Zelenszkij engedelmes parancsnokot nevezett ki, de csúnyán visszaüthet a donbászi hentes eljövetele

A múlt héten jelentette be Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, hogy leváltotta Valerij Zaluzsnij tábornokot az ukrán fegyveres erők éléről. Arról már korábban is részletesen írtunk, hogy egyebek mellett a tavaly nyári ellentámadás sikertelensége, a mozgósítás kérdése, illetve a főparancsnok sejtett politikai ambíciói állhatnak a Volodimir Zelenszkij és Valerij Zaluzsnij tábornok közti feszültség hátterében. A veszélyessé vált lehetséges rivális helyére Olekszandr Szirszkijt nevezte ki az ukrán elnök, aki eddig az Ukrán Fegyveres Erők Szárazföldi Erőinek parancsnoka volt.

Nem meglepetés a kinevezése a „Hentes” csúfnevű tábornoknak, ugyanakkor a személyében Zelenszkij megosztó vezetőt állított a haderő élére –  mondta az rtl.hu-nak Kaiser Ferenc biztonság- és védelempolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense. Míg Zaluzsnij főleg a katonai realitásoknak megfelelően döntött a legtöbb esetben – ami gyakran nem egyezett a kijevi vezetés akaratával –, Szirszkij már várhatóan nem fogja figyelmen kívül hagyni a politikai utasításokat. 

Emiatt kaphatta a becenevét is: már 2014-ben is vitatható volt a szerepe, amikor a donbaszi, debalcevei katlannál támadtak az oroszok. Az ő feladata volt a lőszerutánpótlás a városnál, és ő felelt a minél kisebb veszteségekkel való kivonulásért is. Utóbbit nem teljesen sikerült végrehajtania, mert sok ukrán katona meghalt a műveletben. Ez nem törte meg a karrierjét, pedig 

sokan azzal vádolták már akkor is, hogy túlzottan engedett a politikai akaratnak, és feláldozta a katonái egy részét. 

A másik hely, ahol rászolgált a nevére, Bahmut volt, ahol még akkor is tartotta állásait a Wagner-csoport erőivel szemben, amikor már semmi értelme nem volt. Pedig amikor a védők már nagyobb veszteségeket szenvednek el, mint a támadó fél, a katonai logika szerint fel kell adni az állásokat, és vissza kell vonulni egy jobban védhető helyre. Persze komoly sikerek is fűződnek a nevéhez, ilyen volt Kijev védelme 2022-ben és a nagy harkivi ellentámadás is.

Vannak, akik szovjet típusú tábornoknak tartják, ami nem igazán fedi a valóságot. Ő volt az például, aki 2013-tól a NATO-kapcsolatokért és az ukrán fegyveres erők nyugati tapasztalatok szerinti átalakításáért felelt. Szirszkijről érdemes tudni, hogy Oroszországban született, Moszkvától nem messze, szülei és a bátyja a mai napig ott élnek. Orosz származása ellenére ő hűséges maradt Ukrajnához akkor is, amikor 2014-1015-ben az ukrán fegyveres erők több tábornoka és főtisztje átállt. (A legemlékezetesebb dezertálás Gyenyisz Berezovszkij ellentengernagyé volt, aki egy nappal azután csatlakozott a Krím új, oroszok állította vezetéséhez, hogy kinevezték az ukrán haditengerészet vezetőjének.) Szirszkij származása akár előnyt is jelenthet, mert a nacionalisták körében sosem lesz annyira népszerű, hogy veszélyt jelentsen a politikai vezetés számára.

Kaiser Ferenc szerint fontos megjegyezni: Zelenszkij azzal, hogy leváltotta Zaluzsnijt, magára vette a vezetés ódiumát is. Most már nemcsak a főparancsnok, hanem az elnök is felelős lesz a fronton történtekért, mivel mondhatják azt, hogy belenyúlt egy jól működő rendszerbe. Ugyanakkor azért nagy változás nem várható az ukrán haderőben, mivel a törzstisztek többsége marad, akik jól összeszokott csapatot alkotnak.

