Nem gondolta senki az Izraelt ért támadás előtti órákban, hogy fel kellene ébreszteni Netanjahut

Egy évvel az országot ért októberi brutális támadást megelőzően az izraeli jelhírszerzés úgy ítélte meg, hogy felesleges erőforrásokat fordítaniuk arra, hogy lehallgassák a Hamász harcosainak kézi rádióit. Miután leverték az inváziót, a terroristák holttestei mellett épp ezeket a rádiókat találták meg az izraeli katonák.

A New York Times október végén megjelent cikkéből kiderült, hogy az izraeli biztonsági erők és a hírszerzés számított arra, hogy az ország ellenségei a zavaros belpolitikai helyzetet kihasználva támadást indítanak, de súlyosan alábecsülték a Hamász jelentette fenyegetést, és úgy gondolták, hogy a szervezetnek nem áll érdekében háborúzni.

A belbiztonsági szolgálat, a Sin Bét már órákkal a Gáza övezetből érkező támadást megelőzően figyelte az éjszakai órákban szokatlanul aktív Hamász tevékenységét, de majdnem a támadás kezdetéig senki nem látta olyan súlyosnak a helyzetet, hogy felébresszék miatta Benjamin Netanjahu miniszterelnököt. A Sin Bét igazgatója, Ronen Bar hajnali három órakor még nem tudta megállapítani, hogy hadgyakorlatnál többről van-e szó.

Az idő előrehaladtával Bar úgy értékelte a helyzetet, hogy a Hamász egy kisebb támadással próbálkozhat. A határhoz vezényelték a belbiztonság terrorelhárító alakulatát, melynek tagjai órákon belül szembe találták magukat több ezer Hamász-fegyveressel, akik az áthatolhatatlannak gondolt falon keresztül átjutva özönlöttek izraeli területre. Több mint 1400 embert megöltek, és százakat túszul ejtettek – köztük nőket, gyerekeket, idős embereket.

Pánikkeltéssel vádolták a vezérkari főnököt

Izraelben átfogó vizsgálatot ígértek annak feltárására, hogyan fordulhatott ez elő a kifinomult hírszerzési képességeiről ismert országgal. Miközben sok magas rangú tisztviselő elismerte felelősségét, a miniszterelnök nem volt hajlandó erre. Benjamin Netanjahu Twitter-oldalán egy bejegyzés jelent meg arról, hogy a kormányfő semmiféle értesítést nem kapott a Hamász háborús szándékáról, ellenkezőleg, a biztonsági erők, beleértve a katonai hírszerzés és a Sin Bét vezetőit, úgy ítélték meg, hogy a Hamászt elrettentették a támadástól.

Beni Ganz, a háborús egységkormány minisztere közölte: háborúban a vezetésnek vállalnia kell a felelősséget, Netanjahunak pedig vissza kell vonnia nyilatkozatát. Ez meg is történt, a miniszterelnök Twitter-bejegyzését eltávolították, és egy újabb bejegyzésben Netanjahu bocsánatot kért érte. 

Korábban Netanjahu volt az, aki nem volt hajlandó fogadni Herzi Halevi vezérkari főnököt, aki figyelmeztetni akarta, hogy a politikai helyzet felbátorítja Izrael ellenségeit a támadásra.

Hasonló figyelmeztetést akart átadni a törvényhozás tagjainak az Izraeli Védelmi Erők katonai hírszerző igazgatóságát vezető Aharon Aliva is. Július 24-én a Knesszet az igazságügyi reformmal kapcsolatos jogszabályt készült elfogadni, ami mélyen megosztotta a társadalmat, komoly utcai tiltakozásokat gerjesztett, és tartalékos katonák is kilátásba helyezték, hogy megtagadják a szolgálatot. A szavazás előtt Aliva olyan értesüléseket akart a döntéshozók elé tárni, melyek szerint Irán, Szíria, a Hamász, a Hezbollah és a palesztin Iszlám Dzsihád is elérkezettnek látja az időt a támadásra. Alivát mindössze ketten hallgatták meg, a törvénymódosítást pedig nagy többséggel elfogadták.

Amikor Herzi Halevi egy szeptemberi beszédében azt mondta, „minden eddiginél jobban fel kell készülnünk egy kiterjedt konfliktusra”, Netanjahu szövetségesei pánikkeltéssel vádolták meg. 

Pedig a biztonsági és hírszerző szervek jól gondolták, hogy háború jön, de a Hezbollahra és Iránra figyeltek, a Gázából érkező fenyegetésre jóval kevésbé. 

Úgy gondolták, kiterjedt kémhálózattal, megfigyelő eszközökkel, a határ megerősítésével kordában tudják tartani a Hamászt, amelynek belső köreibe is beférkőztek, hogy időben értesüljenek a terveikről.

Felderítették a gyenge pontokat

A Hamászra még az Egyesült Államok is inkább csak regionális fenyegetésként tekintett, az amerikai hírszerzés nem is törte magát, hogy értesüléseket gyűjtsön a palesztin szervezetről. Sőt, még az is felmerült Washingtonban, hogy a Hamász soraiból toborozzanak ügynököket, akik olyan, nagyobb fenyegetésnek tekintett terrorszervezetekről szolgáltathatnak értesüléseket, mint az Iszlám Állam.

A 2021-re felépült, 65 kilométer hosszú, kamerákkal, érzékelőkkel, távvezérelt fegyverekkel felszerelt határkerítésben is bíztak az izraeliek, azt gondolták, ezzel hermetikusan el tudják zárni Gázát, szinte ellehetetlenítve az Izraelbe való beszivárgást, így nincs már szükség arra, hogy nagy létszámban állomásozzanak katonák a területen. A Hamász azonban felderítette a fal gyenge pontjait, robbanóeszközökkel felszerelt drónokkal rongálta meg az antennákat és a távolról működtetett fegyverrendszereket. A kamerákat és kommunikációs rendszereket úgy tudták megbénítani, hogy az izraeli oldalon szinte ugyanabban a másodpercben sötétült el minden képernyő.

Egy izraeli katona, aki a támadás idején a gázai határ melletti bázison volt, azt mondta, nem volt idejük megállítani a csapatokban érkező terroristákat. Azt mondták nekik, hogy egyetlen választásuk maradt: meneküljenek és mentsék az életüket.

Nyitókép: Ammar Awad / Reuters