A férfiakat szexszel ösztönzik, a gyengéket nyilvánosan megszégyenítik Kína észak-koreai vezetésű gyáraiban

Elégedetlenkednek azok az észak-koreai munkások, akik Kína különböző gyáraiban rendkívül rossz körülmények között dolgoznak, leginkább csak az országuk javára. Ez már csak azért is rendhagyó, mert az ilyen típusú ellentmondás Észak-Koreában ismeretlen: az állam szinte teljes ellenőrzést gyakorol polgárai felett, a nyilvános tiltakozás kivégzéssel járhat – írta az esetről információt szerző BBC. Azt, hogy az elégedetlenkedés milyen mértékű és kiterjedésű, a lap nem tudta független forrásból megerősíttetni, az azonban egyértelműnek tűnik, hogy az észak-koreai rezsimnek olyan anyagi problémái vannak, hogy saját dolgozóit is meglopja. 

Ko Janghuan egykori észak-koreai diplomata az 1990-es években disszidált Dél-Koreába, a BBC-nek azt mondta: értesülései szerint a lázadások január 11-én törtek ki több északkelet-kínai, észak-koreai kézben lévő ruhagyárban, amikor a dolgozók megtudták, hogy az évek óta ki nem fizetett béreiket átutalták egy Phenjanban működő háborús alapba. Beszámolója szerint a dolgozók erőszakosan léptek fel, összetörték a varrógépeket és a konyhai eszközöket.

Néhányan még az észak-koreai tisztviselőket is bezárták egy szobába, és bántalmazták őket

– fogalmazott a korábbi diplomata, akinek még vannak élő kapcsolatai az érintett térségben. Ez az információ a hagyományos újságírói módszerekkel nem ellenőrizhető: Észak-Korea szinte teljesen zárt, a kínai gyárakat pedig szigorúan őrzik.

Becslések szerint mintegy 100 ezer észak-koreai dolgozik külföldön, főként olyan északkelet-kínai gyárakban és építkezéseken, amelyeket az észak-koreai kormány üzemeltet. A munkások devizában keresnek pénzt a szankciókkal sújtott rezsimnek: 2017 és 2023 között 740 millió dollárral gazdagíthatták Phenjant. A megfogalmazás nem véletlen, munkabérük nagy részét közvetlenül az államnak utalják át. Ko Janghuan úgy tudja, hogy a koronavírus-világjárvány idején az érintett gyárak textilipari dolgozóinak bérét teljesen visszatartották, és azt mondták nekik, hogy majd akkor kapják meg fizetésüket, ha visszatérnek Észak-Koreába.

A munkavállalók általában három évet töltenek külföldön, de Észak-Korea olyan szigorú korlátozásokat vezetett be a koronavírus időszakában a határokon, hogy vannak olyanok, akik már hét éve nem jutnak haza. Az elégedetlenség tavaly ősszel szökkent szárba, amikor Phenjan lazított a határkorlátozásokon. Néhány munkavállaló sürgősen haza akart térni béréért, majd amikor megtudták, hogy azt nem fogják megkapni, fellázadtak. 

Cso Hanbeom, a dél-koreai kormány által finanszírozott Koreai Nemzeti Egyesítési Intézet (Korea Institute for National Unification, KINU) vezető kutatója kínai források alapján hasonló értesülésekről számolt be. Úgy tudja, hogy a megmozdulásban 15 gyár akár 2500 munkása is részt vehetett Csilin tartományban. Hozzátette: az évek óta külföldön, fizetés nélkül dolgozó emberek mentálisan és fizikailag is kifáradtak. 

A BBC beszélt egy 2017 és 2021 között Kínában dolgozó észak-koreai állampolgárral, aki bevallása szerint az egyik legjobban teljesítő alkalmazott volt az egyik legjövedelmezőbb vállalatnál. A Jung álnéven említett férfi szerint „kedvező” körülmények között dolgozott, bár csak fizetése 15 százalékát kapta meg. Őt ugyan havonta fizették, de a rosszul teljesítő vállalatoknál dolgozók bérét szerinte egyre gyakrabban visszatartották.

