Szétlőtték az Iszlám Államot, most fizetik meg az árát: szellemeket hallucinálnak az amerikai katonák

A Szíriából hazatért Javier Ortiz tüzér riadtan tapasztalta, hogy egy halott lány szelleme jelent meg a konyhájában. A nő sápadt volt, fehér por borította, mintha robbanás érte volna. A 21 éves tengerészgyalogos tudta, hogy a tüzérségi csapásaikkal több száz ellenséges harcost öltek meg. Biztos volt benne, hogy a szellem az ő bosszújuk. Néhány nappal később a nem messze lévő laktanyában egy másik tengerészgyalogos, Austin Powell sírva dörömbölt a szomszédja ajtaján, és azt dadogta: Valami van a szobámban! Hallok valamit a szobámban!

Ilyen és ehhez hasonló történeteket osztottak meg a New York Times-szal azok a katonák, akik részt vettek egy titkos, az ISIS ellen végrehajtott műveletben.

A lap 16 államban több mint 40 veteránnal és családtagjaikkal készített interjút. Azoknál a katonáknál jelentkeztek a problémák, akik sok-sok kilométerre voltak az ellenségtől és tüzérséggel lőtték a terroristák állásait. Ennek megfelelően a legtöbben soha nem láttak közvetlen harcot, és nem szenvedtek látható sebesüléseket. Mindez annak köszönhető, hogy az ISIS ellen olyan taktikát dolgoztak ki, ami minimális befektetéssel hatalmas nyereséggel kecsegtetett. 

Nem akartak nagyszámú szárazföldi erőt bevetni, ehelyett légicsapásokra és egy maroknyi erős tüzérségi ütegre támaszkodva verték szét az ellenséges erőket.

Erre az akkori elnök, Donald Trump adott felhatalmazást és a hadsereg tervezte meg a titkos akciót.

Technikailag ez úgy nézett ki, hogy a sivatagba telepítettek pár üteget a hadsereg legfejlettebb ágyúiból, az M777A2-ből (Ebből a típusból több mint százat átadtak Ukrajnának, vagyis még ott is lehetnek bajok.). A 11 méter hosszú ágyúk modern, precízen megtervezett titán alkatrészekkel és digitális célzóberendezéssel rendelkeztek, de ami a legénység védelmét illeti, a tervezés egy évszázad alatt alig változott. Az ágyúszemélyzet még mindig közvetlenül a tarack mellett dolgozik, és egy egyszerű zsinór meghúzásával sütik el az ágyút. Az ekkor keletkező robbanás többszörösen hangosabb, mint egy felszálló repülőgép, és olyan lökéshullámot szabadít fel, amely úgy hat az emberekre, mintha mellkason rúgnák őket. A fülek csengenek, a csontok megremegnek, a látás elmosódik, ahogy a szemgolyók egy pillanatra összenyomódnak, és a lökéshullám az agy minden idegsejtjén átfut, mint egy ostorcsapás.

Hihetetlen mennyiségű 155 mm-es lövedéket zúdítottak az ISIS nyakába. Szíriában a tengerészgyalogság Alfa ütegének minden egyes lövege több mint 1100 lövést adott le két hónap alatt Rakka környékén. Az Alfát felváltó Fox üteg még rajtuk is bőven túltett: néhány lövegük egyenként mintegy 10 ezer lövést adott le. A tüzérek igénybevétele – mivel próbálták minél kevesebb emberrel megoldani a titkos hadműveletet, ezért minimális volt a váltásuk – nagyon megnőtt. Csak összehasonlításképpen: az 1991-es Sivatagi Vihar hadművelet során Irakban a tüzérek átlagosan 70 lövést adtak le a teljes hathetes hadjárat során. A 2003-as iraki invázió első hónapjaiban ez a szám megnőtt 260-ra – mondta a lapnak John Grenier, a hadsereg tábori tüzérségi iskolájának történésze.

A problémák már a sivatagban is jelentkeztek. A könyörtelen tempó miatt a tengerészgyalogosok levertek voltak, és zombiként tántorogtak a tarackokhoz. Néhányan hánytak. Ingerlékenyek lettek, és verekedések törtek ki. A tünetek agyrázkódásra utaltak, de a stressz is közrejátszott, hogy a tengerészgyalogosok rosszul voltak. Napi 20 órát dolgoztak, rókalyukakban aludtak és heteken át ugyanazokat a műanyagzacskós adagokat kapták. Az orvosok naponta jártak, hogy ellenőrizzék a személyzetet, de soha nem avatkoztak be. Az elviselésre kiképzett tengerészgyalogosok pedig nem panaszkodtak.

