Új front nyílt Ukrajnában, ami sarokba szoríthatja Putyint

Azzal, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök a nyáron felrúgta, illetve nem hosszabbította meg a gabonamegállapodást, nyitott egy újabb frontot az Ukrajna elleni háborúban.

Ahogy a szerződés hatálya lejárt, az oroszok egyből elkezdték intenzíven bombázni az ukrán gabonakikötőket, elsősorban a legnagyobbat, Odesszát, de támadták a jóval kisebb kapacitású Csornomorszkot és Juzsnét is, amiből jól látszott, hogy Moszkva már nem akar aláírni semmilyen új megállapodást. Kijev ezzel tulajdonképpen kényszerhelyzetbe került, meg kellett védenie a kikötőit, és új útvonalat kellett találnia a gabonaszállításra, hogy az áru eljusson a piacokra.

A kikötők több nagyobb csapást is elszenvedtek, infrastruktúrájuk károsodott, ezért Ukrajna a Duna menti városok – még kisebb kapacitású – kikötőin (Reni és Izmail) keresztül kezdte exportálni a mezőgazdasági termékeit. Az oroszok ezeket a kikötőket is támadják, igaz, ezeket már nehezebben tudják elérni, ráadásul a Duna túloldalára, a NATO-tag Romániába is csapódtak már be az iráni Shahed drónok maradványai, ami feszültségeket szült Bukarest és Moszkva között. 

Kijev közben kijelölte az új útvonalakat egy a tengeri aknáktól megtisztított részen, és már több hajó is elindult a kikötőkből. (Az aknákat részben maguk az ukránok helyezték el az orosz támadások kivédésére, részben pedig az oroszok telepítettek őket a kikötők lezárására.) 

A gabonaszállítók a parttól legfeljebb 20 kilométeres távolságban, a tengerpart mentén haladnak, tulajdonképpen végig NATO-felségvizeken (Románia, Bulgária, majd Törökország partjainál), ahol az oroszok nem támadják őket. Bár Putyin a gabonaexport leállítása után azt mondta, hogy célpontnak tekinti a Fekete-tengeren ukrán gabonát szállító hajókat, ez megmaradt puszta fellengzős mondatnak, mivel egy ilyen támadás felérne egy hadüzenettel.

Thea Dunlevie, a Center for Maritime Strategy nevű washingtoni székhelyű agytröszt vezető elemzője a New York Timesnak elmondta, a NATO-országok azzal is segítették Ukrajnát a folyosó biztosításában, hogy légi járőrökkel figyelték az orosz tevékenységet a Fekete-tengeren. Rishi Sunak brit miniszterelnök a hónap elején beszélt arról, hogy brit gépek azért repülnek a térség felett, hogy elrettentsék Oroszországot attól, hogy csapásokat mérjen a gabonaszállító hajókra. Ez a védekezés eddig be is vált.

Sikeres ukrán támadások a gabonafolyosó közelében

Ukrajna maga is támadásba lendült: elvennék attól az oroszok kedvét, hogy hadihajóik megközelítsék a folyosót, ezért az elmúlt másfél hónapban több sikeres támadást is végrehajtottak a térségben. Leginkább drón-motorcsónakokkal támadtak hajókat, illetve a brit Strom Shadow robotrepülőgépeknek jutott komoly szerep például szeptember 13-án Szevasztopolban, ezekkel a fegyverekkel sikerült súlyosan megrongálniuk egy deszanthajót és egy hagyományos meghajtású tengeralattjárót. A két úszódokkban éppen javítás alatt álló járműről az orosz védelmi tárca azt közölte, hogy javíthatók, viszont 

Kaiser Ferenc biztonság- és védelempolitikai szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy egy olyan tengeralattjáró, amin egy háromméteres lyukat robbantottak, már nem fog szolgálatba állni, mert megsérült a nyomásálló belső hajóteste is, és a túlnyomásos teszteken vélhetően elvérezne. 

