Észak-Korea, ami rejtve maradt” előlük. Hasonló érzése volt egy 33 éves orosz youtubernek. Ilija Voszkreszenkij a Wall Street Journalnak arról számolt be, hogy Phenjanban alig látott autókat az utakon, még a délutáni és reggeli csúcsforgalom idején sem, és „valószerűtlenként” jellemezte az országot, ami szerinte olyan volt, mint „egy véget nem érő színházi műsor”.

A turisták elmondták, hogy a helyiekkel szinte semmit sem tudtak beszélni, csak néhány gyerekkel a síparadicsomban, ahol két napot töltöttek el.

Egyedül egy lépést se!

Észak-Korea híres arról, hogy a külföldi turistákat nem engedik szabadon felfedezni az országot, és csak idegenvezetőik társaságában mehetnek egy-két helyre. Ezt az utazást szervező orosz utazási iroda tájékoztatója is kiemelte, amelyben leírták, hogy az idegenvezetőket nem lehet visszautasítani, és szolgálataikat illik kisebb ajándékokkal (cigaretta a férfiaknak, parfüm és kozmetikumok a nőknek) viszonozni, az út végén pedig fejenként legalább húszdolláros borravalóval jutalmazni. A kísérőknek emellett nem illik „provokatív kérdéseket” feltenni.

Voszkreszenkij elmondta, hogy az orosz csoportot leszámítva szinte teljesen üres sípályákon minden egyes lesikláskor két észak-koreai követte. Ezt megerősítette Gerasimenko is, aki elmondta, hogy sosem voltak egyedül, „még a sípályákon sem”, távolról folyamatosan szemmel tartották őket.

Óvatosan a fotókkal!

Az utazást szervező orosz utazási iroda a weboldalán közzétett tájékoztatóban arra figyelmeztette az Észak-Koreába utazó turistákat, hogy a poggyászt „alaposan átvizsgálhatják be- és kilépéskor”, és a fényképezőgépek és kamerák felvételeit is átnézhetik a határőrök, és letörölhetnek arról felvételeket. Voszkreszenkij a Radio Free Asiának elmondta, kellemes meglepetés volt számára, hogy nem nézték át a fényképezőgépét és a mobilját sem, hogy leellenőrizzék, miről készítettek felvételeket.

Ugyanakkor hozzátette, hogy még el sem hagyták Oroszországot, de már korlátozták a fotózási lehetőségeket, és megakadályozták, hogy levideózza, ahogy felszáll az észak-koreai gépre. Egy utastársának fényképezőgépét pedig az egyik utaskísérő elvette, amikor látta, hogy fotókat készít az ablakon át, és letörölte a neki nem tetsző fényképeket.

A turisták elmondták, hogy nem készíthettek fényképeket katonákról, építkezésekről, munkásokról és földművesekről. Emellett az ország vezetőinek szobrairól csak teljes alakos fotókat lehetet csinálni, olyat például nem, amin a szobrok lába nem látszik. Még az újságokat sem lehetett úgy összehajtani, hogy Kim Dzsongun benne lévő fotója összegyűrődjön – mondta el a CNN-nek Léna Bicskova. A Kim Dzsongun utasítására felépített Maszikrjong Síparadicsomban azonban szabadon fotózhattak bármit.

Internetmentes élet

Az orosz utazási iroda tájékoztatója jó előre felhívta a turisták figyelmét arra, hogy ne számítsanak internetre az országban. Andrej Geraszimenko elmondta, hogy megérkezésük után egy rövid ideig volt wifi a phenjani szállodában, de hamar le is állt, amikor sokan rácsatlakoztak.

Az utazási iroda a weboldalán leírta, hogy mobilinternetet csak helyi SIM-kártyákkal lehet használni, és azt is csak egészen gyors konferenciahívások lebonyolítására. Wifi-hálózat pedig egy-két nagyobb hotelt leszámítva nincs sehol, de a szállodákban „van egy számítógép, ami rá van csatlakoztatva az internetre”, és külön díj ellenében használni lehet. E-maileket darabonként több mint két dollárért lehet küldeni, de egy nagyobb csatolmányért külön díjakat számítanak fel,  ezeket is csak a szálloda e-mailcímén keresztül lehet intézni, a saját fiókot az országban nem lehet elérni.

