„Az első dolog, amire gondoltam, hogy meg fogok halni” – a káosz után meglepő nyugalom szállta meg az Alaska Airlines kilyukadt gépének utasait

Az első dolog, amire gondoltam, hogy meg fogok halni.

Ez volt a reakciója a 22 éves Vi Nguyennek, amikor az Alaska Airlines 1282-es, Portlandből indult járatán tíz perccel a felszállás után kiszakadt a gép törzsének egyik darabja. Az amerikai sajtónak nyilatkozó utasok beszámolója szerint egy hangos, robbanásszerű robajt lehetett hallani, majd erős, fagyos szél csapott be a gépbe, amit hirtelen fehér pára töltött be.

Elizabeth Le az OC Hawk nevű lapnak elmondta, a robaj után eleinte nem tudta, hogy mi történt, csak azt látta, hogy oxigénmaszkok lógnak a plafonról, majd „balra néztem, és láttam, hogy hiányzik a gép egy nagyobb darabja”:

Nem hittem a szememnek. Látni lehetett a várost és a csillagokat, mindent. Tiszta őrület volt.

Az utasok elmondása szerint egy pillanatra káosz és hisztéria tört ki a gépen, ahogy pár utas felállt, és ordítani kezdett, hogy lyuk van a gép hátsó részén. A gép elején ülő embereknek közben egy ideig fogalmuk sem volt arról, hogy mi lehet a baj. Csak annyit láttak, hogy a gépen végigsüvítő fagyos szél visz magával mindent: kalapokat, telefonokat és füldugókat. (Két telefont később megtaláltak a földön. Az egyik teljesen épen úszta meg a több kilométeres zuhanást.)

Tudtuk, hogy valami baj van, de nem tudtuk, hogy mi, és nem tudtuk, hogy mennyire komoly. Hogy ez most azt jelenti-e, hogy le fogunk zuhanni.

A lyuktól előrébb ülő, 33 éves Nicholas Hoch a New York Timesnak elmondta, igyekezett minél nyugodtabb maradni, de közben üzenetet írt az édesanyjának és a barátnőjének. Elmondta nekik, hogy valami baj van a géppel, és szereti őket. 

A gép közben bizonytalanná vált, jobbra-balra kezdett el dülöngélni, miközben az utaskísérők mindenkit felszólítottak, hogy maradjanak a helyükön, ne kapcsolják ki a biztonsági öveiket, és vegyék fel az oxigénmaszkokat. „Ekkor kezdtem igazán megijedni” – osztotta meg Hoch a Washington Posttal.

A Boeing 737 Max 9 típusú gépből egy úgynevezett „door plug”, azaz „ajtódugó” szakadt ki, amivel egy olyan vészkijáratnak kialakított nyílást zárnak le, amit az ülések elrendezése miatt mégsem használnak vészkijáratként, és nem raknak oda ajtót. Ennek a szerkezetnek mindössze az a célja, hogy az ajtónyílást befedje, nem található meg benne egy normál ajtó zárszerkezete, hanem csavarokkal körben rögzítik a gép törzséhez – írta az Airportal.hu. A repülési szaklap cikke szerint a repülőgépen ülve szinte nem is vehető észre, mert a burkolata megegyezik a kabin többi részével. Az Alaska Airlines gépéből kiesett ajtódugó egy portlandi ház kertjébe zuhant. Pár nappal az eset után a United Airlines amerikai légitársaság közölte, hogy több Boeing 737-esüknél is laza csavarokat találtak, amikor megvizsgálták az ajtódugókat. 

A 21 éves Emma Vu egy kicsit elszundított felszállás után, és arra riadt fel, hogy oxigénmaszkok lógnak a plafonról, és szél fúj a kabinban. „Tényleg úgy éreztem, hogy meg fogok halni” – mondta a nő, aki abban keresett menedéket a félelem elől, hogy elkezdett fényképeket és videókat készíteni, miután szüleinek és barátjának üzenetet küldött arról, hogy mi történik.

Az amerikai közlekedésbiztonsági hatóság (NTSB) vezetője később elmondta, a szerencsén is múlt, hogy nem történt nagyobb tragédia. Az egyik szerencsés véletlen az volt, hogy a 171 utas közül senki sem ült azon a két ülésen, amik a legközelebb voltak a kiszakadt részhez. A másik szerencse, hogy a panel nem pár perccel később szakadt ki, amikor a gép már elérte az utazómagasságot, és az utasok elkezdték volna kikapcsolni az öveiket.

A gépből kiszökő levegő ugyanis nem csak mobilokat és földugókat vitt magával. A lyuk melletti ülésről teljesen leszakította a borítást, több másikről pedig a fejtámaszt. 