Ráadásul a hajót egy másik találat is érte az orránál, ami a torpedóvető csöveket zúzta szét. Még ha sikerülne is kijavítani, ami csak a szentpétervári Admiralitás gyárban lehetséges, akkor is annyiba kerülne, hogy közel akkora összegből már egy új hajót is lehetne építeni a menthető alkatrészek felhasználásával – tette hozzá a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense.

Ráadásul amíg a háború tart, addig Törökország, eleget téve az 1936-os montreux-i egyezmény előírásainak, nem engedi át az orosz hadihajókat – sem – a Boszporuszon és a Dardanellákon. „Egy szó mint száz, ahogy a biztosítók fogalmaznának: a tengeralattjáró műszaki és gazdasági totálkáros lett” – fogalmazott a szakértő.

Hullanak a Ropuhák

Egy Ropuha osztályú partraszállóhajó, a Minszk is súlyosan megsérült, az sem valószínű, hogy részt fog venni ebben a háborúban bármilyen hadműveletben. Kaiser szerint a Minszk elvesztése – megrongálódása – érzékenyen érinti az orosz deszantképességet, és mivel már a harmadik ilyen típusú hajót veszítették el a háború kitörése óta, egyre kevesebb arra az esély, hogy egy partraszállással új frontot nyissanak dél felől, és megosszák ezzel az ukrán erőket. (Egy másik Ropuha, az Olenegorszkij Gornyak egy ukrán drónmotorcsónak becsapódása után rongálódott meg súlyosan még augusztus elején, míg tavaly március 25-én a Novocserkasszk akkor rongálódott meg Bergyanszk kikötőjében, amikor a mellette álló Szaratov – egy Aligátor osztályú partraszálló hajó – felrobbant és kiégett egy ukrán Tocska ballisztikus rakéta becsapódását követően.) Ráadásul egy negyedik Ropuha, a Cezar Kunyikov is használhatatlan, mivel alkatrészhiány miatt nem tudják elvégezni rajta a szükséges nagyjavítást. Az osztály hajóit Lengyelországban gyártották, így Oroszországnak nincsen hozzájuk elegendő tartalékalkatrésze, Varsó pedig biztosan nem fog ebben Moszkvának segíteni.

Andrij Klimenko, a Fekete-tengeri Stratégiai Tanulmányok Intézetének vezetője a New York Timesnak elmondta, a csoportja idén több mint 35 támadást jegyzett fel Szevasztopol ellen, beleértve a közelmúltbeli támadásokat, amelyek két hajót és magát a főparancsnokság épületét is megrongálták. Hozzátette, hogy Moszkva azóta áthelyezte flottája egy részét a Fekete-tenger keleti partján fekvő Novorosszijszkba, így számos ukrán fegyver hatótávolságán kívül van.

Ezzel az ukránok nagyon sokat nyernek – mondta Kaiser – mivel a hajókról indított rakétáknak hosszabb utat kell megtenniük a célig, így azt az „ukrán” (NATO-) felderítés korábban észreveszi, és hatásosabban lehet ellenük védekezni. Egyébként most látni, hogy a légvédelmi rakétákkal és radarokkal felszerelt Moszkva cirkáló mennyire hiányzik az orosz flottának, mivel szemmel láthatóan nem elég hatékony a Fekete-tengeri Flotta légvédelme. A Krím-félsziget szárazföldi telepítésű légvédelmi rakétaütegeit ráadásul az ukrán különleges erők is pusztítják, így az oroszok egyre kevésbé tudják elhárítani az ukrán dróntámadásokat. 

Ha ez nem lenne elég, pár napja az NBC News és a Wall Street Journal is – amerikai tisztségviselőkre hivatkozva – azt írta, hogy Joe Biden amerikai elnök azt mondta ukrán kollégájának, Volodimir Zelenszkijnek, hogy Kijev „kis számú” ATACMS (Army Tactical Missile System) rakétát fog kapni. Ha ez megtörténik, az ukránok még súlyosabb csapásokat fognak tudni mérni a Krímben lévő orosz célpontokra, ugyanis az ATACMS egy ballisztikus rakéta, és ennek megfelelően közel négyezer km/órás (másodpercenként egy kilométeres) sebességgel közelít a cél felé, így nehezebb lelőni, mint egy robotrepülőgépet és mint láttuk, azokat sem minden esetben sikerült megsemmisíteniük az oroszoknak. (A Storm Shadow sebessége nagyjából 1200 kilométer per óra.) Utoljára a Fekete-tengeri Flotta szevasztopoli főhadiszállása elleni támadásnál sem sikerült ez, nagy kérdés, mire fog menni az ATACMS ellen az eddig sem mindig brillírozó orosz légvédelem. 