A kérdés, mit hoz a jövő. Korábban Zaluzsnij és Zelenszkij között komoly vita volt abban, hogy a parancsnok félmillió ember mozgósítását látta szükségesnek. Kaiser szerint ekkora tömeget mozgósítani nehéz lenne, fel is kellene őket szerelni, kiképzésükről gondoskodni, ráadásul hiányoznának az ukrán gazdaságból, ami már most is hatalmas munkaerőhiánnyal küszködik. Az utóbbi lehet az oka, hogy az ukrán elnök annyira ellenáll ennek a lépésnek. 

Egy kis túlzás is lehet abban, hogy az ukránok emberhiányt emlegetnek, nyomást akarnak ezzel gyakorolni az Egyesült Államok szenátusára, hogy végre szavazzák már meg Ukrajnának a 60 milliárd dolláros csomagot, ami az utánpótlásuk számára életkérdés.

Nagy orosz támadást hoz a jövő

Jelenleg a legsúlyosabb harcok Avgyijivka romvárosánál folynak, aminek az elfoglalása nagyon fontos lenne az oroszok számára. A Kreml az elnökválasztás előtt fel akar mutatni egy sikert, amit aztán a propaganda sztálingrádi jelentőségű győzelemre hizlalhat – ahogy azt tették Bahmut esetében is. Kaiser szerint 

a katonai logika azt diktálja, hogy ki kell üríteni a várost, azonban Szirszkij az eddigi tapasztalatok szerint, nem fog ellentmondani a politikai akaratnak. 

Avgyijivkát az oroszok lényegében 10 éve ostromolják, ezért az ukránok számára is presztízsértékkel bír, viszont ha az ottani katlant feladnák, vissza tudnának vonulni a város mögötti területre, ahol jól kiépített állások vannak. Ott ugyanolyan jól tudnak Kaiser szerint védekezni, ráadásul minden egyes település kész erődítmény, amiért az oroszoknak rengeteg vérrel kell fizetniük.

Máshol az oroszok nem indítottak komolyabb szárazföldi támadást, az ukránok pedig csak kisebb ellenlökéseket hajtanak végre. A Dnyeper keleti oldalán harcoló, egy-két zászlóaljnyi erő sem túl jelentős, mivel a nehéz haditechnikai eszközöket (harckocsik, gyalogsági harcjárművek stb.) az ukránok nem tudják átvinni a folyón. Ha sikerülne is, az utánpótlást nem tudnák fenntartani, ráadásul a folyó mellett végig mocsaras, vizenyős a terep, így egy komolyabb támadás kivitelezhetetlen. Ugyanezért nehezen tudják az oroszok felszámolni azt a hídfőt. Ez egy tüske az oroszok oldalában, amivel ők együtt tudnak élni – fogalmazott a szakértő.

Moszkva emellett stratégiát váltott a légitámadásaiban. A kritikus infrastruktúra elleni csapások helyett a hadiipart kezdték el támadni, kettős céllal: egyrészt hogy leépítsék a gyártókapacitást, másrészt hogy drón- és rakétatámadásaikkal tovább növeljék az ukránok súlyos légvédelmirakéta-hiányát.

Míg Kijev komoly lőszerhiánnyal is küzd az amerikai és az európai szállítmányok késése miatt, addig Vlagyimir Putyin orosz elnök a latorállamoktól – Irán és Észak-Korea – nagy mennyiségű hadianyagot tudott beszerezni, tüzérségi lőszert, drónokat, illetve Kim Dzsonguntól – vélhetően – ballisztikus rakétákat is. 

A közeljövő fontos kérdése tehát, hogy Ukrajna tudja-e kezelni valahogyan a lőszerhiányt. Utóbbi azért is fontos lenne, mert ahogy Putyint ismét megválasztják, és a sár is felszárad, nagy orosz támadás jöhet. A pontos időpont nagyban függ az időjárástól: ha marad a hideg, és nagyobb esőzések jönnek, az jócskán kitolhatja az offenzíva kezdetét. Persze az is lehet, hogy az ukránoknál a katonai realitásokat felülírja a politikai akarat, és ők mennek át támadásba, pedig ez már tavaly is kudarcba fulladt, amikor jól feltöltött dandárokkal – és raktárakkal – indultak neki az orosz védelemnek. Mindenesetre ha kell, Szirszkij valószínűleg ezt is végrehajtaná.

Nyitókép: Reuters/Ukrainian Presidential Press Service