Rejtélyes halálesetek borzolják Amerikát – sorozatgyilkos banda vagy puszta véletlen állhat a háttérben

A 21 éves főiskolást, Patrick McNeill-t akkor látták utoljára, amikor 1997-ben egy manhattani bárból távozott éjjel. Több mint egy hónapig keresték, majd a New York-i East River tengerszorosból került elő a holtteste. A hatóságok nem találtak bűncselekményre utaló nyomot, megállapították, hogy baleset történt, a fiatal férfi részegen a vízbe esett.

2009. október 8-án a 24 éves William Hurley egy bostoni jégkorongmeccs után felhívta barátnőjét, Claire Mahoney-t, hogy menjen érte előbb, mert hosszú napja volt, elfáradt. Azt is mondta, hogy le fog merülni a telefonja, és miután Claire megkérdezte, hol van pontosan, valaki a háttérből bekiabálta a címet, majd megszakadt a vonal. Amikor a barátnője odaért a címre, William nem volt sehol. Hat nap múlva a Charles folyóban találták meg a holttestét, annak közelében pedig összetört mobilját. Bűncselekményre utaló nyomot ezúttal sem találtak.

335 lehetséges áldozat

Számos hasonló eset történt Amerika-szerte, amikor egyetemista korú fehér férfiaknak éjszakába nyúló szórakozást követően nyomuk veszett, majd a holttestük valamelyik folyóból került elő. Egy azóta nyugdíjba vonult New York-i nyomozó, Kevin Gannon, aki Patrick McNeill ügyével is foglalkozott, nem volt hajlandó elfogadni, hogy szerencsétlen balesetként lezárják ezeket az ügyeket és feltette az életét arra, hogy válaszokat keressen.

Társakat is talált egy nyomozó kollégája, Anthony Duarte, valamint Lee Gilbertson büntetőjogász személyében, 

2008-ban pedig nyilvánosság elé álltak elméletükkel, amely a haláleseteket egy terrorista bűnszervezetnek tulajdonítja, akiket Mosolygó Fejes Gyilkosoknak neveztek el. 

Az elmélet szerint az irigység motiválja a sorozatgyilkosokat, akik általuk privilegizáltnak tartott fiatal férfiakat szemelnek ki, rabolnak el és gyilkolnak meg. Gannonék azt mondták, több mint negyven olyan esetet találtak, amit a hatóságok vízbefúlásos balesetként kezeltek, ők viszont gyilkosságnak vélik.

A Rolling Stone cikke szerint azóta 335-re bővült Gannonék listája a lehetséges áldozatokról. Szerintük a teóriájukat az is alátámasztja, hogy megtalálásukkor a holttestek nem bomlottak le annyira, mint amennyi ideje eltűntek az áldozatok – a 2017-ben Pittsburghben eltűnt Dakota James holtteste negyven nappal később került elő, de háromnaposnak látszott, a 2005-ben három hét után megtalált Todd Geib holtteste pedig két és félnaposnak.

Gannon úgy véli, hogy a szárazföldi rovarok jelenléte és az, hogy a holttestek nem voltak felpuffadva, arra utalnak, hogy az áldozatok nem a vízben haltak meg. A randidrogként ismert GHB, azaz gina nyomait is megtalálni vélték az áldozatok szervezetében, mindez pedig azt bizonyítja szerintük, hogy a fiatal férfiakat bedrogozták, elrabolták, meggyilkolták és a folyóba dobták.

A Mosolygó Fejes Gyilkosok elnevezés mögött pedig az áll, hogy Gannonék szerint az eseteket nem csak az köti össze, hogy az áldozatok fiatal férfiak, akik hasonló körülmények között tűntek el, majd kerültek elő, de az is, hogy vélt haláluk helyszínének közelében mosolygó fejes graffitiket találtak.

A leggyakoribb graffiti

Anthony Duarte szerint a hatóságok azért söpörték félre ezeket az eseteket, mert az ügyekben eljáró rendőrök és orvosszakértők gyakran egymástól várják, hogy megmondják, mi legyen a következő lépés. Az orvosszakértő azt mondja, nem tudja megállapítani, hogy gyilkosság történt-e, amíg a rendőrök meg nem mondják, hogy milyen körülmények között történt a haláleset, ezt pedig a rendőrség úgy értékeli, hogy az orvosszakértő szerint nem történt gyilkosság.

Ám azután, hogy Gannonék előálltak a mosolygó fejes gyilkosságok elméletével, az FBI már másnap közleményt adott ki, ami szerint nem áll rendelkezésükre olyan bizonyíték, ami alátámasztaná a kapcsolatot a tragikus halálesetek között, vagy azt az elméletet, hogy gyilkosságok történtek. 

A közlemény szerint az esetek túlnyomó többsége a túlzott alkoholfogyasztás miatt bekövetkezett vízbefúlás.

Két évvel később egy gyilkosságokkal kapcsolatos kutatásokat végző minneapolisi alapítvány 18 pontban szedte szét Gannonék elméletét. Ezek közt szerepel, hogy nem került elő gyilkosra utaló tárgyi bizonyíték, a holttesteken pedig nincs nyoma kínzásnak, fojtogatásnak vagy csak szándékossággal magyarázható zúzódásoknak.

