A Loch Ness-i szörnyet több ezren látni vélték, mégsem találták még meg – ez a hétvégén megváltozhat

Kilencven évvel ezelőtt megjelent egy rövid hír egy kis skóciai lapban, amit az újság szerkesztői annyira nem tartottak szenzációnak, hogy még csak nem is címlapra rakták. Ezzel kezdődött Nessie, a skóciai Loch Ness-i tó mély vízében élő rejtélyes szörny modern legendája, a szörnyé, amiről az elmúlt majdnem száz évben több mint ezer ember állította, hogy látta, de létezését azóta sem sikerült bizonyítani. 

Augusztus utolsó hétvégéjén ezt szeretné megváltoztatni egy helyi szervezet, ami az elmúlt ötven év legnagyobb szörnyvadászatát tartja Skócia legnagyobb víztömegű tavában, a helyenként több mint kétszáz méter mély Loch Ness-i tóban.

Évezredes legenda

Bár a Loch Ness-i tó mélyén rejtőző szörny világhírű legendája a huszadik század terméke, a környéken már több ezer éve terjedt a szóbeszéd, hogy a tó mélyén egy víziszörny lakik. Skócia őslakosai, a piktek által készített domborműveken már látni lehetett az ismert állatok közt egy furcsa, hosszú pofájú vagy csőrű, lábak helyett uszonnyal rendelkező élőlényt, aminek legendáját később a rómaiak is ismerhették.

Az első írásos említés a 6. században élt ír szerzetes, Szent Kolumbán apát nevéhez fűződik. A történet szerint, amikor a később szentté avatott szerzetes hittérítőként ellátogatott a területre, látta, hogy egy szörny próbál elkapni egy, a vízben úszó embert. Kolumbán azonban felemelte a kezét, és Isten nevében visszaparancsolta a lényt, ami engedelmeskedett, és eltűnt.

Később kutatók tucatnyi utalást találtak a következő évszázadokból a Loch Ness-i szörny létezésére, de a világhír még váratott magára. A lény végül csak a huszadik század elején vált a világ talán leghíresebb rejtélyévé. Ehhez csak az kellett, hogy a hely könnyen megközelíthető legyen, és ez meg is történt, amikor a tó északi partján elkészült a Skócia legszebb útjának tartott A83-as országút, ahonnan tökéletes kilátást nyílt a tó vizére.

1933 áprilisában ezen az úton autózott egy házaspár, amikor állításuk szerint „egy hatalmas állatot láttak meg a víz felszínén ringani és alámerülni”. Május másodikán ezt megírta az Inverness Courier című helyi lap, aminek szerkesztője először használta a „szörny” szót a rejtélyes lényre.

Bár a beszámolót a lap nem tartotta olyan nagyra, hogy címlapon hozza – csak az ötödik oldalra fért be – a „szörnyről” szóló hírt felkapta előbb egy országos lap, majd a nemzetközi sajtó is. Innen már nem volt megállás, főleg azután, hogy egy ott nyaraló londoni pár elmesélte, hogyan ment át az úton előttük egy nagyjából kétméteres, hosszú nyakú lényt, ami olyan volt, mint „egy sárkány, vagy prehisztorikus szörny”, és „úgy tűnt, hogy egy bárányt, vagy valamiféle állatot visz a szájában”.

A beszámolók után kitört a szörnyláz, amit segített, hogy abban az évben került a mozikba hatalmas sikert arató King Kong, amiben szerepelt egy Nessie-hez hasonló dinoszaurusz. Az országos lapok egymás után küldték a riportereket a tóhoz, aminek környékét turisták és szörnyvadászok árasztották el, a helyi szállodák megteltek, a partmenti utakon dugók alakultak ki, a tavat csónakok és hajók lepték el, és a szörny kérdésével még a brit parlament és a kormány is kénytelen volt foglalkozni a hatalmas érdeklődés miatt.

Aztán jött az első fénykép az állítólagos Nessiről. 

November 12-én Hugh Gray a tó északi részén sétált, amikor egy „jelentős nagyságú” valamit látott kiemelkedni a vízből. Gyorsan elővette fényképezőgépét, és több fotót is készített, amik közül azonban csak egy sikerült. Gray biztos volt benne, hogy a szörnyet fotózta le, de a homályos felvételen mások szerint egy labradort lehet látni, ahogy egy bottal a szájában úszik a vízben, vagy egy lemerülő hattyút, esetleg egy vidrát. 

