Óvóhelyen éjszakázott az RTL Híradó külpolitikai szerkesztője – újabb légiriadó volt Kijevben

Nem sokkal éjfél után zajt hallok. Fura, ez már a negyedik éjszakám Kijevben, de eddig ilyen még nem volt. Mintha utcaseprő-autók járnának az utcán, ami hülyeség, hiszen kijárási tilalom van éjféltől. Kinyitom bukóra az ablakot, kihallgatok, hátha rájövök, mi a zaj. Folyamatos a morajlás. Mintha valami repülne. Helikopterek? Repülők? Ha azok is, csak katonaiak lehetnek. Valami lesz. Érezem. Nyugodt vagyok. De elaludni nem tudok. Gondolkodom, hogy mit fogok ebből a négy és fél, programmal teli kijevi napból megírni.

Szombat koraeste utazom haza. 1:48-kor még küldök egy Messenger üzenetet: Szerinted a Csaptól a határig tartó útvonalra mennyit adjunk a taxinak? A terv ugyanis ez: nem megvárni a 4 óra múlva érkező csatlakozást majd hazadöcögni 4,5 órán át, hanem átsétálni a határon és beülni az értünk jövő autóba.

A választ már nem látom. Alszom. Nem sokáig. Valaki beszél, egy női hang. 

A telefonom rezeg, a kijelzőn felirat: 2:22 Air alert, vagyis 2:22 légiriadó. 

Kint sziréna. A szívem a torkomban dobog, de nem lehet pánikolni. Felkapcsolom a lámpát, a pizsamámra felveszem a kikészített pulóvert. Felöltözni ennél jobban nem akarok. Felkapom a telefonom, a sajátomat és a cégest is. Ez utóbbiban ukrán telefonkártya van, ha esetleg nem működne a hotel wifije az óvóhelyen. Gyorsan még a powerbank is eszembe jut. És a párna. A francia kolléga említette, hogy kedden párnával ment az óvóhelyre. Egy törülközőt is viszek, valaki azt mondta, hideg van odalenn, legfeljebb ez lesz a takaróm.

Mielőtt kilépek a folyosóra robbanást hallok. 

Elindulok a lift irányába. Az egyik szobából kilépő ismeretlen szőke nő utánam szól, hogy a lépcső nem arra van. Követem a többieket. Eszembe jut, nincs nálam víz. A spanyol kolléga, aki már gyakorlott – másodszor került ilyen helyzetbe – azt mondja: van lenn víz. Megnyugszom, már nem is vagyok szomjas. Csak megyünk egyre lejjebb, át a biztonsági őr szobáján, ki az udvarra, be a parkolóba. A végén konferenciaszékek sorban, babzsákok, kanapék és hét kempingágy takaróval. A hetedik az enyém. A hét a szerencseszámom. Leveszem a cipőm, lerakom a cuccaimat a műfűre az ágy alatt. Párna is van. Felajánlom magyar kollégámnak az enyém, a törölközőm is, hogy azzal takaródzon. Nem kéri, babzsákra fekszik. Van, akinek már az sem jut. Csak a mi csoportunk több, mint 20 fős. Sokan ülnek.

Üzenek haza: Légiriadó van. Tudom, hogy a másik oldalon alszanak, de azért fontosnak érzem.

Híroldalakat nézek. Semmi. A Twitteren beírom: Air Raid Kyiv. A Ukraine Front Lines oldalon találok némi információt, hálából bekövetem őket.

Meglepően nyugodt vagyok. Aludni próbálok. Nem megy. Még jönnek-mennek mások.

Játékokat játszom. Mindennap szoktam négy szójátékot játszani, ami előfizetés nélkül csak egy játékot enged naponta, de amióta itt vagyok nem volt időm ennyire sem. A Wordle kezdőszavaként azt írom be: ALERT. Harmadikra ki is találom. Aztán jöhet a többi. Túl gyorsan véget érnek.

Aludni próbálok. Fázom. Felveszem a cipőm. Nem érdekel, ha koszos lesz a lepedő. Megnézem az Air Alert applikáció térképét. Ukrajna jelentős része piros. Főleg a közepe.

Híreket olvasok. Nem tudok odafigyelni. Fáradt vagyok. Aludni próbálok, de egyre többen horkolnak. Fenn van füldugóm. Miért nem hoztam le? Bár akkor sem tudnék aludni. Neonfény világít a szemembe. A szemtakaróm Budapesten maradt. Kapucni, sötét pokróc, törülköző sem elég a sötétítéshez. Akik ülnek, azok egy része legalább sötétben van. Lehet jobban jártak. Betakarom a mellettem levőt a törülközőmmel. Mondta, hogy fázik.

Megint híreket keresek. Sehol semmi új már egy órája. A múltkor 2 órát voltak lenn a többiek. Ez sem lesz több. Reménykedem. Fázom. Pisilnem is kell egy kicsit. Épp annyira, hogy ha a fény és a horkolás nem zavarna, akkor se aludjak el.

„Mennyi ideig tart egy átlagos légiriadó?” – írom be a keresőbe. Találok is egy ilyen statisztikákat gyűjtő ukrán oldalt. Adományokból élnek ők is. Holnap hálából utalok pénzt. Kevesebb, mint 2 óra. Akkor már nem tart sokáig. A leghosszabb 18 óra volt, de a Kijev régióban csak 6 óra. El fogom érni a vonatot haza.

Frissítem az Air Alert appot. Nem változott kékre, de biztos értesíteni fognak. Felesleges frissíteni. Megnézem a térképet. A piros részek nyugatra tolódtak. Ahogy a drónok mennek keletről-nyugatra. Akkor mindjárt vége. Egyszer úgyis elfogy a mai adag.

Aludni próbálok. Hulla vagyok. Mégsem megy. Hangok, fények, gondolatok. Biztos miattam van. Nem mehettem el enélkül az „élmény” nélkül innen.

Az óvóhely csak akkor van nyitva, ha szükséges. Szombat délelőtt ki akartam nyittatni, hogy fotózzak az esetleges riportokhoz, most már nem kell. Fotózok párat az ágyból. Eszembe jutnak az „igazi” óvóhelyek. Vajon most is tele vannak a kijevi metróállomások?

Írni kezdek a telefonom jegyzetei közé. Leírom, hogy mi történik velem. Hogy minél pontosabban át tudjam adni. Egyszer csak megszólal a női hang: Figyelem, vége a légiriadónak! Gyorsan felpattanok, indulok a melegbe aludni. Még egy gyors üzenet haza: Vége. 2,5 óráig tartott.

Ahogy jövök ki, már világos van. Felnézek az égre. „Szemetek” – gondolom magamban.

A statisztikai oldal szerint az orosz invázió tavaly februári kezdetétől mostanáig 24511 légiriadó volt Ukrajnában.