„Halál a cigányokra!” – egy késelés előhozta a lappangó rasszizmust, pokollá tették a romák életét egy spanyol faluban

Majdnem 10 hónap eltelt már a Peal de Becerro nevű andalúz kisvárosban történt késelés óta, de az élet közel sem állt vissza a régi kerékvágásba. Ricardo García Carmonának és családjának semmi köze nem volt a 29 éves Álvaro Soto megöléséhez, azt leszámítva, hogy ugyanannak a roma közösségnek a tagjai, amelynek az elkövetők is. Carmona a Guardiannek idézte fel, mennyi fenyegetéssel és igazságtalan gyűlölettel kellett családjának szembenéznie, amióta 2022 júliusában megtörtént a gyilkosság.

Menjünk, el kell innen menekülnünk

– mondta Carmona édesanyja pánikba esve július 17-én reggel 9 óra körül. A nő tudatta fiával, hogy órákkal korábban megkéseltek egy Álvari Soto nevű fiatal férfit, aki a helyi kocsmában dolgozott.

Carmona nem vette komolyan az anyja szavait, azt hitte, megőrült. Amikor látták a hírekben, hogy a gyilkosság nagy közfelháborodást keltett, elkezdtek azon gondolkodni, hogy mit csináljanak. A 34 éves, biztonsági őrként dolgozó Carmona úgy gondolta, hogy az lenne a legrosszabb, ha elmenekülnének, mivel akkor a tömeg számára úgy tűnne, valamilyen módon közük van a gyilkosokhoz.

Az édesanyja azonban hajthatatlan volt: az emberek dühösek voltak, megmozdulásokat szerveztek, amelyek sokszor nyíltan cigányellenesek voltak. 

Carmona anyja egy idő után már térden állva könyörgött a fiának, mert halálfélelme volt, attól tartott, hogy meglincselik, élve elégetik őket. A tömeg ahhoz a városrészhez vonult, amelyet főként romák laktak, és azt skandálta:

Cigányok, kifelé!

Carmonáék házát is érintették a tüntetők, és többen el is kezdték az ajtajukat rugdosni. Egy polgárőr azt mondta neki, hogy a dolgok „kicsit kicsúsztak a kezéből”, ezért jobban teszik, ha bezárkóznak a lakásba. A férfi édesanyja is otthon volt, és attól félt, hogy a meggyilkolt férfi temetése után a város összes romáját levadásszák. 

Carmona végül megfogadta az anyja tanácsát, és miután lecsillapodtak a kedélyek, a család elhagyta a várost. A férfit másnap éjjel a barátai értesítették, hogy bosszúéhes helyi lakosok városszerte a romák ellen fordultak, többek otthonába betörtek, a falakat összefirkálták, a berendezéseket az utcára dobálták. Kiderült, hogy Carmonáék lakása is erre a sorsa jutott.

Az autókat felborították, a romák által lakott lakásokra pedig olyanokat írtak, hogy „cigányok kifelé”, „cigány gyilkosok” és „halál a cigányokra”.

„Megnéztem ezeket a képeket a szállodában, ahol meghúztuk magunkat, és nem fogok hazudni, úgy sírtam, mint egy kisbaba” – idézi fel az emlékeit Carmona, aki egy ponton feltette magának a kérdést: mit tett, hogy ezt érdemli? Csak azért gyűlölik ennyire az emberek, mert ő is cigány? A gyilkossággal összefüggésben egyébként összesen négy férfit tartóztattak le, közülük kettő szabadlábon védekezhetett a tárgyalásig. Az egyik gyanúsított elfogásáról felvétel is készült:

A rendőrség a közelmúltban megkezdte az emberek kihallgatását a gyilkosságot követő cigányellenes támadásokról, míg a spanyol ombudsman az erőszakot és az arra adott hatósági válaszokat vizsgálja.

Peal de Becarro polgármestere, David Rodríguez úgy fogalmazott, a város történetének „legsötétebb és legszomorúbb” időszaka volt ez. A spanyol állam állásfoglalása szerint a cigány családok elleni támadásoknak „nincs helyük egy olyan plurális, sokszínű és demokratikus társadalomban, mint a miénk”. Összesen nyolc család, mintegy 40 ember, köztük idősek és gyerekek menekültek el a városból, hátrahagyva otthonaikat és szinte mindenüket. Az események miatt sokan soha nem tértek vissza otthonaikba. Az érintett családok úgy gondolják, hogy a hatóságok elárulták őket, nem tudták megvédeni őket a szélsőségesektől.