Azokat a nyomokat, amelyek Gannonék szerint GHB jelenlétére utalnak, a holttestek bomlása során bekövetkező kémiai folyamatoknak tulajdonítják, a mosolygós fejes graffitik pedig stílusukban és méretükben is különbözők, ráadásul egy részük már jóval a halálesetek előtt megvolt. Sőt, mivel a hatóságok legfeljebb csak megbecsülni tudják, hogy hol került egy áldozat a vízbe, azt is lehetetlen meghatározni, hogy hol kell elhelyezkednie egy graffitinek ahhoz, hogy alátámassza a teóriát. Michael Arntfield kanadai kriminológus a hallgatóival együtt elemezte a teóriát, ennek során pedig azt is megállapították, hogy a mosolygós fej az egyik leggyakoribb graffiti az Egyesült Államokban, bármely városban, bármely vízparton lehet belőle találni.

Gannon, Duarte és Gilbertson továbbra is kitart a mosolygó fejes gyilkosságok elmélete mellett, azt hangoztatva, hogy ha előállnak bizonyítékaikkal, az FBI-nak nem lesz más választása, mint bekapcsolódni a nyomozásba, és elérik az elkövetők felelősségre vonását. 2014-ben könyvet adtak ki munkájukról, és hatrészes sorozat is készült a mosolygó fejes gyilkosságokról egy megtörtént bűnesetekkel foglalkozó tévécsatornán.

Jóhiszemű tévedés

Az elmélet 15 év után is talál új követőket. Ken Waks, aki korábban főleg üzleti témákban készített TikTok-videókat, március 9-én azzal állt elő, hogy az azt megelőző hat hétben kétszer is előfordult vele, hogy éjszaka idegenek ajánlották fel neki, hogy hazaviszik autóval. Waks követői elárasztották a kommentmezőt hasonló történetekkel, ezután a tiktokker azzal állt elő, hogy az éjszakai fuvarra ajánlkozó idegenek jelentik a hiányzó láncszemet, amelyek a chicagói vízbefúlásos haláleseteket egy sorozatgyilkoshoz kötik.

Waks felépített egy elméletet, ami szerint a gyilkosok fuvart ajánlottak áldozataiknak, majd bedrogozták őket, és már magabiztosan arról beszélt, hogy tudja, mi történt. A rendőrségre is elment átütőnek vélt információival, de miután nem törődtek vele, követőihez fordult, mondván: ha a rendőrség és a sajtó nem tesz semmit, akkor majd tenni fog ő. Gannonékkal is felvette a kapcsolatot, április 26-án már arról számolt be egy videóban, hogy egy csapatként dolgoznak az ügyön.

Az utóbbi hetekben azonban már magyarázkodnia kellett a férfinak. Nagy nézettségű videóiban többször említett ugyanis egy naptáralkalmazást, amit az a startup vállalkozás fejlesztett, aminek ő volt a marketingvezetője. A LinkedIn-en egy azóta törölt bejegyzésben épp azon örömködött a cég vezérigazgatója, hogy Waks videóinak köszönhetően megnőtt a letöltéseik száma. 

A követői ezután azzal vádolták meg Waks-et, hogy mások tragédiájából húz hasznot, amikor a halálesetekre irányuló figyelmet arra használja, hogy az alkalmazását reklámozza.

A cég utólag tagadja, hogy Waks videói a részét képezték volna marketingstratégiájuknak, és azt is bejelentették, hogy különválnak útjaik a tiktokkerrel. Waks több bocsánatkérő videót is közzétett, az egyikben azt mondta, érzéketlenség volt tőle az alkalmazás emlegetése a videókban, de szerinte ez egy jóhiszemű tévedés volt.

Szórakozás az áldozatok kárára

Az elmélet kritikusai szerint valójában arról van szó, hogy a főiskolás korú fehér férfiaknál magas a túlzott alkoholfogyasztásból eredő veszélyes viselkedés kockázata. Az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ 2015-ös jelentése szerint a 44 év alatti fehér férfiaknál a baleset és az öngyilkosság a vezető halálokok. Egyesek szerint a Wisconsin állambeli La Crosse a Mosolygó Fejes Gyilkosok központja, ám az ottani rendőrség 2010-ben kiadott jelentése szerint három és fél év alatt legalább 65 esetben állítottak meg járőreik késő este a folyópartra tartó ittas személyeket.

A Rolling Stone által megkérdezett szakértők szerint személyes okai is lehetnek annak, hogy a véletlen haláleseteket az emberek valamilyen gonosztettnek akarják tulajdonítani: nehéz megemészteni az áldozatok felelősségét, azt, hogy ha valamit másképp csináltak volna, nem lettek volna részegek, akkor még mindig élnének, és egy ilyen tragédia akár velünk, vagy a szeretteinkkel is előfordulhat.

A Kaliforniai Állami Egyetem professzora, Adam Golub pedig arról beszélt, hogy a sorozatgyilkosok állandóan jelen vannak a populáris kultúrában, és úgy érezzük, hogy tudjuk, hogyan kell megoldani egy ilyen ügyet, mert annyiszor láttuk már, ahogy megoldják. A TikTokon zajló nyomozásoknak azonban alig vannak etikai korlátai, nincs szabályozása vagy következménye az effajta tevékenységnek, ami a spekulációk melegágya, hamis reményeket kelt és anyagi haszonszerzésre is felhasználhatják. A szakértő szerint mindez az emberek szórakoztatásáról szól, gyakran az áldozatok és emlékük kárára. Nem foglalkoznak az áldozatokkal, az elkövetőről beszélnek, Waks esetében pedig maga a tartalomelőállító, és az ő narratívateremtésre irányuló próbálkozása került a középpontba.

Nyitókép (illusztráció, megrendezett jelenet): iStock / Getty Images Plus