Egy, a lyukhoz közel ülő kamaszfiúról pedig letépte a pólóját, ráadásul a gyerek bőre az utasok elmondása szerint vörössé vált. Az anyjával utazó fiút végül az utaskísérők másik helyre ültették át. Kelly Bartlett, aki mellé a fiú került, az AP amerikai hírügynökségnek elmondta:

A nyomáskülönbség leszakította a pólóját, amikor a panel kirobbant, és csak a biztonsági öve tartotta a székében, ez mentette meg az életét.

A legénységet dicsérték

Az esetről beszámoló utasok mindegyike kiemelte, hogy a legénység milyen meglepően nyugodt maradt az eset alatt, és nem győzték dicsérni a légiutas-kísérőket, akik rendkívül profin kezelték a helyzetet. Az utaskísérők és a pilóták nem nyilatkoztak, és a nevüket sem hozták nyilvánosságra. Az NTSB nyomozóinak azonban arról beszéltek, hogy azonnal visszaemlékeztek arra, amit a kiképzésükön tanultak.

A pilóták azonnal megkezdték a visszafordulást Portland felé, az utaskísérők pedig az utasokkal kezdtek el foglalkozni: meggyőződtek arról, hogy biztonságban vannak, és igyekeztek minél jobban megnyugtatni őket. Az első dolguk volt, hogy ellenőrizzék azt az öt gyereket, akik felnőtt kísérő nélkül utaztak a gép fedélzetén – megnézzék, hogy be vannak-e kötve, és felvették-e az oxigénmaszkokat –, valamint azt a három csecsemőt, akik szüleik ölében utaztak. Szerencsére mindannyiuknál be volt csatolva az ölben utazó kisbabáknak készült biztonsági öv.

„A legénység csodálatos munkát végzett” – mondta el egy sajtótájékoztatón az NTSB vezetője is. Jennifer Homendy hozzátette, hogy igazán kaotikus helyzetben kellett helyt állniuk, miközben a fagyos szél miatt kommunikációs nehézségekkel is meg kellett küzdeniük.

Bartlett szintén a legénységet dicsérte, amelynek tagjai, mint az AP-nek elmondta, a hangos menetszél ellenére érezhetően mindent az irányításuk alatt tartottak. „Mindenkit biztonságba helyeztek, majd önmagukat is. Aztán már nem volt mit csinálni, csak várni, ahogy a megszokott módon ereszkedtünk lefelé.”

Vu elmondása szerint akkor nyugodott meg, amikor megtudta, hogy elkezdtek visszafordulni Portland felé:

Sokkal jobban éreztem magam. Nem fogunk valaki házára vagy egy folyóba leszállni.

Hoch beszámolója szerint a gépen akkor már „kísérteties csönd” honolt, ami szerinte annak is köszönhető volt, hogy mindenki oxigénmaszkban volt, és senki sem tudott beszélni. Az utasok tágra nyílt szemében viszont látni lehetett a rémületet.

A 72 éves Evan Smith – aki a lányát és vejét látogatta meg Portlandben, és hazafelé tartott – megnyugodott, amikor visszafordultak, és látta, hogy a gép stabilan repül, „nem rázkódik, és nem csinál vad manővereket”. Akkor már biztos volt benne, hogy „a gép rendben van, és simán le fogunk szállni”.

A földet érés után először a mentősök mentek fel a gépre, hogy lekísérjék azt a pár utast, akik könnyebb sérüléseket szenvedtek, majd Hoch elmondása szerint „egy valamennyire vicces” dolog történt: a megszokott, hétköznapi módon hagyták el a gépet, úgy, mint minden más repülőúton, „várva, hogy a 10, 12, 15 sorral előrébb lévő emberek elinduljanak” előttük.

Szuperpechesek voltunk, hogy ez megtörtént velünk, de szuperszerencsések, hogy túléltük 

– foglalta össze a Postnak Hoch, aki már aznap este fel is szállt egy későbbi gépre, hogy meglátogassa barátnőjét Kaliforniában: „Gondoltam, egy villám nem csap kétszer egymás után ugyanoda”, de hozzátette: a biztonság kedvéért azért kérte, hogy ne az ablak mellé ültessék.

Hasonlóképpen próbálta nyugtatni magát Vu is, aki éppen akkor adott interjút a Postnak, amikor beszállásra várt egy másik járatra: „Logikailag, statisztikailag nagyon kicsi az esélye, hogy újra megtörténjen. Gyakorlatilag nulla, remélhetőleg.”

Bartlett az AP-nek elmondta, örül, hogy nem lett nagyobb baj, és sokat gondol a fiúra, akit mellé ültettek, és akinek pólóját leszakította a menetszél:

Jacknek hívták, és csak arra tudok gondolni, hogy mennyire szerencsés volt, hogy a biztonsági öve be volt kapcsolva.

Nyitókép: NTSB via Getty Images