Édes otthon?

Ahogy hazatértek a katonák, nem szűntek meg a panaszaik, sőt. A Kentucky-Tennessee határán található Fort Campbellben a katonák alvászavarokról számoltak be, és erős szorongások, illetve pánikrohamok gyötörték őket. Mindenkit megvizsgáltak poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD) és agysérülés miatt. A tesztek semmi szokatlant nem mutattak ki, pedig az igazi pokol csak ezután jött el a katonák számára.

Az egyik katona, Tyler Chatfield két hónappal azután, hogy hazajött a közel-keleti bevetésről, eltűnt Kentuckyban. Előtte kórházban volt, mivel edzés közben egyszer csak elöntötte a hideg verejték, a szíve kalapált és hányt. Arra gyanakodott, hogy szívrohamot kapott, de a kardiológusok semmit sem találtak. Szorongásra gyanakodtak, ezért Xanaxot írtak fel neki. A NYT által megkérdezett fiatal veteránok tucatjai beszéltek arról, hogy szabálytalan a szívverésük, és tartós, fájdalmas emésztési problémáik vannak, vagyis Chatfield tünetei nem egyediek.

A következő néhány nap az őrmester számára csendes volt. Bevette a tablettákat és pihent, mályvacukrot sütött a hátsó udvarban a fiaival. Aztán egyszer csak elment. Délután nem jelent meg a fiai baseball-meccsén, akkor a felesége már gyanakodott. Egy másik katonát kért meg, hogy menjen be a házukba. Az őrmester holtteste a garázsból került elő, öngyilkos lett, a búcsúleveléből sem derült ki a neje számára, miért tette.

Egy másik veterán, Joshua James alkoholista lett, akit szorongás és fejfájás gyötör, ami évről évre rosszabb lett. 2021-ben egy MRI vizsgálaton rendellenességet észleltek mélyen az agyában, de az orvosok nem tudták, mi okozta, vagy mit lehetne tenni. 2022 novemberében egy kiránduláson volt a családjával, amikor összeveszett feleségével, majd minden előjel nélkül lelőtte magát egy gyorsétterem mellett.

Több mint egy évvel azután, hogy a katonák problémákat kezdtek tapasztalni, a tengerészgyalogság vezetése az egyik legsúlyosabban sújtott egységet, a Fox Battery, 2. zászlóalj, 10. tengerészgyalogság vizsgálatát kérte. A kutatás viszont mindössze a csapatok egészségügyi feljegyzéseinek áttekintésére korlátozódott. Egyetlen tengerészgyalogost sem vizsgáltak meg vagy interjúztattak. Ennek ellenére a 2019-ben megszületett jelentésben megdöbbentő eredményre jutottak: 

a katonák sérüléseit a saját fegyvereik okozták.

A tanulmány szerint az üteg kezelőinek több mint fele traumás agysérülést kapott. A jelentés arra is figyelmeztetett, hogy a szíriai tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagyszámú lövés napról napra történő leadása gyorsabban teheti harcképtelenné a legénységet, mint ahogyan pótolni tudnák őket.

Az ügyet azonban a szőnyeg alá söpörték. Senki sem figyelmeztette a parancsnokokat, hogy mit okozhatnak a tarackok a tüzéreknek és azoknak a katonáknak sem szólt senki, akiket az agysérülések miatt betegségek gyötörtek.

A láthatatlan sérülések

A nagy kérdés, hogy mi okozta a katonák panaszait. A kutatások elkezdték feltárni, hogy a nehézfegyverek, például lövegek, aknavetők, vállról indított rakéták, de még a nagy kaliberű gépfegyverek ismételt lövéséből származó „robbanás” is helyrehozhatatlan agykárosodást okozhat.

Az eddigi kutatások szerint, a nehézfegyverzet használata alacsony számú lövésnél nem okoz tartós sérülést, az ismételt, nagy számú lökéshullám azonban hegesedést okozhat, ami végül az idegi kapcsolatok meghibásodásához vezethet – mondta Gary Kamimori, a hadsereg egyik vezető kutatója.

Gondoljunk rá úgy, mint egy gumiszalagra. Ha százszor megnyújtunk egy gumiszalagot, az visszapattan, de közben mikroszakadások keletkeznek. A százegyedik alkalommal elszakad

– mondta.