Mobilmentes élet

A mobiltelefonokat nem veszik el a határon, de azokkal nem lehet telefonálni, mert a roaming nem működik Észak-Koreában, igaz, ötven dollárért lehet helyi SIM-kártyákat venni. Azokkal azonban csak külföldre lehet telefonálni, illetve az országban tartózkodó külföldieknek, helyi számokat nem lehet felhívni velük. Kiemelték, hogy a szállodákból külföldre telefonálni nagyon drága, és „a kellemetlen meglepetések elkerülésére” érdemes a recepción megkérdezni, mennyi a percdíj.

Készpénzt vinni kell, de nem mindegy, mit

Az utazási iroda tájékoztatója kiemelte, hogy az országban nincsenek olyan ATM-ek, amik elfogadják a nemzetközi bankkártyákat, ezért nem tudnak majd pénzt felvenni, és megfelelő mennyiségű készpénzzel kell érkezniük. Emellett csak amerikai dollárral és kínai jüannal lehet fizetni, és azokból is kis címleteket érdemes vinni, mert egyáltalán nem biztos, hogy tudnak visszajárót adni nagyobb összegekből.

A tájékoztató szerint olyan szórakozási lehetőségekre kell zsebpénzt vinni, mint cirkuszi előadás, nagyzenekari koncert, focimérkőzés, vidámparkok, a phenjani delfinárium, állatkert, vízipark, lovasklub, lőtér, termálvizes fürdő, Phenjan „híres sörözői” és „híres éttermei”. Az egyik turista elmondta, hogy elmentek egy bárba, amit nyilvánvalóan csak nekik nyitottak ki, kísérőiken és nemzetbiztonsági ügynökön kívül egyetlen észak-koreai sem volt. A szállodában úszómedence, bowlingpálya, billiárdasztalok és kaszinó várja a vendégeket a tájékoztató szerint.

Az egyik orosz turista elmondta, hogy mindössze két boltban tudtak szuveníreket vásárolni – az egyik a repülőtéren, a másik Phenjanban volt, ahol hűtőmágneseket, babákat, Amerika- és Dél-Korea-ellenes propaganda-képeslapokat tudtak venni. Valamint észak-koreai legót, amik mind katonai témájúak voltak. Voszkreszenkij a fiának vett is egyet, de elmondta, hogy nagyon rossz minőségű volt, néhány kockát alig tudtak összeilleszteni, és több darab is hiányzott.

Vécépapír és fertőtlenítő kötelező

Az utazási iroda nem ajánlotta, hogy csapvizet igyanak, és közölte, érdemes vécépapírt is maguknál tartaniuk a turistáknak, mert Phenjanon kívül gyakran nincsen vécépapír a kávézók és éttermek mosdójában. Emellett azt tanácsolták, hogy több csomag fertőtlenítő kendőt és spray-t is vigyenek magukkal. Meleg víz csak a nagyobb szállodákban van folyamatosan, kisebb helyeken csak reggel és este, de van, ahol egyáltalán nincs. Télen sok épületet alig, vagy egyáltalán nem fűtenek. Az utak „nem túl jók”, így még szomszédos városok közt is sok időbe telhet az utazás.

Jönnek még, de nem jönnek vissza

Az utazási iroda közölte, hogy a következő turistacsoport március 8-án indulhat Észak-Koreába, ahova az orosz nagykövet elmondása szerint nemsokára állandó repülő- és kompjáratok indulhatnak Oroszországból. A nyugati sajtónak nyilatkozó orosz turisták azonban nem voltak olyan lelkesek a visszatérés lehetőségétől, többségük azt mondta, hogy csak akkor fognak újra odautazni, ha változik a rendszer, és szabadon utazhatnak majd oda Észak-Koreában, ahova csak akarnak.

Egyikük az Instagram-oldalán kijelentette, hogy egyszer érdemes volt megnézni, de nincsen semmi turisztikai értéke az odautazásnak, és bár egészen jól érezte magát, egyben „kényelmetlenül” is, ahogy nyilvánvalóvá vált számára, hogy Észak-Korea „egy abszolút monarchia és totalitárius diktatúra”.

Nyitókép: Orosz turisták pózolnak Phenjan repülőterén 2024. február 9-én. Fotó:Russian Embassy in the DPRK via Facebook/via REUTERS