Washington korábban azért nem adott a rakétákból az ukránoknak, mert attól félt, hogy azokat Kijev Oroszország területe ellen vetné be. Az ukránok ugyanakkor most tisztázhatták, hogy krími célpontokat támadnának vele, ami viszont a legtöbb ország szerint ma is Ukrajna része, hiába szállta meg, majd annektálta azt Oroszország 2014-ben.

A Krím szimbolikus szerepe

Kaiser szerint a Krím elleni támadásoknak szimbolikus szempontból is nagy szerepük van, segítenek az ukrán morált fenntartani, míg az oroszokét rombolni. Az orosz középosztálynak a félsziget nagyjából az egyetlen olyan tengerparti nyaralóhelye, ahova el tud utazni, mivel a szankciók miatt bezárt előttük Európa. Amikor a Krímben ezek az emberek azt látták, hogy a kercsi hidat lezárják a támadások miatt, vagy telibe találják rakétával a flotta főhadiszállását, az nem azt mutatja számukra, hogy jól mennek a dolgok, illetve szinte a bőrükön érezhetik, hogy háború van. Az is sokat számít, ha az ukrán különleges erők beszivárognak a félszigetre, végrehajtanak egy akciót, majd rövid időre felvonják a kék-sárga lobogót.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök többször is elmondta, hogy a Krím Ukrajna része, amit vissza kell foglalniuk, ám a területet a szárazföld felől a mindössze 9 kilométeres Perekopi-földszoroson keresztül lehetne támadni, aminek a védelmét az oroszok alaposan megerősítették. A félszigetet korábban is csak brutális emberáldozatok árán lehetett elfoglalni, így volt ez az orosz polgárháború és a második világháború idején is. A Krímet az elmúlt időszakban az oroszok a csapataik utánpótlásának ellátására használták, mivel az ottani vasút- és közútvonalak kevésbé veszélyeztetettek, mint a megszállt Délkelet-Ukrajnában, ahol több szabotázsakció után is leállt a vasúti közlekedés egy időre.

Az ukránok egy ideje már nem is erőltetik a nagy szárazföldi támadásokat, inkább ismét a precíziós fegyverekkel pusztítják az orosz ellátási láncot, mivel jelenleg az a reális cél, hogy megnehezítsék a félsziget ellátását. Ha sikerül annyira megközelítenie az ukrán hadseregnek a dél-ukrajnai vasútvonalat, hogy a tüzérségük elérje, akkor a Krímet már csak a sebezhető kercsi hídon át lehet majd ellátni, illetve hajókkal, amiket viszont a drónmotorcsónakok, a hajó elleni rakéták és robotrepülőgépek veszélyeztethetnek. 

Vizet a félsziget korábban a Dnyeperből kapott – legalább is 2022 tavaszától – egy csatornán keresztül, de ezt a forrást a kahovkai gát felrobbantásával éppen az oroszok zárták el. Így ismét több tengervizet kell sótalanítani, ami nagyon drága. Kaiser szerint a Krímet legalább addig fogják intenzívebben célba venni az ukránok, amíg az oroszok a gabonaszállítás infrastruktúrájukat támadják. Mivel jelenleg nem látszik, hogy Moszkva leállna a rakéta- és dróntámadásokkal, a félsziget továbbra is kiemelt célpont lesz Kijev számára. Ugyanakkor ha az oroszok már nem tudják ellátni a Krímet, felmerül a kérdés, hogy mihez kezdenek vele.

Nyitókép: dróntámadás Orlivka ellen. Fotó: Reuters/Gabor Petru.