Más tudósok olyan elhunyt veteránok agyszöveteit vizsgálták, akik pályafutásuk alatt robbanásoknak voltak kitéve. A kutatók mikroszkopikus hegesedéseket találtak a vizsgálatok során. Ugyanakkor élő emberek agyát ugye így nem lehet vizsgálni, ezért nem tudják bizonyítani száz százalékig, hogy azok esetében is ez lenne a probléma, akik megjárták a titkos szíriai tüzérségi bevetést.

Azoknak az agyát sem vizsgálták laboratóriumban, akik ott voltak az Iszlám Állam elleni akcióban, de azóta meghaltak. Daniel Perl neuropatológus azt mondta a lapnak, nem lepné meg, ha sokuknál ezt találnák. 

A robbanáshullám hangsebességgel halad át a test legösszetettebb és legbonyolultabb szervén. Nem gondolja, hogy valami kár keletkezik?

– tette fel a költői kérdést.

Az amerikai haderőben régóta meg van határozva, hogyan lehet biztonságban egy katona robbanás esetén, ez a dobhártya és a tüdő védelmét szolgálja. Az agyra azonban nem gondolt senki. Mindent, ami után harcképesek maradnak a katonák azt biztonságosnak tekintettek.

Azok a veteránok, akik agysérülés miatt szenvednek és emiatt alakultak ki betegségeik nyomást gyakoroltak a Kongresszusra és a törvényhozók 2018 és 2022 között számos törvényjavaslatot fogadtak el, amelyek arra utasították a Pentagont, hogy dolgozzanak ki protokollokat a katonák védelmére.

Programok, amiket senki sem látott

A kezdeményezést felügyelő Kathy Lee, a Honvédelmi Minisztérium Egészségügyi Hivatalának baleset-kezelési igazgatója azt mondta, a hadsereg és a tengerészgyalogság is elismerte, hogy néhány katonájuk megsérült az Iszlám Állam elleni harc során. Részben ennek a tapasztalatnak köszönhetően most már vannak olyan programjaik, amelyek nyomon követik és segítik a katonáikat.

Ez azonban nem biztos, hogy igaz. A New York Times az interjúk során arra jutott, hogy a katonaság rutin pszichiátriai rendellenességként kezelte az ilyen típusú harci sebesüléseket, ha egyáltalán hajlandóak voltak velük foglalkozni. Azt mondták nekik, hogy figyelemzavartól vagy depressziótól szenvednek. Sokan kaptak erős pszichotróp gyógyszereket.

Másokat, akik a bevetések után furcsán kezdtek viselkedni, a magatartásukért megbüntettek, majd fegyelmi okok miatt kirúgták a katonaságból, ezzel megfosztva őket a veteránok egészségügyi ellátásától, amelyre pont égetően szükségük lenne. 

Így járt Ortiz őrmester is, aki a halott lány szellemét hallucinálta. Ő kínjában orvosi marihuánával próbálta kezelni magát, aminek viszont az lett a vége, hogy kirakták a seregből. A férfi jelenleg egy házban él a családjával és próbál talpon maradni, miközben egyre több a kifizetetlen számlája. Az újságíróknak elmondta, hogy állandó, szörnyű fejfájás gyötri, a memóriája pedig romlik.

Azt már csak suttogva merte bevallani, hogy a felesége ne hallja: a kísértetet még mindig látja, vele van.

A lap által vizsgált mind a négy tüzérségi ütegnek volt legalább egy öngyilkossága, egyes ütegekben több is, és sok katona az interjúkban bevallotta, hogy megpróbált végezni magával.

Egyikük, Alex Sabol beperelte a hadsereget és nyert. Azóta veteránnyugdíjat kap, próbál normális életet élni. Főiskolán tanul, próbál odafigyelni az egészségére, sokat sportol, de nem tud mit kezdeni a betegségével. Brutális hangulatingadozásai vannak. Tavaly elkezdte ütni-verni saját magát, majd ősszel egy nap arra tért magához, hogy fekvőtámaszban, egy henteskés fölött tartja magát, és nem tudja, miért van elsöprő késztetése, hogy a szívébe mártsa. Idén tavasszal megpróbálta felakasztani magát, a barátnője vágta le, aki azóta elhagyta. A férfi azóta egyedül él. Szörnyen rémült, mert nem tudja, hogy miért akarja megölni magát, mivel olyankor nincs a tudatánál.

Nem akarok meghalni – mondta.

Nyitókép: Reuters/U.S. Marine Corps/Lance Cpl. Brian Bolin Jr