Voltak, akiknek a kemény téli hónapokban sem fűtötték a szállásukat, és egyáltalán nem hagyhatták el a telephelyüket, még azért sem, hogy bevásároljanak a szükséges dolgokból

 – mondta. Jung hetente egyszer kimehetett mások kíséretében, de a koronavírus ideje alatt még ezt a kis szabadságot is elvették, és egy évig nem hagyhatta el a munkahelyét.

Hiába a leírhatatlan körülmények, ezek a munkahelyek versenyképesek, mivel tízszer többet fizetnek, mint az észak-koreai munkák. A jelentkezőket alaposan átvilágítják, majd a kiválasztott munkavállalóknak hátra kell hagyniuk családjukat, nehogy elszökjenek.

Ko Janghuan email-kapcsolatban áll egy magát Kínában dolgozó, észak-koreai állampolgárnak valló férfival, az elégedetlenség kitörésekor is levelet váltottak. A férfi Északkelet-Kínában dolgozik informatikusként, állításai azonban az említett speciális körülmények miatt nem ellenőrizhetők független forrásból. Az egykori diplomata azonban állítólag meggyőződött személyazonosságáról.

A férfi szerint az észak-koreai állam rabszolgaként zsákmányolja ki az informatikusokat, heti hat napot, napi 12-14 órát dolgoztatják őket, egész éjjel robotolnak az amerikai és európai ügyfeleknek.

Érkezése után havi keresete 15-20 százalékát adták oda neki, de 2020-ban teljesen leálltak a kifizetések, majd a phenjani hatóságok utasítást adtak, hogy a tisztviselők éjszakára lakattal zárják be a munkásokat a táborukba, így megakadályozva szökésüket. Állítása szerint a gyengén teljesítő alkalmazottakat nyilvánosan megszégyenítik, megpofozzák, ütik őket, míg vérezni nem kezdenek. 

A jól teljesítőket egy észak-koreai étterembe utaztatják, ahol kiválaszthatják az egyik pincérnőt, akivel az estét tölthetik. A hónap legjobb dolgozója választhat először. Levelében a vezetőket azzal vádolta, hogy 

kihasználják a fiatal férfiak szexuális vágyait, hogy rávegyék őket a versenyre, így több pénz termelésére.

A Jung néven említett, korábbi munkavállaló szerint ilyen alkalmak az ő vállalatánál is előfordultak, a covid időszakában pedig egyre gyakoribbá váltak, mivel a dolgozók feszültté, elszigeteltté váltak.

Kína nemcsak a bérek miatt nem akarja hazaengedni munkavállalóit. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2017-ben előírta a külföldön dolgozó észak-koreaiak hazaküldését azzal a céllal, hogy ilyen úton ne kerülhessen külföldi tőke a szankciókkal sújtott országba. Kína nyíltan valószínűleg nem akarja megszegni ezeket a szankciókat azzal, hogy újabb munkásokat fogad be. Észak-Koreának így kezelnie kell az esetleges zavargásokat úgy, hogy nem engedheti haza munkavállalóit.

A lap által megszólaltatott szakértők szerint a mostani lázongások leginkább munkaügyi jellegűek, a munkások nem a vezetést akarják megdönteni. A problémák mielőbbi kezelése pedig Kína érdeke is, hiszen nem akarnak területükön sztrájkokat, munkabeszüntetéseket. Észak-Korea pedig nem érdekelt abban, hogy feszültté váljon a viszony Kínával. 

Peter Ward, a szöuli Sejong Intézet észak-koreai politikai-gazdasági szakértője szerint az incidensekről szóló beszámolók legfőbb tanulsága az, hogy 

az észak-koreai kormány valóban pénzért küzd, olyannyira, hogy most már szó szerint meglopja a dolgozóit.

Januárban Észak-Korea víz alatti nukleáris fegyverkísérletet hajtott végre:

Nyitókép: Egy észak-koreai pincérnő énekel és szórakoztatja a közönséget egy észak-koreai étteremben 2009. május 8-án a kínai Csilin tartománybeli Tonghuában. Ez az egyetlen észak-koreai étterem, ahol észak-koreai személyzet dolgozik Kínában. – Fotó: Lucas Schifres/Getty Images fotója