Carmona jelenleg a Benidorm üdülővároshoz közeli Polop de la Marina nevű kisvárosban él, ahol naponta 10 órát dolgozik, naspolyát szed egy birtokon. Bár el tudja tartani a családját, és vannak rokonai is a városban, az otthonának még mindig azt a Peal de Becarrót tartja, ahonnan elüldözték, ahol a családja négy generáció óta élt és dolgozott.

A volt biztonsági őr mindig is tudatában volt a szülővárosában tapasztalható lappangó rasszizmusnak, de azt álmában sem tudta elképzelni, hogy újra visszatérhet a nyolcvanas években tapasztalt, nyílt cigányellenes hangulat.

1986 júliusában az andalúz Martos városában élő cigány családok kénytelenek voltak elhagyni az otthonaikat, miután felgyújtották a házaikat. Két évvel korábban öt roma, köztük három gyerek súlyosan megégett, miután egy Torredonjimeno nevű városban szélsőségesek leöntötték benzinnel, majd felgyújtották a házukat egy korábbi konfliktus miatt.

A 2022-es esetre reagálva az andalúz regionális kormány szóvivője elmondta, hogy a spanyol állam a felelős a békés együttélés biztosításáért a városban. A hatóságok szerint az konfliktus után „intenzíven együttműködtek” a különböző szervezetekkel, valamint a romák esélyegyenlőségéért küzdő egyesületekkel, hogy segítsék azokat, akiket inzultus ért.

A spanyol kormány tavaly létrehozta az Andalúziai Cigányok Tanácsát annak érdekében, amely az ilyen és ehhez hasonló esetek megelőzését, valamint a diszkrimináció és a gyűlölet visszaszorítását tűzte ki célul. 

Marcos Santiago Cortés, roma származású córdobai ügyvéd, újságíró szerint a hatóságok valójában cserbenhagyták a cigányságot, túlságosan lassan és tartózkodóan kezelték az ügyet. Arról már nem is beszélve, hogy az elmúlt majdnem egy évben szinte semmit sem tettek azért, hogy felhívják a figyelmet a városban történt, nyíltan cigányellenes támadásokra. Cortés, mint mondta, ügyvédi pályafutása során látta, hogy a szörnyű bűncselekmények milyen dühkitöréseket válthatnak ki egyesekből, de az, nem tekinthető normális reakciónak, hogy gyakorlatilag egy egész város megtámadja nyolc család otthonát.

„Úgy gondolom, hogy a hatóságoknak közbe kellett volna lépniük” – mondta Cortés, aki szerint a cigányellenesség nem specifikusan spanyol probléma. Úgy látja, hogy „Európának rendezetlen adósságai vannak a cigány néppel szemben”, mivel a romák Európa szerves részét alkotják.

Minden országban jelen vagyunk, Európa megszületése óta itt vagyunk.

– húzta alá.

Spanyolország időközben lépéseket tett a probléma megoldására, a kormány tavaly májusban jóváhagyta a diszkriminációellenes törvényt, amely a cigányellenes támadásokat gyűlölet-bűncselekménynek minősítette.

Visszatérés

Carmona minden szörnyűség ellenére úgy gondolja, szívesen visszamenne a városba, de aggódik a családja miatt. A kétéves fia, aki a támadások idején tanult beszélni, beszédproblémákkal küzd. Felesége, aki második gyermekükkel várandós, még mindig nem heverte ki az eseményeket, rosszul alszik, sokáig evészavarai is voltak.

Csak kávét ivott kávé után, hogy ne kelljen elaludnia, és ne lássa újra a fejében a dühös embereket, ahogy közelednek az otthonunk felé

– mondta Carmona.

A legtöbb száműzött család túlságosan fél ahhoz, hogy nyilvánosan megszólaljon, de Carmona saját bevallása szerint belefáradt abba, hogy folyamatosan dühösnek és tehetetlennek érezze magát. Mélységesen elítéli azokat, akik megölték Sotót, de emellett igazságot akar Peal de Bacerro romáinak. Úgy fogalmazott:

Ha a saját házadban vagy a saját városodban, ahol mindenkivel kijössz, és nem követtél el bűncselekményt, és soha nem keveredtél semmi bajba, mit éreznél, ha ennek ellenére mindez megtörténne veled? Ez a 21. század. Miért kellene egy egész közösségnek fizetnie azért, amit egy ember tett?

Nyitókép: Romák demonstrálnak a fővárosban, miután a gyilkosság után rasszista hangvételű tüntetéseket tartottak Peal de Becerróban. Fotó: Marta Fernandez Jara / Europa Press via Getty Images