Decemberben a Daily Mail már szenzációként közölte, hogy „A Loch Nessi-i szörny nem legenda, hanem tény”. A lap a híres vadászt, Marmaduke Wetherellt bízta meg azzal, hogy találja meg a rejtélyes lényt. Pár napja volt csak a tónál, amikor közölte, hogy megtalálta „egy erőteljes, puhatalpú” szörny lábnyomát, ami becslése szerint hat méter hosszú lehet.  A lábnyomokról mintát készített, amiről azonban a londoni természettudományi múzeum munkatársai január elején megállapították, hogy egy víziló lábnyomai – egy kitömött vízilólábé, ami egy esernyőtartó, vagy egy hamutartó lába volt.

A Sebészfotó

Az átverés azonban nem szüntette meg a szörnyvadászatot, és pár hónappal később, 1934 április 21-én a Daily Mail közzétette a Loch Ness-i szörnyről készült leghíresebb fényképet. A „Sebészfotó” néven ismertté vált felvételt elvileg egy londoni orvos, Robert K. Wilson készítette, amikor a tónál nyaralt. Azóta is ez a fénykép jut mindenkinek az eszébe a Loch Nessi-i szörnyről.

Hatvan évvel később azonban kiderült, hogy ez a fénykép is átverés volt, amit többen, köztük Marmaduke Wetherel fia hajtottak végre. Így álltak bosszút a Daily Mailen, ami nyilvánosan megszégyenítette a vadászt a vízilólábas fiaskó miatt. Egyik készítője a halála előtt bevallotta, hogy a fotón látható nyak és fej egy játéktengeralattjáróra volt erősítve. Persze vannak, akik ezt is kétségbe vonják, és átverésnek gondolják az átverést.  

Milliárdos üzlet

A Sebészfotó megjelenése óta eltelt évtizedekben több mint ezer észlelést jegyeztek fel, és több fotó is készült, amikről azonban rendre kiderült, hogy egyszerű, mindennapos magyarázata van: csónak, hajó keltette hullám, farönk, úszó törmelék, fóka, vízimadár, vidra vagy alga. Eddig hiába próbáltak többször is nagy expedíciókkal a nyomára bukkanni, még senki sem járt sikerrel, pedig még szonárral is pásztázták a Loch Ness mélyét.

Hogy pontosan mi is lehet a szörny, máig nem tudni. A magyarázatok a lehetségestől a nevetségesig terjednek – még a szökött cirkuszi elefánt is felmerült. A legelfogadottabb „földi” magyarázat, hogy hatalmasra nőtt angolna lehet. Legalábbis azon kutatók szerint, akik a vízben található DNS-mintákat vizsgálva jutottak erre a következtetésre.

A hétvégi óriási „szörnyvadászat” szervezői most abban bíznak, hogy a csúcstechnológiákat felvonultató kutatóakció, amiben drónokat, hőkamerákat és hidrofonokat is bevetnek, eredményre jut. Az eseményre olyan sokan jelentkeztek, hogy minden hely betelt, és többen csak virtuálisan tudnak majd részt venni a keresésben.

Jó hír ez a helyi turisztikai iparban dolgozó embereknek, akik megélhetését az elmúlt években több nehézség is veszélyeztette. A környéken számos hotelt üzemelő Cobbs Group – ami részt vesz a hétvégi nagy szörnyvadászt szervezésében – vezetője a Guardiannek elmondta, hogy „hihetetlen” mennyiségű foglalásuk volt idén nyáron annak köszönhetően, hogy újra nagy lett az érdeklődés a szörny iránt.

Nessie legendája már a harmincas évektől kezdve olyan nagy áldás volt a helyi szállodáknak, hogy sokan már akkor azt állították, hogy egész csak a turisztikai ipar PR-akciója, amivel látogatókat próbálnak vonzani a Skócia északi részén található tóhoz. Az biztos, hogy kihasználták a lehetőséget, és a brit turisztikai hivatal az elmúlt években is aktív kampánnyal igyekezett turistákat vonzani a szörnyet felhasználva a területre.

Ennek meg is van az eredménye. A Visit Scotland adatai szerint évente félmillió turista érkezik a tóhoz, és csak közvetlen környékén évente több mint egymillió font bevételt jelentenek azok a turisták, akik Nessie miatt jönnek, míg egy 2018-as kutatás eredményei szerint évente 41 millió fontot (mostani árfolyamon több mint 18 milliárd forint) jelent a Loch Ness-i szörny Skócia gazdaságának.

Nyitókép: ullstein bild/ullstein bild via Getty Images